Zsoltárok 10:1-11

Hungarian New Translation

Isten az elnyomottak reménysége

10 Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején?

² A bűnösök gőgjükben üldözik a nyomorultat, de saját ármánykodásuk ejti el őket.

³ Dicsekszik kapzsiságával a bűnös, és áldást mond a haszonleső, de ezzel megcsúfolja az Urat.

⁴ Fennhéjázva mondja a bűnös: Nem lesz számonkérés, nincs Isten! Ez minden gondolata.

⁵ Útjai mindenkor eredményesek, azt hiszi, hogy messze van ítéleted, semmibe veszi ellenségeit.

⁶ Azt mondja magában: Nem rendülök meg, nemzedékek váltják egymást, de engem nem ér baj.

⁷ Szája tele van átokkal, csalással és durvasággal, nyelve nyomorúságot és bajt okoz.

⁸ Ólálkodik a házak körül, titokban meggyilkolja az ártatlant, szeme a gyámoltalant figyeli.

⁹ Lesben áll rejtekhelyén, mint oroszlán a bozótban. Lesi, hogy elragadhassa a nyomorultat. Kiveti hálóját, és elragadja a nyomorultat.

¹⁰ Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat, ha a körmei közé jutnak.

¹¹ Azt mondja magában: Elfelejtett az Isten, eltakarta arcát, nem lát meg soha!