Zsoltárok 104:1-18

Hungarian New Translation

A teremtő és megtartó Isten

104 Áldjad, lelkem, az URat! URam, Istenem, igen nagy vagy, fenségbe és méltóságba öltöztél,

² világosságot vettél magadra, mint egy köpenyt. Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,

³ palotáját a vizek fölé építette, a felhőket tette kocsijává, szelek szárnyán jár.

⁴ A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává.

⁵ Szilárd alapokra helyezte a földet, hogy soha meg ne inogjon.

⁶ Mély vizekkel borítottad be, mint valami öltözettel, a hegyeken is állt a víz.

⁷ Dorgálásodra lefutottak, mennydörgő szavadra elszéledtek.

⁸ A hegyek fölemelkedtek, a völgyek lesüllyedtek oda, ahol helyet készítettél nekik.

⁹ Határt szabtál nekik, nem léphetik át, nem önthetik el újból a földet.

¹⁰ Te fakasztasz forrásokat a völgyekben, hogy folydogáljanak a hegyek között.

¹¹ Megitatnak minden mezei vadat, a vadszamarak csillapíthatják szomjukat.

¹² Fölöttük laknak az égi madarak, sűrű lombok között énekelnek.

¹³ Megöntözöd onnan fentről a hegyeket, alkotásaid gyümölcsével jól tartod a földet.

¹⁴ Füvet sarjasztasz az állatoknak, növényeket a földművelő embernek, hogy kenyeret termeljen a földből,

¹⁵ és bort, ami felvidítja az ember szívét, és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.

¹⁶ Jóllaknak az ÚR fái is, a Libánon cédrusai, melyeket ő ültetett,

¹⁷ ahol fészket raknak a madarak, és a ciprusfákon gólya lakik.

¹⁸ A magas hegyeken a zergék, a sziklákon a mormoták találnak búvóhelyet.