民數記 14
Chinese Contemporary Bible (Traditional)
以色列人發怨言
14 當晚，全體會眾放聲大哭，整夜哀號。 2 他們埋怨摩西和亞倫說：「我們還不如死在埃及或曠野！ 3 耶和華為什麼把我們領到這裡來，讓我們死於刀下？我們的妻兒必被擄去。我們還不如返回埃及。」 4 他們彼此議論說：「我們選一位首領帶我們回埃及吧！」
5 摩西和亞倫俯伏在以色列全體會眾面前。 6 打探迦南的人中，嫩的兒子約書亞和耶孚尼的兒子迦勒撕裂衣服， 7 對以色列全體會眾說：「我們去打探的地方是佳美之地。 8 如果耶和華喜悅我們，祂必把我們帶到那片土地，將那奶蜜之鄉賜給我們。 9 你們不要背叛耶和華，也不要害怕那裡的人，他們不過是我們的獵物，他們已失去庇護。耶和華與我們同在，不要怕他們。」 10 但全體會眾威脅要用石頭打死他們二人。這時耶和華的榮光在會幕中向以色列人顯現。
11 耶和華對摩西說：「這些人藐視我要到何時呢？我在他們中間行了這麼多神蹟，他們仍然不相信我。 12 我要用瘟疫毀滅他們，不讓他們承受那片土地。但我要使你成為大國，比他們更強盛。」 13 摩西對耶和華說：「你曾經用大能把以色列人從埃及領出來，埃及人聽說這事後， 14 一定會告訴迦南的居民。那裡的居民早已聽說你耶和華與以色列人同在，你面對面向他們顯現，你的雲彩停留在他們上面，你白天用雲柱、黑夜用火柱引導他們。 15 如果你把他們全部消滅，那些聽過你威名的列國就會議論說， 16 『耶和華無法把以色列人領到祂起誓要賜給他們的地方，所以在曠野把他們殺了。』 17 因此，求主彰顯偉大的權能，正如你所宣告的， 18 『耶和華不輕易發怒，充滿慈愛；祂赦免罪惡和過犯，但決不免除罪責，必向子孫追討父輩的罪債，直到三四代。』 19 從他們離開埃及直到現在，你一直在饒恕他們，求你以偉大的慈愛再次赦免這些人的罪。」
20 耶和華說：「我聽你的祈求，赦免他們。 21 但我憑我的永恆起誓，正如大地充滿我的榮耀一樣確實， 22-23 他們絕對看不到我起誓要賜給他們祖先的土地，藐視我的人都看不到那片土地。這些人見過我的榮耀，見過我在埃及和曠野所行的神蹟，卻仍然不聽我的話，試探我十次之多。 24 但我的僕人迦勒並非如此，他全心跟從我，所以我必帶他進入那片他去過的土地，讓他的子孫擁有那片產業。 25 由於亞瑪力人和迦南人住在山谷中，明天你們要轉回，沿紅海的路前往曠野。」
26 耶和華對摩西和亞倫說： 27 「這邪惡的會眾向我發怨言要到何時呢？我已聽見以色列人對我的埋怨。 28 你們去把我的話告訴他們，『以色列人啊，我憑我的永恆起誓，我必照你們所說的對待你們。 29 你們當中凡登記在冊、二十歲以上向我發怨言的人，必倒斃在這曠野中， 30 除耶孚尼的兒子迦勒和嫩的兒子約書亞之外，你們無人能進入我起誓應許的那片土地。 31 你們說你們的兒女會被擄去，但我要把他們帶到那裡，讓他們享有那片你們厭棄的土地。 32 而你們必死在這曠野。 33 你們的兒女要在曠野飄泊四十年，為你們的不忠而受苦，直到你們都死在曠野。 34 你們打探了那地方四十天，你們要為自己的罪受苦四十年，一年頂一天。那時，你們就知道與我為敵的後果。』 35 我耶和華已經說過。我必使你們這群與我為敵的惡人死在曠野，無一倖免。」
36 摩西派去打探迦南的人回來以後危言聳聽，以致會眾向摩西發怨言。 37 打探的人因而染上瘟疫，死在耶和華面前， 38 只有嫩的兒子約書亞和耶孚尼的兒子迦勒得以倖免。
39 摩西傳達完耶和華的話後，以色列人非常悲傷。 40 他們次日清早起來到山頂去，說：「我們知罪了，現在我們要去耶和華應許的地方。」 41 摩西說：「你們為什麼要違背耶和華的命令？你們不會成功的。 42 不要去！耶和華已經不在你們中間，你們會被敵人打敗。 43 你們會遇見亞瑪力人和迦南人，並喪身在他們刀下，因為你們離棄耶和華，祂不再與你們同在。」 44 儘管耶和華的約櫃和摩西都沒有出營，他們卻擅自上山頂去。 45 住在山區的亞瑪力人和迦南人下來擊潰了他們，一路追殺他們到何珥瑪。
民数记 14
Chinese Contemporary Bible (Simplified)
以色列人发怨言
14 当晚，全体会众放声大哭，整夜哀号。 2 他们埋怨摩西和亚伦说：“我们还不如死在埃及或旷野！ 3 耶和华为什么把我们领到这里来，让我们死于刀下？我们的妻儿必被掳去。我们还不如返回埃及。” 4 他们彼此议论说：“我们选一位首领带我们回埃及吧！”
5 摩西和亚伦俯伏在以色列全体会众面前。 6 打探迦南的人中，嫩的儿子约书亚和耶孚尼的儿子迦勒撕裂衣服， 7 对以色列全体会众说：“我们去打探的地方是佳美之地。 8 如果耶和华喜悦我们，祂必把我们带到那片土地，将那奶蜜之乡赐给我们。 9 你们不要背叛耶和华，也不要害怕那里的人，他们不过是我们的猎物，他们已失去庇护。耶和华与我们同在，不要怕他们。” 10 但全体会众威胁要用石头打死他们二人。这时耶和华的荣光在会幕中向以色列人显现。
11 耶和华对摩西说：“这些人藐视我要到何时呢？我在他们中间行了这么多神迹，他们仍然不相信我。 12 我要用瘟疫毁灭他们，不让他们承受那片土地。但我要使你成为大国，比他们更强盛。” 13 摩西对耶和华说：“你曾经用大能把以色列人从埃及领出来，埃及人听说这事后， 14 一定会告诉迦南的居民。那里的居民早已听说你耶和华与以色列人同在，你面对面向他们显现，你的云彩停留在他们上面，你白天用云柱、黑夜用火柱引导他们。 15 如果你把他们全部消灭，那些听过你威名的列国就会议论说， 16 ‘耶和华无法把以色列人领到祂起誓要赐给他们的地方，所以在旷野把他们杀了。’ 17 因此，求主彰显伟大的权能，正如你所宣告的， 18 ‘耶和华不轻易发怒，充满慈爱；祂赦免罪恶和过犯，但决不免除罪责，必向子孙追讨父辈的罪债，直到三四代。’ 19 从他们离开埃及直到现在，你一直在饶恕他们，求你以伟大的慈爱再次赦免这些人的罪。”
20 耶和华说：“我听你的祈求，赦免他们。 21 但我凭我的永恒起誓，正如大地充满我的荣耀一样确实， 22-23 他们绝对看不到我起誓要赐给他们祖先的土地，藐视我的人都看不到那片土地。这些人见过我的荣耀，见过我在埃及和旷野所行的神迹，却仍然不听我的话，试探我十次之多。 24 但我的仆人迦勒并非如此，他全心跟从我，所以我必带他进入那片他去过的土地，让他的子孙拥有那片产业。 25 由于亚玛力人和迦南人住在山谷中，明天你们要转回，沿红海的路前往旷野。”
26 耶和华对摩西和亚伦说： 27 “这邪恶的会众向我发怨言要到何时呢？我已听见以色列人对我的埋怨。 28 你们去把我的话告诉他们，‘以色列人啊，我凭我的永恒起誓，我必照你们所说的对待你们。 29 你们当中凡登记在册、二十岁以上向我发怨言的人，必倒毙在这旷野中， 30 除耶孚尼的儿子迦勒和嫩的儿子约书亚之外，你们无人能进入我起誓应许的那片土地。 31 你们说你们的儿女会被掳去，但我要把他们带到那里，让他们享有那片你们厌弃的土地。 32 而你们必死在这旷野。 33 你们的儿女要在旷野飘泊四十年，为你们的不忠而受苦，直到你们都死在旷野。 34 你们打探了那地方四十天，你们要为自己的罪受苦四十年，一年顶一天。那时，你们就知道与我为敌的后果。’ 35 我耶和华已经说过。我必使你们这群与我为敌的恶人死在旷野，无一幸免。”
36 摩西派去打探迦南的人回来以后危言耸听，以致会众向摩西发怨言。 37 打探的人因而染上瘟疫，死在耶和华面前， 38 只有嫩的儿子约书亚和耶孚尼的儿子迦勒得以幸免。
39 摩西传达完耶和华的话后，以色列人非常悲伤。 40 他们次日清早起来到山顶去，说：“我们知罪了，现在我们要去耶和华应许的地方。” 41 摩西说：“你们为什么要违背耶和华的命令？你们不会成功的。 42 不要去！耶和华已经不在你们中间，你们会被敌人打败。 43 你们会遇见亚玛力人和迦南人，并丧身在他们刀下，因为你们离弃耶和华，祂不再与你们同在。” 44 尽管耶和华的约柜和摩西都没有出营，他们却擅自上山顶去。 45 住在山区的亚玛力人和迦南人下来击溃了他们，一路追杀他们到何珥玛。
Numbers 14
American Standard Version
14 And all the congregation lifted up their voice, and cried; and the people wept that night. 2 And all the children of Israel murmured against Moses and against Aaron: and the whole congregation said unto them, Would that we had died in the land of Egypt! or would that we had died in this wilderness! 3 And wherefore doth Jehovah bring us unto this land, to fall by the sword? Our wives and our little ones will be a prey: were it not better for us to return into Egypt?
4 And they said one to another, Let us make a captain, and let us return into Egypt. 5 Then Moses and Aaron fell on their faces before all the assembly of the congregation of the children of Israel. 6 And Joshua the son of Nun and Caleb the son of Jephunneh, who were of them that spied out the land, rent their clothes: 7 and they spake unto all the congregation of the children of Israel, saying, The land, which we passed through to spy it out, is an exceeding good land. 8 If Jehovah delight in us, then he will bring us into this land, and give it unto us; a land which floweth with milk and honey. 9 Only rebel not against Jehovah, neither fear ye the people of the land; for they are bread for us: their [a]defence is removed from over them, and Jehovah is with us: fear them not. 10 But all the congregation bade stone them with stones. And the glory of Jehovah appeared in the tent of meeting unto all the children of Israel.
11 And Jehovah said unto Moses, How long will this people despise me? and how long will they not believe in me, for all the signs which I have wrought among them? 12 I will smite them with the pestilence, and disinherit them, and will make of thee a nation greater and mightier than they.
13 And Moses said unto Jehovah, Then the Egyptians will hear it; for thou broughtest up this people in thy might from among them; 14 and they will tell it to the inhabitants of this land. They have heard that thou Jehovah art in the midst of this people; for thou Jehovah art seen [b]face to face, and thy cloud standeth over them, and thou goest before them, in a pillar of cloud by day, and in a pillar of fire by night. 15 Now if thou shalt kill this people as one man, then the nations which have heard the fame of thee will speak, saying, 16 Because Jehovah was not able to bring this people into the land which he sware unto them, therefore he hath slain them in the wilderness. 17 And now, I pray thee, let the power of the Lord be great, according as thou hast spoken, saying, 18 Jehovah is slow to anger, and abundant in lovingkindness, forgiving iniquity and transgression; and that will by no means clear the guilty, visiting the iniquity of the fathers upon the children, upon the third and upon the fourth generation. 19 Pardon, I pray thee, the iniquity of this people according unto the greatness of thy lovingkindness, and according as thou hast forgiven this people, from Egypt even until now.
20 And Jehovah said, I have pardoned according to thy word: 21 but in very deed, as I live, and as all the earth shall be filled with the glory of Jehovah; 22 because all those men that have seen my glory, and my signs, which I wrought in Egypt and in the wilderness, yet have tempted me these ten times, and have not hearkened to my voice; 23 surely they shall not see the land which I sware unto their fathers, neither shall any of them that despised me see it: 24 but my servant Caleb, because he had another spirit with him, and hath followed me fully, him will I bring into the land whereinto he went; and his seed shall possess it. 25 Now the Amalekite and the Canaanite dwell in the valley: to-morrow turn ye, and get you into the wilderness by the way to the Red Sea.
26 And Jehovah spake unto Moses and unto Aaron, saying, 27 How long shall I bear with this evil congregation, that murmur against me? I have heard the murmurings of the children of Israel, which they murmur against me. 28 Say unto them, As I live, saith Jehovah, surely as ye have spoken in mine ears, so will I do to you: 29 your dead bodies shall fall in this wilderness; and all that were numbered of you, according to your whole number, from twenty years old and upward, that have murmured against me, 30 surely ye shall not come into the land, concerning which I [c]sware that I would make you dwell therein, save Caleb the son of Jephunneh, and Joshua the son of Nun. 31 But your little ones, that ye said should be a prey, them will I bring in, and they shall know the land which ye have rejected. 32 But as for you, your dead bodies shall fall in this wilderness. 33 And your children shall be [d]wanderers in the wilderness forty years, and shall bear your whoredoms, until your dead bodies be consumed in the wilderness. 34 After the number of the days in which ye spied out the land, even forty days, for every day a year, shall ye bear your iniquities, even forty years, and ye shall know [e]my alienation. 35 I, Jehovah, have spoken, surely this will I do unto all this evil congregation, that are gathered together against me: in this wilderness they shall be consumed, and there they shall die.
36 And the men, whom Moses sent to spy out the land, who returned, and made all the congregation to murmur against him, by bringing up an evil report against the land, 37 even those men that did bring up an evil report of the land, died by the plague before Jehovah. 38 But Joshua the son of Nun, and Caleb the son of Jephunneh, remained alive of those men that went to spy out the land.
39 And Moses told these words unto all the children of Israel: and the people mourned greatly. 40 And they rose up early in the morning, and gat them up to the top of the mountain, saying, Lo, we are here, and will go up unto the place which Jehovah hath promised: for we have sinned. 41 And Moses said, Wherefore now do ye transgress the commandment of Jehovah, seeing it shall not prosper? 42 Go not up, for Jehovah is not among you; that ye be not smitten down before your enemies. 43 For there the Amalekite and the Canaanite are before you, and ye shall fall by the sword: because ye are turned back from following Jehovah, therefore Jehovah will not be with you. 44 But they presumed to go up to the top of the mountain: nevertheless the ark of the covenant of Jehovah, and Moses, departed not out of the camp. 45 Then the Amalekite came down, and the Canaanite who dwelt in that mountain, and smote them and beat them down, even unto Hormah.
Footnotes
- Numbers 14:9 Hebrew shadow.
- Numbers 14:14 Hebrew eye to eye.
- Numbers 14:30 Hebrew lifted up my hand.
- Numbers 14:33 Hebrew shepherds.
- Numbers 14:34 Or, the revoking of my promise
4 Mózes 14
Hungarian New Translation
A nép zúgolódása és bűnhődése
14 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a nép egész éjjel.
2 Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában!
3 Miért akar bevinni minket az Úr arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el, asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb visszatérnünk Egyiptomba?
4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba!
5 Ekkor Mózes és Áron arcra borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt.
6 De Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak, megszaggatták ruhájukat,
7 és ezt mondták Izráel fiai egész közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó föld.
8 Ha az Úr kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet.
9 Csak az Úr ellen ne lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük eltávozott oltalmuk, de az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!
10 De az egész közösség azt mondta, hogy meg kell őket kövezni. Akkor megjelent az Úr dicsősége a kijelentés sátra fölött egész Izráelnek,
11 és ezt mondta az Úr Mózesnek: Meddig utál engem ez a nép, és meddig nem hisz bennem a sok jel ellenére sem, amelyeket közöttük tettem?!
12 Megverem dögvésszel, és elűzöm őket, de téged náluk nagyobb és erősebb nemzetté teszlek.
13 Mózes azonban azt mondta az Úrnak: Hallották az egyiptomiak, hogy te hoztad ki közülük hatalmaddal ezt a népet,
14 és elmondták a föld lakosságának. Hallották, hogy te, Uram, e nép között vagy; hogy te, Uram, szemtől szemben megjelentél, és hogy a te felhőd áll fölöttük, és felhőoszlopban jársz előttük nappal, éjjel pedig tűzoszlopban.
15 Ha most mind egy szálig megölöd ezt a népet, akkor ezt fogják mondani azok a nemzetek, amelyek hallották a híredet:
16 Mivel nem tudta az Úr bevinni ezt a népet arra a földre, amelyet esküvel ígért nekik, azért mészárolta le őket a pusztában.
17 Most azért mutasd meg, Uram, hogy nagy a te hatalmad, ahogyan megmondtad:
18 Az Úr türelme hosszú, szeretete nagy, megbocsátja a bűnt és hitszegést; bár nem hagyja egészen büntetés nélkül, hanem megbünteti az atyák bűnéért a fiakat harmad- és negyedízig.
19 Bocsásd meg ennek a népnek a bűnét nagy szereteteddel, ahogyan megbocsátottál ennek a népnek Egyiptomtól fogva mindeddig!
20 Akkor az Úr ezt mondta: Megbocsátok a te beszéded szerint.
21 De életemre mondom és az Úr dicsőségére, amely betölti az egész földet,
22 hogy azok közül az emberek közül, akik látták dicsőségemet és a jeleket, amelyeket Egyiptomban és a pusztában tettem, mégis megkísértettek engem tízszer is, és nem hallgattak szavamra,
23 senki sem fogja meglátni azt a földet, amelyet esküvel ígértem atyáiknak. Senki sem látja meg azt azok közül, akik engem megutáltak.
24 De szolgámat, Kálébot, mivel más lélek volt benne, és tökéletesen követett engem, beviszem arra a földre, ahol járt, és az ő utódai birtokolni fogják azt.
25 A völgyekben azonban az amálékiek és a kánaániak laknak. Holnap forduljatok meg, és induljatok el a pusztába a Vörös-tenger felé!
26 Az Úr így beszélt Mózeshez és Áronhoz:
27 Meddig zúgolódik ellenem ez a gonosz közösség? Meghallottam Izráel fiainak zúgolódását, mert sokat zúgolódtak ellenem.
28 Mondd meg nekik: Életemre mondom - így szól az Úr -, hogy úgy fogok veletek bánni, ahogyan ti beszéltetek ellenem!
29 Itt a pusztában fogtok holtan elhullani, a számba vettek mind, ahányan csak vagytok, húszévestől fölfelé, mert zúgolódtatok ellenem.
30 Nem mentek be arra a földre, amelyről esküvel ígértem, hogy ott fogtok lakni, csak Káléb, Jefunne fia és Józsué, Nún fia.
31 De gyermekeiteket, akikről azt mondtátok, hogy prédává lesznek, azokat beviszem, és megismerik azt a földet, amelyet ti megvetettetek.
32 De ti holtan hullotok el itt a pusztában.
33 Fiaitok pásztorok lesznek a pusztában negyven esztendeig, és bűnhődnek a ti hűtlenségetekért, míg holttesteitek az utolsóig a pusztában nem lesznek.
34 Negyven napig kémleltétek ki azt a földet, most negyven évig bűnhődjetek, egy-egy napért egy-egy esztendőt számítva, hogy megtudjátok, mi az, ha én ellenkezem veletek.
35 Én, az Úr, megmondtam, hogy ezt teszem ezzel az egész gonosz közösséggel, amely összefogott ellenem: az utolsóig itt halnak meg a pusztában!
36 Azok a férfiak, akiket Mózes elküldött az ország kikémlelésére, és akik visszatérve föllázították ellene az egész közösséget, mert rossz hírét terjesztették annak a földnek,
37 meghaltak azok a férfiak, akik az ország rossz hírét terjesztették, az Úr csapásától.
38 Csak Józsué, Nún fia és Káléb, Jefunne fia maradt életben azok közül a férfiak közül, akik elmentek az országot kikémlelni.
39 Amikor elbeszélte Mózes ezeket a dolgokat egész Izráelnek, a nép nagyon megszomorodott.
40 Korán reggel fölkeltek, hogy fölmenjenek a hegység tetejére. Ezt mondták: Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az Úr beszélt. Bizony, vétkeztünk!
41 Mózes azonban ezt mondta: Miért akarjátok áthágni az Úr parancsát? Nem fog az sikerülni!
42 Ne menjetek, mert nem lesz köztetek az Úr! Vereséget fogtok szenvedni ellenségeitektől!
43 Hiszen az amálékiek és kánaániak ott vannak veletek szemben, és elhullotok fegyvereiktől! Mivel elfordultatok az Úrtól, az Úr sem lesz veletek!
44 De ők vakmerően fölmentek a hegy tetejére, bár az Úr szövetségének a ládája és Mózes ki sem mozdultak a táborból.
45 Az amálékiek és kánaániak pedig, akik azon a hegységen laktak, lerohantak, verték és kergették őket egészen Hormáig.
Chinese Contemporary Bible Copyright © 1979, 2005, 2007, 2011 by Biblica® Used by permission. All rights reserved worldwide.
Public Domain (Why are modern Bible translations copyrighted?)
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society