Numbers 19:1-22
New Revised Standard Version Catholic Edition
Ceremony of the Red Heifer
19 The Lord spoke to Moses and Aaron, saying: 2 This is a statute of the law that the Lord has commanded: Tell the Israelites to bring you a red heifer without defect, in which there is no blemish and on which no yoke has been laid. 3 You shall give it to the priest Eleazar, and it shall be taken outside the camp and slaughtered in his presence. 4 The priest Eleazar shall take some of its blood with his finger and sprinkle it seven times towards the front of the tent of meeting. 5 Then the heifer shall be burned in his sight; its skin, its flesh, and its blood, with its dung, shall be burned. 6 The priest shall take cedarwood, hyssop, and crimson material, and throw them into the fire in which the heifer is burning. 7 Then the priest shall wash his clothes and bathe his body in water, and afterwards he may come into the camp; but the priest shall remain unclean until evening. 8 The one who burns the heifer[a] shall wash his clothes in water and bathe his body in water; he shall remain unclean until evening. 9 Then someone who is clean shall gather up the ashes of the heifer, and deposit them outside the camp in a clean place; and they shall be kept for the congregation of the Israelites for the water for cleansing. It is a purification offering. 10 The one who gathers the ashes of the heifer shall wash his clothes and be unclean until evening.
This shall be a perpetual statute for the Israelites and for the alien residing among them. 11 Those who touch the dead body of any human being shall be unclean seven days. 12 They shall purify themselves with the water on the third day and on the seventh day, and so be clean; but if they do not purify themselves on the third day and on the seventh day, they will not become clean. 13 All who touch a corpse, the body of a human being who has died, and do not purify themselves, defile the tabernacle of the Lord; such persons shall be cut off from Israel. Since water for cleansing was not dashed on them, they remain unclean; their uncleanness is still on them.
14 This is the law when someone dies in a tent: everyone who comes into the tent, and everyone who is in the tent, shall be unclean seven days. 15 And every open vessel with no cover fastened on it is unclean. 16 Whoever in the open field touches one who has been killed by a sword, or who has died naturally,[b] or a human bone, or a grave, shall be unclean seven days. 17 For the unclean they shall take some ashes of the burnt purification offering, and running water shall be added in a vessel; 18 then a clean person shall take hyssop, dip it in the water, and sprinkle it on the tent, on all the furnishings, on the persons who were there, and on whoever touched the bone, the slain, the corpse, or the grave. 19 The clean person shall sprinkle the unclean ones on the third day and on the seventh day, thus purifying them on the seventh day. Then they shall wash their clothes and bathe themselves in water, and at evening they shall be clean. 20 Any who are unclean but do not purify themselves, those persons shall be cut off from the assembly, for they have defiled the sanctuary of the Lord. Since the water for cleansing has not been dashed on them, they are unclean.
21 It shall be a perpetual statute for them. The one who sprinkles the water for cleansing shall wash his clothes, and whoever touches the water for cleansing shall be unclean until evening. 22 Whatever the unclean person touches shall be unclean, and anyone who touches it shall be unclean until evening.
The Waters of Meribah
20 The Israelites, the whole congregation, came into the wilderness of Zin in the first month, and the people stayed in Kadesh. Miriam died there, and was buried there.
2 Now there was no water for the congregation; so they gathered together against Moses and against Aaron. 3 The people quarreled with Moses and said, “Would that we had died when our kindred died before the Lord! 4 Why have you brought the assembly of the Lord into this wilderness for us and our livestock to die here? 5 Why have you brought us up out of Egypt, to bring us to this wretched place? It is no place for grain, or figs, or vines, or pomegranates; and there is no water to drink.” 6 Then Moses and Aaron went away from the assembly to the entrance of the tent of meeting; they fell on their faces, and the glory of the Lord appeared to them. 7 The Lord spoke to Moses, saying: 8 Take the staff, and assemble the congregation, you and your brother Aaron, and command the rock before their eyes to yield its water. Thus you shall bring water out of the rock for them; thus you shall provide drink for the congregation and their livestock.
9 So Moses took the staff from before the Lord, as he had commanded him. 10 Moses and Aaron gathered the assembly together before the rock, and he said to them, “Listen, you rebels, shall we bring water for you out of this rock?” 11 Then Moses lifted up his hand and struck the rock twice with his staff; water came out abundantly, and the congregation and their livestock drank. 12 But the Lord said to Moses and Aaron, “Because you did not trust in me, to show my holiness before the eyes of the Israelites, therefore you shall not bring this assembly into the land that I have given them.” 13 These are the waters of Meribah,[c] where the people of Israel quarreled with the Lord, and by which he showed his holiness.
Passage through Edom Refused
14 Moses sent messengers from Kadesh to the king of Edom, “Thus says your brother Israel: You know all the adversity that has befallen us: 15 how our ancestors went down to Egypt, and we lived in Egypt a long time; and the Egyptians oppressed us and our ancestors; 16 and when we cried to the Lord, he heard our voice, and sent an angel and brought us out of Egypt; and here we are in Kadesh, a town on the edge of your territory. 17 Now let us pass through your land. We will not pass through field or vineyard, or drink water from any well; we will go along the King’s Highway, not turning aside to the right hand or to the left until we have passed through your territory.”
18 But Edom said to him, “You shall not pass through, or we will come out with the sword against you.” 19 The Israelites said to him, “We will stay on the highway; and if we drink of your water, we and our livestock, then we will pay for it. It is only a small matter; just let us pass through on foot.” 20 But he said, “You shall not pass through.” And Edom came out against them with a large force, heavily armed. 21 Thus Edom refused to give Israel passage through their territory; so Israel turned away from them.
The Death of Aaron
22 They set out from Kadesh, and the Israelites, the whole congregation, came to Mount Hor. 23 Then the Lord said to Moses and Aaron at Mount Hor, on the border of the land of Edom, 24 “Let Aaron be gathered to his people. For he shall not enter the land that I have given to the Israelites, because you rebelled against my command at the waters of Meribah. 25 Take Aaron and his son Eleazar, and bring them up Mount Hor; 26 strip Aaron of his vestments, and put them on his son Eleazar. But Aaron shall be gathered to his people,[d] and shall die there.” 27 Moses did as the Lord had commanded; they went up Mount Hor in the sight of the whole congregation. 28 Moses stripped Aaron of his vestments, and put them on his son Eleazar; and Aaron died there on the top of the mountain. Moses and Eleazar came down from the mountain. 29 When all the congregation saw that Aaron had died, all the house of Israel mourned for Aaron thirty days.
The Bronze Serpent
21 When the Canaanite, the king of Arad, who lived in the Negeb, heard that Israel was coming by the way of Atharim, he fought against Israel and took some of them captive. 2 Then Israel made a vow to the Lord and said, “If you will indeed give this people into our hands, then we will utterly destroy their towns.” 3 The Lord listened to the voice of Israel, and handed over the Canaanites; and they utterly destroyed them and their towns; so the place was called Hormah.[e]
4 From Mount Hor they set out by the way to the Red Sea,[f] to go around the land of Edom; but the people became impatient on the way. 5 The people spoke against God and against Moses, “Why have you brought us up out of Egypt to die in the wilderness? For there is no food and no water, and we detest this miserable food.” 6 Then the Lord sent poisonous[g] serpents among the people, and they bit the people, so that many Israelites died. 7 The people came to Moses and said, “We have sinned by speaking against the Lord and against you; pray to the Lord to take away the serpents from us.” So Moses prayed for the people. 8 And the Lord said to Moses, “Make a poisonous[h] serpent, and set it on a pole; and everyone who is bitten shall look at it and live.” 9 So Moses made a serpent of bronze, and put it upon a pole; and whenever a serpent bit someone, that person would look at the serpent of bronze and live.
The Journey to Moab
10 The Israelites set out, and camped in Oboth. 11 They set out from Oboth, and camped at Iye-abarim, in the wilderness bordering Moab toward the sunrise. 12 From there they set out, and camped in the Wadi Zered. 13 From there they set out, and camped on the other side of the Arnon, in[i] the wilderness that extends from the boundary of the Amorites; for the Arnon is the boundary of Moab, between Moab and the Amorites. 14 Wherefore it is said in the Book of the Wars of the Lord,
“Waheb in Suphah and the wadis.
The Arnon 15 and the slopes of the wadis
that extend to the seat of Ar,
and lie along the border of Moab.”[j]
16 From there they continued to Beer;[k] that is the well of which the Lord said to Moses, “Gather the people together, and I will give them water.” 17 Then Israel sang this song:
“Spring up, O well!—Sing to it!—
18 the well that the leaders sank,
that the nobles of the people dug,
with the scepter, with the staff.”
From the wilderness to Mattanah, 19 from Mattanah to Nahaliel, from Nahaliel to Bamoth, 20 and from Bamoth to the valley lying in the region of Moab by the top of Pisgah that overlooks the wasteland.[l]
King Sihon Defeated
21 Then Israel sent messengers to King Sihon of the Amorites, saying, 22 “Let me pass through your land; we will not turn aside into field or vineyard; we will not drink the water of any well; we will go by the King’s Highway until we have passed through your territory.” 23 But Sihon would not allow Israel to pass through his territory. Sihon gathered all his people together, and went out against Israel to the wilderness; he came to Jahaz, and fought against Israel. 24 Israel put him to the sword, and took possession of his land from the Arnon to the Jabbok, as far as to the Ammonites; for the boundary of the Ammonites was strong. 25 Israel took all these towns, and Israel settled in all the towns of the Amorites, in Heshbon, and in all its villages. 26 For Heshbon was the city of King Sihon of the Amorites, who had fought against the former king of Moab and captured all his land as far as the Arnon. 27 Therefore the ballad singers say,
“Come to Heshbon, let it be built;
let the city of Sihon be established.
28 For fire came out from Heshbon,
flame from the city of Sihon.
It devoured Ar of Moab,
and swallowed up[m] the heights of the Arnon.
29 Woe to you, O Moab!
You are undone, O people of Chemosh!
He has made his sons fugitives,
and his daughters captives,
to an Amorite king, Sihon.
30 So their posterity perished
from Heshbon[n] to Dibon,
and we laid waste until fire spread to Medeba.”[o]
31 Thus Israel settled in the land of the Amorites. 32 Moses sent to spy out Jazer; and they captured its villages, and dispossessed the Amorites who were there.
King Og Defeated
33 Then they turned and went up the road to Bashan; and King Og of Bashan came out against them, he and all his people, to battle at Edrei. 34 But the Lord said to Moses, “Do not be afraid of him; for I have given him into your hand, with all his people, and all his land. You shall do to him as you did to King Sihon of the Amorites, who ruled in Heshbon.” 35 So they killed him, his sons, and all his people, until there was no survivor left; and they took possession of his land.
Balak Summons Balaam to Curse Israel
22 The Israelites set out, and camped in the plains of Moab across the Jordan from Jericho.
Notas al pie
- Numbers 19:8 Heb it
- Numbers 19:16 Heb lacks naturally
- Numbers 20:13 That is Quarrel
- Numbers 20:26 Heb lacks to his people
- Numbers 21:3 Heb Destruction
- Numbers 21:4 Or Sea of Reeds
- Numbers 21:6 Or fiery; Heb seraphim
- Numbers 21:8 Or fiery; Heb seraph
- Numbers 21:13 Gk: Heb which is in
- Numbers 21:15 Meaning of Heb uncertain
- Numbers 21:16 That is Well
- Numbers 21:20 Or Jeshimon
- Numbers 21:28 Gk: Heb and the lords of
- Numbers 21:30 Gk: Heb we have shot at them; Heshbon has perished
- Numbers 21:30 Compare Sam Gk: Meaning of MT uncertain
Numeri 19:1-22
Nuova Riveduta 2006
La giovenca rossa; l’acqua di purificazione
19 (A)Il Signore disse ancora a Mosè e ad Aaronne:
2 «Ecco quanto prescrive la legge ordinata dal Signore, che disse: “Di’ ai figli d’Israele che portino una giovenca rossa, senza macchia, senza difetti, e che non abbia mai portato il giogo. 3 La darete al sacerdote Eleazar, che la condurrà fuori dal campo e la farà scannare in sua presenza. 4 Il sacerdote Eleazar prenderà con il dito un po’ di sangue della giovenca e farà sette aspersioni dal lato dell’ingresso della tenda di convegno; 5 poi si brucerà la giovenca sotto i suoi occhi; se ne brucerà la pelle, la carne e il sangue con i suoi escrementi. 6 Il sacerdote prenderà quindi del legno di cedro, dell’issopo, della stoffa scarlatta, e getterà tutto in mezzo al fuoco che consuma la giovenca. 7 Poi il sacerdote si laverà le vesti e il corpo nell’acqua; dopo di che rientrerà nel campo e sarà impuro fino alla sera. 8 Colui che avrà bruciato la giovenca si laverà le vesti e il corpo nell’acqua e sarà impuro fino alla sera. 9 Un uomo puro raccoglierà le ceneri della giovenca e le depositerà fuori del campo in un luogo puro, dove saranno conservate per la comunità dei figli d’Israele come acqua di purificazione: è un sacrificio per il peccato. 10 Colui che avrà raccolto le ceneri della giovenca si laverà le vesti e sarà impuro fino alla sera. Questa sarà una legge perenne per i figli d’Israele e per lo straniero che soggiornerà da loro: 11 chi avrà toccato il cadavere di una persona umana sarà impuro sette giorni. 12 Quando uno si sarà purificato con quell’acqua il terzo e il settimo giorno, sarà puro; ma se non si purifica il terzo e il settimo giorno, non sarà puro. 13 Chiunque tocchi un morto, cioè il corpo di una persona umana che sia morta, e non si purifica, contamina la dimora del Signore; e quel tale sarà tolto via da Israele. Siccome l’acqua di purificazione non è stata spruzzata su di lui, egli è impuro; ha ancora addosso la sua impurità.
14 Questa è la legge: quando un uomo sarà morto in una tenda, chiunque entrerà nella tenda e chiunque sarà nella tenda sarà impuro per sette giorni. 15 Ogni vaso scoperto sul quale non sia un coperchio ben fermo sarà impuro. 16 Chiunque, nei campi, avrà toccato un uomo ucciso da un’arma o morto per cause naturali, o delle ossa umane, o un sepolcro, sarà impuro per sette giorni. 17 Per colui che sarà divenuto impuro si prenderà della cenere della vittima arsa per il peccato, e vi si verserà su dell’acqua di fonte, in un vaso; 18 poi un uomo puro prenderà dell’issopo, lo intingerà nell’acqua e spruzzerà la tenda, tutti gli utensili, tutte le persone presenti e colui che ha toccato l’osso o l’ucciso o il morto o il sepolcro. 19 L’uomo puro spruzzerà l’impuro il terzo giorno e il settimo giorno, e lo purificherà il settimo giorno; poi l’impuro si laverà le vesti, laverà se stesso nell’acqua e sarà puro la sera. 20 Ma colui che, divenuto impuro, non si purificherà, sarà tolto via dal mezzo dell’assemblea, perché ha contaminato il santuario del Signore; l’acqua della purificazione non è stata spruzzata su di lui; è impuro. 21 Sarà per loro una legge perenne: colui che avrà spruzzato l’acqua di purificazione si laverà le vesti; e chi avrà toccato l’acqua di purificazione sarà impuro fino alla sera. 22 E tutto quello che l’impuro avrà toccato sarà impuro; e la persona che avrà toccato lui sarà impura fino alla sera”».
Morte di Miriam. Le acque di Meriba
20 (B)Or tutta la comunità dei figli d’Israele arrivò al deserto di Sin il primo mese, e il popolo si fermò a Cades. Là morì e fu sepolta Miriam.
2 Non c’era acqua per la comunità; perciò ci fu un assembramento contro Mosè e contro Aaronne. 3 Il popolo si mise a contestare Mosè, e disse: «Fossimo pur morti quando morirono i nostri fratelli davanti al Signore! 4 Perché avete condotto l’assemblea del Signore in questo deserto per morire qui noi e il nostro bestiame? 5 Perché ci avete fatti salire dall’Egitto per condurci in questo luogo detestabile? Non è un luogo dove si possa seminare; non ci sono fichi, né vigne, né melograni e non c’è acqua da bere».
6 Allora Mosè e Aaronne si allontanarono dall’assemblea per recarsi all’ingresso della tenda di convegno; si prostrarono con la faccia a terra, e la gloria del Signore apparve loro.
7 Il Signore disse a Mosè: 8 «Prendi il bastone; tu e tuo fratello Aaronne convocate la comunità e parlate a quella roccia, in loro presenza, ed essa darà la sua acqua; tu farai sgorgare per loro acqua dalla roccia e darai da bere alla comunità e al suo bestiame». 9 Mosè dunque prese il bastone che era davanti al Signore, come il Signore gli aveva comandato. 10 Mosè e Aaronne convocarono l’assemblea di fronte alla roccia e Mosè disse loro: «Ora ascoltate, o ribelli; faremo uscire per voi acqua da questa roccia?» 11 E Mosè alzò la mano, percosse la roccia con il suo bastone due volte e ne uscì acqua in abbondanza; e la comunità e il suo bestiame bevvero.
12 Poi il Signore disse a Mosè e ad Aaronne: «Siccome non avete avuto fiducia in me per dar gloria al mio santo nome agli occhi dei figli d’Israele, voi non condurrete quest’assemblea nel paese che io le do».
13 Queste sono le acque di Meriba[a] dove i figli d’Israele contestarono il Signore, che si fece riconoscere come il Santo in mezzo a loro.
Il re di Edom rifiuta il transito a Israele
14 (C)Poi Mosè mandò da Cades degli ambasciatori al re di Edom per dirgli: «Così dice Israele tuo fratello: “Tu conosci tutte le tribolazioni che abbiamo avute, 15 come i nostri padri scesero in Egitto e noi in Egitto abitammo per lungo tempo, e gli Egiziani maltrattarono noi e i nostri padri. 16 Noi gridammo al Signore ed egli udì la nostra voce e mandò un angelo e ci fece uscire dall’Egitto; ed eccoci ora a Cades, città situata all’estremo limite del tuo territorio. 17 Ti prego, lasciaci passare per il tuo paese, noi non passeremo né per campi né per vigneti e non berremo l’acqua dei pozzi; seguiremo la strada principale[b] senza deviare né a destra né a sinistra finché abbiamo oltrepassato i tuoi confini”». 18 Ma Edom gli rispose: «Tu non passerai sul mio territorio; altrimenti, marcerò contro di te con la spada». 19 I figli d’Israele dissero: «Noi saliremo per la strada maestra; e se noi e il nostro bestiame berremo dell’acqua tua, te la pagheremo; lasciaci semplicemente transitare a piedi». 20 Ma quello rispose: «Non passerai!» E Edom mosse contro Israele con molta gente e con mano potente. 21 Così Edom rifiutò a Israele il transito sul suo territorio; perciò Israele si allontanò da lui.
22 Tutta la comunità dei figli d’Israele partì da Cades e arrivò al monte Or.
Morte di Aaronne
23 (D)Il Signore parlò a Mosè e ad Aaronne, al monte Or, ai confini del paese di Edom, e disse: 24 «Aaronne sta per ricongiungersi ai suoi padri e non entrerà nel paese che ho dato ai figli d’Israele, perché siete stati ribelli al mio comandamento alle acque di Meriba. 25 Prendi Aaronne ed Eleazar suo figlio e falli salire sul monte Or. 26 Spoglia Aaronne dei suoi paramenti e rivestine Eleazar suo figlio; qui Aaronne morrà e si ricongiungerà ai suoi padri». 27 Mosè fece come il Signore aveva ordinato; ed essi salirono sul monte Or, sotto gli occhi di tutta la comunità. 28 Mosè spogliò Aaronne dei suoi paramenti e ne rivestì il figlio Eleazar; là morì Aaronne, sulla cima del monte. Poi Mosè ed Eleazar scesero dal monte. 29 Quando tutta la comunità vide che Aaronne era morto, tutta la casa d’Israele lo pianse per trenta giorni.
Il serpente di bronzo
21 (E)Il re cananeo di Arad, che abitava nella regione meridionale, avendo udito che Israele veniva per la via di Atarim, combattè contro Israele e fece alcuni prigionieri. 2 Allora Israele fece un voto al Signore e disse: «Se tu dai nelle mie mani questo popolo, le loro città saranno da me votate allo sterminio». 3 Il Signore ascoltò la voce d’Israele e gli diede nelle mani i Cananei; Israele votò allo sterminio i Cananei e le loro città e a quel luogo fu messo il nome di Corma[c].
4 (F)Poi gli Israeliti partirono dal monte Or, andarono verso il mar Rosso per fare il giro del paese di Edom; durante il viaggio il popolo si perse d’animo. 5 Il popolo parlò contro Dio e contro Mosè, e disse: «Perché ci avete fatti salire fuori d’Egitto per farci morire in questo deserto? Poiché qui non c’è né pane né acqua, e siamo nauseati di questo cibo tanto leggero». 6 Allora il Signore mandò tra il popolo dei serpenti velenosi i quali mordevano la gente, e un gran numero d’Israeliti morì. 7 Il popolo venne da Mosè e disse: «Abbiamo peccato, perché abbiamo parlato contro il Signore e contro di te; prega il Signore che allontani da noi questi serpenti». E Mosè pregò per il popolo. 8 Il Signore disse a Mosè: «Fòrgiati un serpente velenoso e mettilo sopra un’asta: chiunque sarà morso, se lo guarderà, resterà in vita». 9 Mosè allora fece un serpente di bronzo e lo mise sopra un’asta; e avveniva che, quando un serpente mordeva qualcuno, se questi guardava il serpente di bronzo, restava in vita.
10 (G)Poi i figli d’Israele partirono e si accamparono a Obot;
11 e, dopo essere partiti da Obot, si accamparono a Iie-Abarim nel deserto che è di fronte a Moab dal lato dove sorge il sole.
12 Di là partirono e si accamparono nella valle di Zered.
13 Poi partirono di là e si accamparono dall’altro lato dell’Arnon, che scorre nel deserto e nasce sul territorio degli Amorei; poiché l’Arnon è il confine di Moab, tra Moab e gli Amorei. 14 Per questo è detto nel libro delle guerre del Signore: «Vaeb in Sufa e gli affluenti dell’Arnon 15 e i letti dei torrenti che scendono verso le dimore di Ar e si appoggiano alla frontiera di Moab».
16 Di là andarono a Beer[d], che è il pozzo a proposito del quale il Signore disse a Mosè: «Raduna il popolo e io gli darò l’acqua». 17 Fu in quell’occasione che Israele cantò questo cantico: «Scaturisci, o pozzo! Salutatelo con canti!
18 Pozzo che i capi hanno scavato, che i nobili del popolo hanno aperto con lo scettro, con i loro bastoni!»
19 Poi dal deserto andarono a Mattana; da Mattana a Naaliel; da Naaliel a Bamot, 20 e da Bamot nella valle che è nella campagna di Moab, verso l’altura del Pisga che domina il deserto.
Conquista dei due regni amorei
21 (H)Israele mandò ambasciatori a Sicon, re degli Amorei, per dirgli: 22 «Lasciami passare per il tuo paese; noi non ci svieremo per i campi né per le vigne, non berremo l’acqua dei pozzi; seguiremo la strada pubblica finché abbiamo oltrepassato i tuoi confini». 23 Ma Sicon non permise a Israele di passare per il suo territorio; anzi radunò tutta la sua gente e uscì fuori contro Israele nel deserto; giunse a Iaas e affrontò Israele. 24 Israele lo sconfisse passandolo a fil di spada, e conquistò il suo paese dall’Arnon fino al Iabboc, fino ai confini degli Ammoniti, poiché la frontiera degli Ammoniti era forte. 25 Israele prese tutte queste città e abitò in tutte le città degli Amorei: a Chesbon e in tutte le città del suo territorio; 26 poiché Chesbon era la città di Sicon, re degli Amorei, il quale aveva mosso guerra al precedente re di Moab e gli aveva tolto tutto il suo paese fino all’Arnon.
27 Per questo dicono i poeti: «Venite a Chesbon! La città di Sicon sia ricostruita e fortificata!
28 Poiché un fuoco è uscito da Chesbon, una fiamma dalla città di Sicon; essa ha divorato Ar di Moab,
29 i dominatori delle alture dell’Arnon. Guai a te, Moab! Sei perduto, o popolo di Chemos![e] Chemos ha fatto dei suoi figli tanti fuggiaschi e ha dato le sue figlie come schiave a Sicon, re degli Amorei.
30 Noi abbiamo scagliato su di loro le nostre frecce; Chesbon è distrutta fino a Dibon. Abbiamo tutto devastato fino a Nofa, il fuoco è giunto fino a Medeba».
31 Così Israele si stabilì nel paese degli Amorei. 32 Poi Mosè mandò a esplorare Iaezer, e gl’Israeliti presero le città del suo territorio e ne scacciarono gli Amorei che vi si trovavano.
33 Mutata direzione, risalirono il paese in direzione di Basan; e Og, re di Basan, uscì contro di loro con tutta la sua gente per dar loro battaglia a Edrei. 34 Ma il Signore disse a Mosè: «Non lo temere, poiché io lo do nelle tue mani: lui, tutta la gente e il suo paese; trattalo come hai trattato Sicon, re degli Amorei che abitava a Chesbon». 35 E gli Israeliti sconfissero lui, con i suoi figli e con tutto il suo popolo, finché non ne rimase in vita neppure uno; e si impadronirono del suo paese.
Balac e Balaam
22 (I)Poi i figli d’Israele partirono e si accamparono nelle pianure di Moab, oltre il Giordano di Gerico.
Notas al pie
- Numeri 20:13 Meriba, lett. contesa.
- Numeri 20:17 La strada principale, lett. la strada del re.
- Numeri 21:3 Corma, da un termine che significa distruggere; Nu 14:45.
- Numeri 21:16 Beer, lett. pozzo.
- Numeri 21:29 Chemos, divinità dei Moabiti.
4 Mose 19:1-22
Schlachter 2000
Die junge rote Kuh. Das Reinigungswasser
19 Und der Herr redete zu Mose und Aaron und sprach:
2 Dies ist eine Gesetzesbestimmung, die der Herr geboten hat, indem er sprach: Sage den Kindern Israels, dass sie zu dir eine rote junge Kuh bringen, die makellos ist und kein Gebrechen an sich hat, und auf die noch kein Joch gekommen ist;
3 und ihr sollt sie dem Priester Eleasar geben, und er soll sie vor das Lager hinausführen, und man soll sie dort vor seinen Augen schächten.
4 Danach soll Eleasar, der Priester, mit seinem Finger von ihrem Blut nehmen und von ihrem Blut siebenmal gegen die Vorderseite der Stiftshütte sprengen,
5 und die junge Kuh soll er vor seinen Augen verbrennen lassen; ihre Haut und ihr Fleisch, dazu ihr Blut samt ihrem Mist soll man verbrennen.
6 Und der Priester soll Zedernholz und Ysop und Karmesin nehmen und es mitten in das Feuer werfen, in dem die junge Kuh verbrannt wird.
7 Und der Priester soll seine Kleider waschen und seinen Leib im Wasser baden und danach ins Lager gehen; und der Priester soll unrein sein bis zum Abend.
8 Ebenso soll der, welcher sie verbrannt hat, seine Kleider mit Wasser waschen und seinen Leib mit Wasser baden; und er soll unrein sein bis zum Abend.
9 Und ein reiner Mann soll die Asche der jungen Kuh sammeln und außerhalb des Lagers an einen reinen Ort schütten, damit sie dort für die Gemeinde der Kinder Israels aufbewahrt wird für das Reinigungswasser; denn es dient zur Entsündigung.
10 Und der, welcher die Asche der jungen Kuh gesammelt hat, soll seine Kleider waschen und unrein sein bis zum Abend. Und dies soll eine ewige Ordnung sein für die Kinder Israels und für die Fremdlinge, die unter ihnen wohnen.
11 Wer einen Toten anrührt, irgendeinen Leichnam eines Menschen, der bleibt sieben Tage lang unrein.
12 Ein solcher soll sich mit diesem [Reinigungswasser] am dritten und am siebten Tag entsündigen[a], so wird er rein. Wenn er sich aber nicht am dritten und am siebten Tag entsündigt, so wird er nicht rein.
13 Jeder, der einen Toten anrührt, die Leiche irgendeines Menschen, der gestorben ist, und sich nicht entsündigen will, der hat die Wohnung des Herrn verunreinigt: Ein solcher soll aus Israel ausgerottet werden, weil das Reinigungswasser nicht über ihn gesprengt worden ist, und er bleibt unrein; seine Unreinheit ist noch an ihm.
14 Das ist das Gesetz, wenn ein Mensch im Zelt stirbt: Wer in das Zelt hineingeht, und jeder, der im Zelt ist, soll sieben Tage lang unrein sein.
15 Und jedes offene Gefäß, auf dem nicht ein Deckel festgebunden ist, ist unrein.
16 Auch wer auf freiem Feld einen mit dem Schwert Erschlagenen anrührt oder sonst einen Toten oder das Gebein eines Menschen oder ein Grab, der ist sieben Tage lang unrein.
17 So sollen sie nun für den Unreinen von der Asche des zur Entsündigung Verbrannten nehmen und lebendiges Wasser darübergießen in ein Gefäß.
18 Und ein reiner Mann soll Ysop nehmen und ihn ins Wasser tunken und das Zelt besprengen und alle Gefäße und alle Personen, die darin sind; so auch den, der ein Totengebein oder einen Erschlagenen oder einen Toten oder ein Grab angerührt hat.
19 Und der Reine soll den Unreinen besprengen am dritten Tag und am siebten Tag, und ihn so am siebten Tag entsündigen; und er soll seine Kleider waschen und sich im Wasser baden, so wird er am Abend rein sein.
20 Wenn aber jemand unrein ist und sich nicht entsündigen will, so soll er aus der Mitte der Gemeinde ausgerottet werden, denn er hat das Heiligtum des Herrn verunreinigt; das Reinigungswasser ist nicht auf ihn gesprengt worden, darum ist er unrein.
21 Und das soll ihnen eine ewige Ordnung sein. Derjenige aber, welcher mit dem Reinigungswasser besprengt hat, soll seine Kleider waschen. Und wer das Reinigungswasser anrührt, der soll unrein sein bis zum Abend.
22 Auch alles, was der Unreine anrührt, wird unrein werden; und wer ihn anrührt, der soll unrein sein bis zum Abend.
Im vierzigsten Jahr der Wüstenwanderung: Mirjams Tod und Moses Versagen
20 Und die ganze Gemeinde der Kinder Israels kam in die Wüste Zin, im ersten Monat, und das Volk blieb in Kadesch. Und Mirjam starb dort und wurde dort begraben.
2 Und die Gemeinde hatte kein Wasser; darum versammelten sie sich gegen Mose und gegen Aaron.
3 Und das Volk haderte mit Mose und sprach: Ach, wenn wir doch auch umgekommen wären, als unsere Brüder vor dem Herrn umkamen!
4 Und warum habt ihr die Gemeinde des Herrn in diese Wüste gebracht, damit wir hier sterben, wir und unser Vieh?
5 Warum habt ihr uns doch aus Ägypten heraufgeführt, um uns an diesen bösen Ort zu bringen, wo man nicht säen kann, wo weder Feigenbäume noch Weinstöcke noch Granatäpfel zu finden sind, ja, nicht einmal Trinkwasser?
6 Und Mose und Aaron gingen von der Gemeinde weg zum Eingang der Stiftshütte und fielen auf ihr Angesicht. Und die Herrlichkeit des Herrn erschien ihnen.
7 Und der Herr redete zu Mose und sprach:
8 Nimm den Stab und versammle die Gemeinde, du und dein Bruder Aaron, und redet zu dem Felsen vor ihren Augen, so wird er sein Wasser geben. So sollst du ihnen Wasser aus dem Felsen verschaffen und der Gemeinde und ihrem Vieh zu trinken geben!
9 Da holte Mose den Stab vor dem Herrn, wie er ihm geboten hatte.
10 Und Mose und Aaron versammelten die Gemeinde vor dem Felsen; und er sprach zu ihnen: Hört doch, ihr Widerspenstigen: Werden wir euch wohl aus diesem Felsen Wasser verschaffen?
11 Und Mose hob seine Hand auf und schlug den Felsen zweimal mit seinem Stab. Da floß viel Wasser heraus; und die Gemeinde trank und auch ihr Vieh.
12 Der Herr aber sprach zu Mose und Aaron: Weil ihr mir nicht geglaubt habt, um mich vor den Kindern Israels zu heiligen, sollt ihr diese Gemeinde nicht in das Land bringen, das ich ihnen gegeben habe!
13 Das ist das Haderwasser[b], wo die Kinder Israels mit dem Herrn haderten und er sich an ihnen heilig erwies.
Die Edomiter verweigern den Durchzug Israels
14 Danach sandte Mose Boten aus Kadesch zu dem König von Edom: So lässt dir dein Bruder Israel sagen: Du kennst alle Not, die uns begegnet ist;
15 dass unsere Väter nach Ägypten hinabgezogen sind; dass wir lange Zeit in Ägypten gewohnt und die Ägypter uns und unsere Väter misshandelt haben;
16 und wir schrien zum Herrn, und er erhörte unsere Stimme und sandte einen Engel und führte uns aus Ägypten heraus. Und siehe, wir sind in Kadesch, einer Stadt am äußersten Ende deines Gebietes.
17 So lass uns nun durch dein Land ziehen! Wir wollen weder durch Äcker noch durch Weinberge gehen, auch kein Wasser aus den Brunnen trinken. Wir wollen auf der Straße des Königs ziehen und weder zur rechten noch zur linken Seite abweichen, bis wir durch dein Gebiet gezogen sind!
18 Der Edomiter aber sprach zu ihnen: Du sollst nicht durch mein Land ziehen, sonst werde ich dir mit dem Schwert entgegenziehen!
19 Und die Kinder Israels sprachen zu ihm: Wir wollen auf der gebahnten Straße ziehen, und wenn wir von deinem Wasser trinken, wir und unser Vieh, so wollen wir es bezahlen; wir wollen weiter nichts, als nur zu Fuß hindurchziehen!
20 Er aber sprach: Du sollst nicht hindurchziehen! Und der Edomiter zog ihnen entgegen mit mächtigem Volk und mit starker Hand.
21 So verweigerte der Edomiter Israel die Erlaubnis, durch sein Gebiet zu ziehen. Und Israel wich ihm aus.
Aarons Tod
22 Da brachen sie auf von Kadesch, und die ganze Gemeinde der Kinder Israels kam zum Berg Hor.
23 Und der Herr redete mit Mose und Aaron am Berg Hor, an der Grenze des Landes der Edomiter, und er sprach:
24 Aaron soll zu seinem Volk versammelt werden; denn er soll nicht in das Land kommen, das ich den Kindern Israels gegeben habe, weil ihr meinem Befehl ungehorsam gewesen seid beim Haderwasser.
25 Nimm aber Aaron und seinen Sohn Eleasar und führe sie auf den Berg Hor,
26 und ziehe Aaron seine Kleider aus und lege sie seinem Sohn Eleasar an; und Aaron soll dort [zu seinem Volk] versammelt werden und sterben.
27 Da machte es Mose so, wie der Herr es geboten hatte; und sie stiegen auf den Berg Hor vor den Augen der ganzen Gemeinde.
28 Und Mose zog Aaron seine Kleider aus und zog sie seinem Sohn Eleasar an. Und Aaron starb dort, auf dem Gipfel des Berges. Mose aber und Eleasar stiegen vom Berg herab.
29 Und als die ganze Gemeinde sah, dass Aaron gestorben war, beweinte ihn das ganze Haus Israel 30 Tage lang.
Sieg über Arad
21 Und als der Kanaaniter, der König von Arad, der im Negev wohnte, hörte, dass Israel auf dem Weg nach Atarim heranzog, kämpfte er gegen Israel und führte Gefangene von ihm weg.
2 Da legte Israel ein Gelübde ab vor dem Herrn und sprach: Wenn du dieses Volk wirklich in meine Hand gibst, so will ich an ihren Städten den Bann vollstrecken!
3 Und der Herr erhörte die Stimme Israels und gab die Kanaaniter [in ihre Hand], und Israel vollstreckte an ihnen und an ihren Städten den Bann, und man nannte den Ort Horma[c].
Die eherne Schlange
4 Da zogen sie vom Berg Hor weg auf dem Weg zum Roten Meer[d], um das Land der Edomiter zu umgehen.[e] Aber das Volk wurde ungeduldig auf dem Weg.
5 Und das Volk redete gegen Gott und gegen Mose: Warum habt ihr uns aus Ägypten heraufgeführt, damit wir in der Wüste sterben? Denn hier gibt es weder Brot noch Wasser, und unsere Seele hat einen Ekel vor dieser elenden Speise!
6 Da sandte der Herr Seraph-Schlangen[f] unter das Volk; die bissen das Volk, sodass viel Volk in Israel starb.
7 Da kamen sie zu Mose und sprachen: Wir haben gesündigt, dass wir gegen den Herrn und gegen dich geredet haben. Bitte den Herrn, dass er die Schlangen von uns wegnimmt! Und Mose bat für das Volk.
8 Da sprach der Herr zu Mose: Mache dir eine Seraph-[Schlange] und befestige sie an einem Feldzeichen[g]; und es soll geschehen, wer gebissen worden ist und sie ansieht, der soll am Leben bleiben!
9 Da machte Mose eine eherne Schlange und befestigte sie an dem Feldzeichen; und es geschah, wenn eine Schlange jemand biss und er die eherne Schlange anschaute, so blieb er am Leben.
Israels Zug nach Moab
10 Und die Kinder Israels brachen auf und lagerten sich in Obot.
11 Und von Obot brachen sie auf und lagerten sich bei Ijje-Abarim in der Wüste, Moab gegenüber, gegen Aufgang der Sonne.
12 Von dort brachen sie auf und lagerten sich an dem Bach Sered.
13 Von dort brachen sie auf und lagerten sich jenseits des Arnon, der in der Wüste ist und aus dem Gebiet der Amoriter herausfließt; denn der Arnon bildet die Grenze Moabs, zwischen Moab und den Amoritern.
14 Daher heißt es im Buch der Kriege des Herrn[h]:
»Waheb hat er im Sturm eingenommen
Und die Täler des Arnon,
15 Und den Abhang der Täler,
Der sich hinzieht bis zum Wohnsitz von Ar
Und sich anlehnt an die Grenze von Moab.«
16 Von dort zogen sie nach Beer[i]. Das ist der Brunnen, von dem der Herr zu Mose sagte: Versammle das Volk, so will ich ihnen Wasser geben!
17 Damals sang Israel dieses Lied:
»Quill auf, Brunnen!
Singt ihm zu!
18 Du Brunnen, den die Fürsten gruben,
Den die Edlen des Volkes öffneten
Mit dem Herrscherstab, mit ihren Stäben!«
Und aus der Wüste zogen sie nach Mattana,
19 und von Mattana nach Nachaliel, und von Nachaliel nach Bamot[j],
20 und von Bamot in das Tal, das im Gebiet von Moab liegt, bei dem Gipfel des Pisga, der auf die Wüste herunterschaut.
Sieg über die Könige Sihon und Og
21 Und Israel sandte Boten zu Sihon, dem König der Amoriter, und ließ ihm sagen:
22 Lass mich durch dein Land ziehen! Wir wollen weder in die Äcker noch in die Weingärten abbiegen, wollen auch vom Brunnenwasser nicht trinken; wir wollen auf der Straße des Königs ziehen, bis wir durch dein Gebiet gezogen sind!
23 Aber Sihon gestattete Israel nicht, durch sein Gebiet zu ziehen; und Sihon versammelte sein ganzes Volk und zog aus, Israel entgegen in die Wüste. Und als er nach Jahaz kam, kämpfte er gegen Israel.
24 Israel aber schlug ihn mit der Schärfe des Schwertes und nahm sein Land in Besitz, vom Arnon an bis an den Jabbok und bis zu den Ammonitern; denn die Grenze der Ammoniter war fest.
25 So nahm Israel alle diese Städte ein und wohnte in allen Städten der Amoriter, in Hesbon und in allen seinen Tochterstädten[k].
26 Denn Hesbon war die Stadt Sihons, des Königs der Amoriter, der zuvor mit dem König der Moabiter gekämpft und ihm sein ganzes Land bis zum Arnon abgenommen hatte.
27 Daher sagen die Spruchdichter:
»Kommt nach Hesbon; sie werde gebaut,
und die Stadt Sihons werde befestigt!
28 Denn aus Hesbon ist Feuer gefahren,
eine Flamme von der Stadt Sihons,
die hat Ar-Moab verzehrt,
die Besitzer der Höhen des Arnon.
29 Wehe dir, Moab!
Du bist verloren, Volk des Kemosch[l]!
Er hat seine Söhne zu Flüchtlingen
und seine Töchter in Gefangenschaft dahingegeben:
zu Sihon, dem König der Amoriter;
30 da haben wir sie beschossen:
es ist verloren von Hesbon bis nach Dibon,
da haben wir verwüstet bis nach Nophach,
das bei Medeba liegt!«
31 So wohnte Israel im Land der Amoriter.
32 Und Mose sandte Kundschafter aus nach Jaeser, und sie nahmen seine Tochterstädte ein und vertrieben die Amoriter, die darin wohnten.
33 Und sie wandten sich um und zogen nach Baschan hinauf. Da zog Og, der König von Baschan, mit seinem ganzen Volk aus, ihnen entgegen, zum Kampf bei Edrei.
34 Der Herr aber sprach zu Mose: Fürchte dich nicht vor ihm, denn ich habe ihn mit Land und Leuten in deine Hand gegeben! Und du sollst mit ihm verfahren, wie du mit Sihon, dem König der Amoriter, verfahren bist, der in Hesbon wohnte!
35 Und sie schlugen ihn und seine Söhne und sein ganzes Volk so, dass man ihm niemand übrig ließ, der entkommen wäre; und sie nahmen sein Land in Besitz.
Der Moabiterkönig Balak wirbt Bileam an
22 Danach brachen die Kinder Israels auf und lagerten sich in den Ebenen Moabs, jenseits des Jordan, Jericho gegenüber.
Notas al pie
- (19,12) vgl. zu der zweifachen Reinigung auch V. 19.
- (20,13) od. »Wasser des Streits« (hebr. Meriba).
- (21,3) bed. »Bann« / »Vernichtung«.
- (21,4) w. »Schilfmeer«; dieser Begriff bezeichnet sowohl den Golf von Suez westlich der Sinai-Halbinsel als auch den Golf von Akaba östlich davon; dieser Teil des Roten Meeres ist hier gemeint.
- (21,4) Israel wanderte zunächst nach Süden Richtung Elat, dann umging es Edom im Osten und zog nördlich an Moab vorbei, zum Gebiet der Amoriter.
- (21,6) Seraph bed. »brennend«.
- (21,8) d.h. an der Stange eines Feldzeichens.
- (21,14) Das Buch der Kriege des Herrn ist heute nicht mehr erhalten. Wie in den Büchern der Könige und Chronika bezieht sich der inspirierte Schreiber auf geschichtliche Aufzeichnungen bzw. Schriften aus seiner Zeit.
- (21,16) bed. »Brunnen«.
- (21,19) bed. »Höhen«.
- (21,25) Mit der Formulierung »Hesbon und alle seine Tochterstädte« (w. »Töchter«) wird das Herrschaftsgebiet der kanaanitischen Stadtstaaten beschrieben; diese Formulierung findet sich auch in anderen zeitgenössischen Dokumenten und ist ein Beleg dafür, dass der Bericht des Mose tatsächlich zu dieser Zeit geschrieben wurde.
- (21,29) Kemosch war der Hauptgott der Moabiter.
4 Mózes 19:1-22
Hungarian New Translation
A tisztító víz
19 Azután így beszélt az Úr Mózeshez és Áronhoz:
2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt az Úr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek semmiféle fogyatkozása nincs, és még nem volt rajta iga.
3 Adjátok azt Eleázár papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kívülre, és vágják le a jelenlétében.
4 Vegyen Eleázár pap vért az ujjával, és hintsen a vérből hétszer a kijelentés sátra elé.
5 Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el.
6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé.
7 Azután mossa ki ruháját a pap, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de tisztátalan lesz a pap estig.
8 Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de tisztátalan lesz estig.
9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvát, helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre, és legyen az Izráel fiai közösségéé, hogy vétektől megtisztító vizet készítsenek vele.
10 De mossa ki a ruháját az, aki összeszedi a tehén hamvát, és legyen tisztátalan estig. Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiai és a köztük tartózkodó jövevények részére.
11 Ha valaki megérint bármely emberi holttestet, tisztátalan lesz hét napig.
12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a vétektől a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta.
13 Mindaz, aki halottat, emberi holttestet érint, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi az Úr hajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből. Amíg nem hintették meg tisztító vízzel, addig tisztátalan lesz, rajta van a tisztátalanság.
14 Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban.
15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet.
16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt embert vagy halottat, emberi csontot vagy sírt érint, tisztátalan lesz hét napig.
17 Vegyenek a tisztátalanért az elégetett vétekáldozat hamvából egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet.
18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott vannak, majd arra is, aki csontot vagy megölt embert, halottat vagy sírt érintett.
19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt vétkétől a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz.
20 De aki tisztátalan, és nem akar megtisztulni vétkétől, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert az Úr szent helyét tisztátalanná tette, és nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan.
21 Örök rendelkezés legyen ez is: aki a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját. Mert aki megérinti a tisztító vizet, tisztátalan lesz estig.
22 Minden tisztátalan, amit a tisztátalan megérint. Ha egy ember ér hozzá, az is tisztátalan estig.
Mirjám halála Isten vizet ad a sziklából
20 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.
2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.
3 A nép perelni kezdett Mózessel és ezt mondták: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak az Úr színe előtt!
4 Miért hoztátok el az Úr gyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!
5 Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre, ahol nincs hely vetésre, és nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, még ivóvíz sincs?
6 Mózes és Áron pedig elment a gyülekezet elől a kijelentés sátrának a bejáratához, és arcra borultak. Ekkor megjelent nekik az Úr dicsősége.
7 És az Úr így beszélt Mózeshez:
8 Vedd a botodat, és gyűjtsd össze a közösséget testvéreddel, Áronnal együtt, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet. Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak.
9 Mózes tehát elvette a botját az Úr színe elől a kapott parancs szerint.
10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?
11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok.
12 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem tartottatok szentnek Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.
13 Ezek Meríbá vizei, ahol perbe szálltak Izráel fiai az Úrral, de ő megmutatta nekik, hogy szent.
Edóm nem engedi át Izráelt
14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.
15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig laktunk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.
16 Akkor segítségért kiáltottunk az Úrhoz, aki meghallotta szavunkat, és angyalt küldött, hogy kihozzon bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a te határod szélén levő városban.
17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át sem szántóföldön, sem szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le sem jobbra, sem balra, amíg átvonulunk a területeden.
18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át itt, különben fegyverrel vonulok ki ellened.
19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.
20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.
21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.
Áron halála
22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.
23 És ezt mondta az Úr Mózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:
24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél.
25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre.
26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és eltemetik.
27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan az Úr parancsolta. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,
28 Mózes levettette Áronnal a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.
29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, siratta őt Izráel egész háza harminc napig.
A rézkígyó
21 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken lakott, hogy odaért Izráel az atárimi úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük.
2 Ekkor fogadalmat tett Izráel az Úrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait.
3 Az Úr meghallotta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.
4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme,
5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok el bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt.
6 Ezért mérgeskígyókat küldött az Úr a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sok izráeli meghalt.
7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert az Úr ellen és ellened szóltunk. Imádkozz az Úrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.
8 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Csinálj egy rézkígyót, és tűzd rá egy póznára. Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha föltekint arra.
9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.
Izráel tovább vándorol a pusztában
10 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.
11 Óbótból továbbmenve, tábort ütöttek Ijjé-Abárimban, abban a pusztában, amely Móábtól napkeletre van.
12 Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál.
13 Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak határában eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móábnak a határa Móáb és az emóriak között.
14 Ezért van szó az Úr harcainak könyvében Váhébról Szúfában, a völgyekről, az Arnónról,
15 a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és elérik Móáb határát.
16 Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta az Úr Mózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki.
17 Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt: Buzogj föl, kút, zengjétek dalát!
18 Kút, fejedelmek ásták, nép vezérei vájták kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal, puszta ajándékát.
19 Mattánából Nahaliélba mentek, Nahaliélból pedig Bámótba.
20 Bámótból Gajba mentek, amely Móáb mezején van a Piszga csúcsánál, mely a sivatagra néz.
Szíhón legyőzése
21 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához, ezzel az üzenettel:
22 Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden.
23 De nem engedte meg Szíhón Izráelnek, hogy átvonuljon területén, hanem összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.
24 De Izráel kardélre hányta őket, és birtokba vette az országot az Arnóntól a Jabbókig, az ammóni határig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa.
25 Elfoglalta Izráel mindazokat a városokat, és letelepedett Izráel az emóriak városaiban, Hesbónban is, meg a hozzá tartozó falvakban.
26 Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig.
27 Ezért mondják a regélők: Jöjjetek Hesbónba! Épüljön és erősödjék Szíhón városa!
28 Mert tűz csapott ki Hesbónból, láng Szíhón városából: megemésztette Ár-Móábot, az Arnón menti magaslatok urait.
29 Jaj neked Móáb! Elvesztél Kemós népe! Fiai földönfutókká lettek, leányai az emóriak királyának, Szíhónnak foglyaivá.
30 Lőttünk rájuk, s elpusztult minden Hesbóntól Díbónig, elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.
Óg legyőzése
31 Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén.
32 Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat.
33 Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreiben.
34 Akkor ezt mondta az Úr Mózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott.
35 És úgy megverték őt fiaival és egész hadinépével együtt, hogy senki sem tudott elmenekülni közülük. Az országot pedig birtokba vették.
Bálák hívatja Bálámot
22 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikóval szemben.
Nombres 19:1-22
La Bible du Semeur
L’eau de purification
19 L’Eternel parla à Moïse et à Aaron, en ces termes : 2 Voici ce que prescrit la Loi de l’Eternel : Demandez aux Israélites de vous amener une vache rousse, sans défaut et sans tache, qui n’ait pas encore porté le joug. 3 Vous la remettrez au prêtre Eléazar. Celui-ci la mènera à l’extérieur du camp et on l’immolera en sa présence. 4 Il prendra du sang de la vache avec son doigt, et il en fera sept fois l’aspersion en direction de l’entrée de la tente de la Rencontre. 5 Puis on brûlera la vache sous ses yeux : peau, chair, sang et excréments. 6 Ensuite, le prêtre prendra du bois de cèdre, de l’hysope et un fil de laine teint en rouge éclatant, et il les jettera au milieu des flammes où se consume la vache. 7 Après cela, il lavera ses vêtements et se baignera avant de rentrer dans le camp ; néanmoins il sera rituellement impur jusqu’au soir. 8 Celui qui aura brûlé la vache lavera aussi ses vêtements et se baignera, et il sera impur jusqu’au soir. 9 Un homme rituellement pur recueillera les cendres de la vache et les déposera hors du camp dans un endroit pur où elles seront conservées pour la communauté des Israélites pour la préparation de l’eau de purification. Cela équivaut à un sacrifice pour le péché[a]. 10 Celui qui aura recueilli les cendres de la vache lavera aussi ses vêtements et sera impur jusqu’au soir. Ce sera, pour les Israélites aussi bien que pour l’immigré installé au milieu d’eux, une ordonnance en vigueur à perpétuité.
11 Celui qui touchera le cadavre d’un homme, quel qu’il soit, sera rituellement impur pendant sept jours. 12 S’il se purifie le troisième et le septième jour avec cette eau, il sera pur[b], sinon il restera impur. 13 Si quelqu’un touche un cadavre et néglige de se purifier, il souille le tabernacle de l’Eternel. Cet homme sera retranché d’Israël, parce que l’eau de purification n’a pas été répandue sur lui ; il est encore souillé, son impureté reste attachée à lui.
14 Voici la loi qu’il convient de suivre si quelqu’un meurt dans une tente : tous ceux qui entrent dans la tente comme tous ceux qui se trouvent déjà dans la tente seront impurs pendant sept jours. 15 Tout récipient ouvert sur lequel il n’y a pas de couvercle attaché sera impur. 16 Si quelqu’un touche dans les champs le cadavre d’un homme tué par un autre ou mort naturellement, ou bien butte sur des ossements humains ou sur une tombe, il sera impur pendant sept jours. 17 Pour le purifier, on prendra des cendres de la vache consumée en sacrifice pour le péché, on les mettra dans un récipient et l’on versera dessus de l’eau de source. 18 Un homme en état de pureté prendra une branche d’hysope et la trempera dans l’eau, en aspergera la tente où quelqu’un est mort, ainsi que tous les ustensiles et toutes les personnes qui s’y trouvaient. Il fera de même pour celui qui a touché des ossements, le cadavre d’un homme tué par un autre ou mort naturellement, ou une tombe. 19 L’homme pur aspergera celui qui est souillé le troisième et le septième jour. Le septième jour, il le purifiera entièrement de sa faute. L’homme impur lavera ses vêtements et se baignera ; et le soir, il sera pur.
20 Mais si l’homme qui s’est souillé néglige de se purifier ainsi, il sera retranché de la communauté, car il souille le sanctuaire de l’Eternel. Puisque l’eau de purification n’a pas été répandue sur lui, il reste impur. 21 Ce sera pour eux une ordonnance en vigueur à perpétuité. Celui qui aura fait l’aspersion de l’eau de purification lavera ses vêtements, et celui qui touchera cette eau sera impur jusqu’au soir. 22 Tout ce que touchera l’homme impur sera impur, et la personne qui le touchera sera impure jusqu’au soir.
De Qadesh aux steppes de Moab
La contestation contre Moïse et Aaron
20 Le premier mois de l’année[c], toute la communauté des Israélites parvint au désert de Tsîn. Le peuple établit son campement à Qadesh. C’est là que mourut Miryam[d] et qu’elle fut enterrée.
2 L’eau vint à manquer. Alors le peuple s’attroupa pour s’en prendre à Moïse et Aaron. 3 Ils s’en prirent à Moïse et lui dirent : Ah ! Si seulement nous étions morts quand nos compatriotes ont péri devant l’Eternel[e] ! 4 Pourquoi avez-vous mené la communauté de l’Eternel dans ce désert ? Pour nous y faire mourir, nous et notre bétail ? 5 Pourquoi nous avez-vous fait quitter l’Egypte et venir dans ce lieu de misère ? Ici on ne peut rien semer ! Il n’y a ni figuier, ni vigne, ni grenadier. Il n’y a même pas d’eau à boire !
6 Moïse et Aaron s’éloignèrent de l’assemblée pour se diriger vers l’entrée de la tente de la Rencontre où ils se jetèrent face contre terre. Alors la gloire de l’Eternel leur apparut.
7 L’Eternel parla à Moïse et lui dit : 8 Prends ton bâton et, avec ton frère Aaron, rassemblez la communauté. Devant eux, vous parlerez à ce rocher pour qu’il donne son eau. Ainsi tu feras jaillir pour eux de l’eau du rocher, et tu donneras à boire à la communauté et au bétail.
9 Moïse prit le bâton qui se trouvait devant l’Eternel, comme celui-ci le lui avait ordonné. 10 Moïse et Aaron convoquèrent l’assemblée devant le rocher désigné ; et Moïse leur dit : Ecoutez donc, rebelles que vous êtes ! Croyez-vous que nous pourrons faire jaillir pour vous de l’eau de ce rocher ?
11 Moïse leva la main et, par deux fois, frappa le rocher avec son bâton. L’eau jaillit en abondance. Hommes et bêtes purent se désaltérer[f].
12 Mais l’Eternel dit à Moïse et à Aaron : Vous ne m’avez pas été fidèles et vous n’avez pas honoré ma sainteté aux yeux des Israélites. A cause de cela, vous ne ferez pas entrer cette assemblée dans le pays que je leur destine.
13 Ce sont là les eaux de Meriba (de la Querelle), où les Israélites avaient cherché querelle à l’Eternel, et où il manifesta sa sainteté devant eux.
Le roi d’Edom refuse le droit de passage
14 De Qadesh, Moïse envoya des messagers au roi d’Edom pour lui faire dire : Ainsi parle ton frère Israël[g] : Tu connais toutes les difficultés que nous avons rencontrées. 15 Jadis, nos ancêtres se sont rendus en Egypte, où nous avons séjourné de nombreuses années. Mais les Egyptiens nous ont maltraités, après avoir maltraité nos ancêtres. 16 Alors nous avons crié à l’Eternel, et il nous a entendus. Il a envoyé un ange[h] et nous a fait sortir d’Egypte. A présent, nous sommes à Qadesh, une ville située aux confins de ton territoire. 17 Permets-nous de traverser ton pays ! Nous ne passerons ni dans les champs ni dans les vignes, et nous ne boirons pas d’eau de vos puits ; nous suivrons la route royale sans nous en écarter ni à droite ni à gauche, jusqu’à ce que nous ayons traversé ton territoire.
18 Le roi d’Edom lui répondit : Vous ne traverserez pas mon pays, sinon je vous attaquerai avec mon armée.
19 Les émissaires d’Israël lui dirent : Nous ne ferons que suivre la grande route ; et si nous buvons de ton eau, nous et nos troupeaux, nous t’en payerons le prix, nous ne demandons rien d’autre que le droit de passer à pied.
20 Mais le roi répondit : Vous ne passerez pas !
Et les Edomites marchèrent à la rencontre des Israélites avec des forces considérables et une armée puissante. 21 Devant le refus d’Edom de donner le droit de passage aux Israélites sur son territoire, ces derniers prirent une autre direction[i].
La mort d’Aaron
22 Toute la communauté des Israélites quitta Qadesh. Ils arrivèrent à la montagne de Hor. 23 Là, à la montagne de Hor, sur les confins d’Edom, l’Eternel dit à Moïse et à Aaron : 24 Aaron va bientôt rejoindre ses ancêtres décédés. Il n’entrera pas dans le pays que je vais donner aux Israélites car vous avez désobéi à mes ordres au sujet des eaux de Meriba. 25 Prends donc Aaron et son fils Eléazar, et fais-les monter sur la montagne de Hor. 26 Tu enlèveras à Aaron ses vêtements de prêtre et tu en revêtiras son fils Eléazar. Alors Aaron ira rejoindre les siens : il mourra là[j].
27 Moïse fit ce que l’Eternel avait ordonné. Les trois hommes gravirent la montagne de Hor sous les yeux de toute la communauté. 28 Moïse ôta les vêtements d’Aaron et en revêtit son fils Eléazar. Aaron mourut là au sommet de la montagne. Moïse et Eléazar redescendirent de la montagne. 29 Toute la communauté comprit qu’Aaron était mort. Alors tout le peuple d’Israël célébra son deuil pendant trente jours.
La victoire sur le roi d’Arad
21 Le roi cananéen d’Arad qui habitait le Néguev apprit que les Israélites arrivaient par la route d’Atarim. Il les attaqua et fit des prisonniers parmi eux[k]. 2 Alors les Israélites firent un vœu à l’Eternel en disant : Si tu livres ce peuple entre nos mains, nous vouerons leurs villes à l’Eternel en les détruisant.
3 L’Eternel exauça les Israélites et leur donna la victoire sur les Cananéens. Ils les lui vouèrent en détruisant leurs villes avec leurs habitants, et l’on donna à ce lieu le nom de Horma (Destruction).
Le serpent de bronze
4 Les Israélites quittèrent la montagne de Hor par la route de la mer des Roseaux pour contourner le pays d’Edom[l]. En cours de route, le peuple se découragea. 5 Ils se mirent à parler contre Dieu et contre Moïse en disant : Pourquoi nous avez-vous fait sortir d’Egypte pour nous faire mourir dans le désert ? Car il n’y a ni pain ni eau, et nous sommes dégoûtés de cette nourriture de misère[m] !
6 Alors l’Eternel envoya contre le peuple des serpents venimeux[n] qui les mordirent, et il mourut beaucoup de gens d’Israël. 7 Le peuple vint trouver Moïse en disant : Nous avons péché lorsque nous avons parlé contre l’Eternel et contre toi. Maintenant, veuille implorer l’Eternel pour qu’il nous débarrasse de ces serpents !
Moïse pria donc pour le peuple.
8 L’Eternel lui répondit : Fais-toi un serpent en métal et fixe-le en haut d’une perche. Celui qui aura été mordu et qui fixera son regard sur ce serpent aura la vie sauve.
9 Moïse façonna un serpent de bronze[o] et le fixa au haut d’une perche. Dès lors, si quelqu’un était mordu par un serpent, et qu’il levait les yeux vers le serpent de bronze, il avait la vie sauve.
Jusqu’aux frontières du pays promis
10 Après cela, les Israélites levèrent le camp et s’établirent à Oboth[p]. 11 De là, ils partirent vers Iyé-Abarim dans le désert situé en face de Moab, à l’est. 12 Ensuite, ils transportèrent leur camp dans la vallée de Zéred, 13 puis de l’autre côté de l’Arnon, le torrent qui passe par le désert après être descendu du territoire des Amoréens et qui marque la frontière entre Moab et le pays des Amoréens. 14 C’est pourquoi il est précisé dans le livre des Guerres de l’Eternel[q] : Waheb en Soupha, avec ses vallées, et l’Arnon, 15 avec ses gorges qui descendent vers la ville d’Ar et touche au territoire de Moab.
16 De là, ils gagnèrent Beer. C’est à propos de ce puits que l’Eternel dit à Moïse : Assemble le peuple, et je leur donnerai de l’eau.
17 Alors Israël entonna le chant suivant :
Monte, ô puits ! |Lancez des acclamations !
18 Voici le puits |qui fut creusé par des princes,
celui que les grands du peuple |ont foré avec leur sceptre[r], |avec leurs cannes.
De Beer, ils se rendirent successivement à Mattana, 19 à Nahaliel, à Bamoth, 20 puis au plateau qui s’étend dans la campagne de Moab vers le sommet du Pisga d’où l’on domine le désert.
La victoire sur Sihôn et les Amoréens
21 Les Israélites envoyèrent des émissaires à Sihôn, roi des Amoréens, pour lui demander 22 la permission de traverser son pays.
– Nous n’entrerons ni dans vos champs ni dans vos vignes, lui dirent-ils, et nous ne boirons pas l’eau des puits, nous suivrons la route royale jusqu’à ce que nous ayons traversé ton territoire.
23 Mais Sihôn leur refusa l’autorisation de traverser son territoire. Il mobilisa toutes ses troupes et marcha contre Israël dans le désert, il arriva à Yahats et lui livra bataille. 24 Mais Israël le battit et prit possession de son pays depuis l’Arnon jusqu’au Yabboq et jusqu’au territoire des Ammonites dont la frontière était fortifiée. 25 Israël s’empara de toutes ces villes et occupa toutes les villes des Amoréens, y compris la cité de Heshbôn et les localités qui en dépendaient. 26 Heshbôn était la capitale où résidait Sihôn, le roi des Amoréens, depuis qu’il avait combattu le précédent roi de Moab et s’était emparé de tout le pays jusqu’à l’Arnon. 27 C’est pourquoi les poètes chantent :
Venez à Heshbôn !
Que la ville de Sihôn |soit rebâtie et consolidée !
28 Car de Heshbôn est sorti un feu.
De la cité de Sihôn, |la flamme a jailli[s],
elle a consumé |Ar au pays de Moab,
avec ceux qui règnent |sur les hauteurs de l’Arnon.
29 Malheur à toi, ô Moab !
Oui, tu es perdu, |peuple de Kemosh[t] !
Tes fils sont en fuite,
et tes filles sont captives
du roi des Amoréens,
oui, du roi Sihôn.
30 Mais nous les avons |criblés de nos flèches,
de Heshbôn jusqu’à Dibôn |voilà que tout est détruit !
Nous avons tout dévasté |jusques à Nophah,
et jusques à Médeba.
31 Israël s’établit dans le pays des Amoréens. 32 Moïse envoya des gens en reconnaissance dans la région de Yaezer[u] ; ils s’emparèrent des villes qui en dépendaient[v] et chassèrent les Amoréens qui s’y trouvaient.
La victoire sur Og, roi du Basan
33 Puis ils changèrent de direction et se dirigèrent du côté du Basan[w]. Og, roi du Basan, marcha contre eux avec toutes ses troupes et leur livra bataille à Edréi. 34 Alors l’Eternel dit à Moïse : Ne le crains pas, car je le livre en ton pouvoir, lui, toute son armée et son pays ; tu le traiteras comme tu as traité Sihôn, roi des Amoréens, qui régnait à Heshbôn.
35 Les Israélites le battirent, lui et ses fils et toute son armée, sans lui laisser aucun survivant, et ils prirent possession de son pays[x].
Péché d’Israël dans les steppes de Moab
Balaam et Balaq
Balaq, roi de Moab, fait appel à Balaam
22 Les Israélites repartirent et campèrent dans les steppes de Moab à l’est du Jourdain, vis-à-vis de Jéricho[y].
Notas al pie
- 19.9 Allusion en Hé 9.13.
- 19.12 D’après les versions anciennes. Le texte hébreu traditionnel a : s’il se purifie le troisième jour avec cette eau, le septième jour, il sera pur.
- 20.1 Le premier mois de l’année juive débute en mars ou avril suivant les années. L’année n’est pas indiquée. En comparant les v. 22-29 avec 33.38, on peut conclure qu’il s’agit de la quarantième année après l’Exode.
- 20.1 Sœur de Moïse et d’Aaron (Ex 2.4 ; 15.20-21 ; Nb 12.1) plus âgée qu’eux (Ex 2.4-8). D’après 33.39, Aaron mourut quatre mois après elle, âgé de cent vingt-trois ans, donc Miryam devait avoir environ cent trente ans.
- 20.3 Allusion à l’épisode rapporté en 16.28-35.
- 20.11 Au lieu de parler au rocher (v. 8), selon l’ordre de l’Eternel, Moïse frappe le rocher après avoir parlé au peuple (cp. Ex 17.6), et qui plus est à deux reprises. Voir Ps 106.32-33.
- 20.14 Israël est un autre nom de Jacob, frère d’Esaü. Ne pouvant passer par le sud (14.45), Israël essaie de contourner la mer Morte et d’entrer en Canaan par l’est.
- 20.16 Voir Ex 14.19 ; 23.20.
- 20.21 Sans doute longèrent-ils la frontière d’Edom (21.4) pour se rendre vers l’est du pays de Moab.
- 20.26 Voir Ex 29.29-30.
- 21.1 Arad était une ville du sud du pays de Canaan (voir Jg 1.16 ; Jos 12.14) à 25 kilomètres environ au sud d’Hébron. C’est la première victoire depuis les défaites infligées par les Amalécites et les Cananéens, que rappelle le nom de Horma donné à ce lieu (v. 3 ; voir 14.41-45).
- 21.4 Voir Dt 2.1. Roseaux : route pénible à travers un désert aride, décrite en Dt 8.15 (voir Ps 107.4-7), pour contourner Edom par l’ouest.
- 21.5 Pour les v. 5-6, allusion en 1 Co 10.9.
- 21.6 En hébreu : serpents brûlants, à la morsure cuisante, causant une douleur semblable à celle d’une brûlure. Paul fait allusion à cet épisode en 1 Co 10.9.
- 21.9 Voir 2 R 18.4 ; Jn 3.14.
- 21.10 A l’ouest de la Araba (entre le sud de la mer Morte et le golfe d’Aqaba). Israël a dû contourner Edom par le sud (voir Nb 33.40-44).
- 21.14 Livre mentionné seulement ici. Peut-être un recueil de poèmes relatant les guerres dans lesquelles l’Eternel a soutenu son peuple.
- 21.18 C’est-à-dire ont présidé au forage, mais peut-être est-ce aussi une allusion au fait qu’il a suffi de creuser à une faible profondeur avec un bâton pour trouver de l’eau (comme c’est le cas à l’est du Jourdain).
- 21.28 Le roi des Amoréens est parti de Heshbôn pour faire la conquête des territoires de Moab jusqu’à l’Arnon.
- 21.29 Divinité principale des Moabites. Ses fils et ses filles sont les membres de son peuple qu’il n’a pas su défendre contre Sihôn.
- 21.32 A 25 kilomètres à l’est du Jourdain, du côté du Basan.
- 21.32 L’ancienne version grecque a : ils s’en emparèrent ainsi que des villes qui en dépendent.
- 21.33 Région au nord-est du lac de Galilée.
- 21.35 Après cette victoire, Israël contrôlait tout l’est du Jourdain depuis Moab jusqu’aux hauteurs du Basan dans les environs de l’Hermon. La victoire sur Sihôn et Og fut souvent célébrée (Ps 135.10-11 ; 136.19-20).
- 22.1 Suite de 21.20. Les Israélites redescendent depuis Edréi en Basan en direction de la mer Morte à l’est de laquelle se trouve le royaume de Moab. Le roi de Moab ne connaît pas les intentions des Israélites et, pris de panique, fait appel à Balaam. Le livre de Josué reprendra le récit de la conquête de Canaan à ce point.
New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.
Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra
Copyright © 2000 by Geneva Bible Society
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society
La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.