Add parallel Print Page Options

Edóm elpusztul

34 Jöjjetek ide, népek, halljátok, figyeljetek, nemzetek! Hallja meg a föld és ami rajta él, a világ és minden szülötte!

Megharagudott az Úr minden népre, haragra gerjedt egész seregükre, kiirtja, vágóhídra viszi őket.

Az elesettek szétszórva hevernek, bűzt árasztanak a hullák, hegyek olvadnak meg a vértől.

Széthull az ég minden serege, összecsavarodik az ég, mint egy tekercs; úgy lehull egész serege, ahogy a levél lehull a szőlőről, ahogy lehull a fügefáról.

Vért akar inni mennyei kardom, ezért lesújt Edómra, a népre, amelyet kiirtásra ítéltem.

Az Úr kardja csupa vér, csepeg róla a zsír, bárányok és bakok vére, kosok veséjének kövérje, mert áldozatot tart az Úr Bocrában, nagy mészárlást Edóm országában.

Bivalyok hullanak el, és bikák tulkokkal együtt. Vértől részegedik meg a föld, kövérjétől lesz zsíros a por.

Mert az Úr bosszúállásának napja ez, a megtorlás éve Sion perében.

Patakjai szurokká változnak, pora kénkővé lesz, földje pedig égő szurokká.

10 Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, folyton gomolyog a füstje. Nemzedékeken át pusztán marad, soha senki nem jár arra.

11 Pelikán és bölömbika veszi birtokba, fülesbagoly és holló tanyázik benne. Kietlenséget mér ott a mérő, pusztaságot a mérőón.

12 Nemesei senkit sem kiáltanak ki királlyá, vezetői mind semmivé lesznek.

13 Palotáit gaz veri föl, erődeit csalán és tüskebozót. Sakálok hajléka lesz, struccmadarak tanyája.

14 Ott találkozik a vadmacska a hiénával, egyik pusztai démon a másikkal. Ott pihen meg a boszorkány, ott talál magának nyugvóhelyet.

15 Ott fészkel a bagoly, tojásait kikölti, és gondozza az árnyékban. Ott gyülekeznek a kányák: az anyamadár és a párja.

16 Keressétek majd meg az Úr könyvében, és olvassátok! Egy sem fog hiányozni ezek közül, sem az egyik, sem a másik nem marad el, mert az Úr parancsa ez, az ő lelke gyűjti össze őket.

17 Ő sorsolta ki ezt nekik, az ő keze mérte ki részüket. Birtokba veszik azt örökre, nemzedékről nemzedékre benne tanyáznak.

34  Jõjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.

Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden õ seregökre; megátkozá, halálra adta õket.

Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bûze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.

Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szõlõ levele és a fügefáról a hervadó lomb.

Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.

Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.

Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértõl, és poruk borítva lesz kövérrel.

Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.

És változnak patakjai szurokká, és pora kénkõvé, és lészen földe égõ szurokká.

10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrõl nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;

11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.

12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.

13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.

14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és [ott] lel nyughelyet magának.

15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyûlnek együvé a sasok!

16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Õ szája parancsolta, és az Õ lelke gyûjté össze õket!

17 Õ vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérõkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségrõl nemzetségre lakoznak abban.

Prófécia a nemzetek pusztulásáról

34 Jöjjetek nemzetek, halljátok meg!
    Figyeljetek népek!
Hallja meg az egész világ:
    minden földi lakó!
Tudja meg ezt az egész föld,
    és minden, ami a földről származik!
Az Örökkévaló haragja lángra lobbant
    az összes nemzetek ellen.
Megharagudott a népek tömegeire,
    pusztulásra ítélte őket,
    átadta őket a halálnak.
Patakokban folyik a vér,
    halottak hevernek szanaszét temetetlen,
    a holttestek bűze mindent beborít.
A magasságban lévő sereg széthullik,
    s összehajtják az eget, mint a könyvtekercset.
Az ég csillagai[a] lehullanak,
    mint ledobja ősszel száraz lombját a szőlő,
    vagy mint a fügefa hullatja aszott termését.

„Öldöklő kardom az égben megrészegült már a vértől
    — mondja az Örökkévaló —,
    most hát leszáll a földre.
Lesújt Edomra,
    a népre, melyet halálra ítéltem.”
Bizony, az Örökkévaló kardja megrészegült a vértől,
    jóllakott öldökléssel,
bárányok és kecskék vérével,
    kosok zsírjával.
Mert az Örökkévaló nagy áldozatot tart Bocrában,[b]
    tömeges mészárlást rendez Edom földjén.
Elhullanak még a vadbivalyok is,
    levágja az erős bikákat és gyenge borjakat
    Edom népével együtt.
Vérük áztatja földjüket,
    zsírjuktól síkos lesz a por.

Mert bosszút áll rajtuk az Örökkévaló,
    megfizet azért, amit Sionnal tettek!
Edom patakjai szurokká változnak,
    földje kénkővé,
    egész országa pedig égő szurokká.
10 Tüze el nem alszik
    sem nappal, sem éjjel,
    füstje felszáll az égre örökké.
Földje sivár pusztaság marad,
    még az átutazók is elkerülik.
11 Pusztai madarak és vadállatok tanyáznak rajta,
    baglyok és hollók laknak ott,
mert az Örökkévaló a pusztulás mérőzsinórját húzza ki fölötte,
    a kietlen üresség[c] mérőónjával méri meg.
12 Így fogják nevezni birodalmát:
    „Nincs Többé Királyság”.
Fejedelmeit pedig így:
    „Nincsenek Sehol”.
13 Palotáinak romjain csalán és bogáncs nő,
    hajdan erős várait benövi tüskés bozót,
benne sakálok vernek tanyát,
    s baglyok fészkelnek omladékain.
14 Hiénák és mindenféle pusztai vadak találkoznak ott,
    a vadkecske[d] hívja társát,
    s éjjeli állatok[e] pihennek a romok közt.
15 Ott fészkel a pusztai bagoly,
    tojásait kikölti, s kicsinyeit szárnyával takarja.
Ott gyülekeznek párosával a fekete keselyűk.

16 Keressétek meg mindezt az Örökkévaló könyvében,
    olvassátok majd el, és vizsgáljátok meg!
Beteljesedik ez minden részletében,
    nem fog hiányozni egy sem.
Mind megtaláljátok,
    mert az Örökkévaló szája parancsolta így,
    s az ő Szelleme gyűjtötte őket össze.
17 Ő adta Edom földjét a vadállatoknak,
    keze osztott birtokot nekik.
Birtokolni is fogják azt örökre,
    nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.

Footnotes

  1. Ézsaiás 34:4 Az ég csillagai Szó szerint: „az ég seregei”.
  2. Ézsaiás 34:6 Bocra Város Edom déli részén.
  3. Ézsaiás 34:11 pusztulás… üresség Ez a két szó írja le az 1Móz 1:2-ben a föld kaotikus állapotát (lakatlan, üres).
  4. Ézsaiás 34:14 vadkecske A héber szó jelentése: „szőrös”, „kecske”, vagy „kecske-démon”.
  5. Ézsaiás 34:14 éjjeli állatok Szó szerint: „lilit”-ek. Csak itt fordul elő az ÓSZ-ben. Pontos értelme bizonytalan, valamiféle éjjeli állatot, vagy démont jelenthet.