Isten megjelenik Mózesnek

3 Mózes ezalatt legeltette apósának, Jetrónak,^[a] Midján papjának a nyáját. Egyszer elvezette juhait és kecskéit a puszta túlsó oldalára, s elérkezett a Hóreb-hegyhez,^[b] Isten hegyéhez. ² Ott az Örökkévaló angyala megjelent Mózesnek egy égő bokor lángjában.

Mózes nagyon elámult azon, hogy a bokor lángol ugyan, de nem ég el. ³ Ezt gondolta: „Meg kell nézzem ezt a csodát közelebbről is! Vajon miért nem ég el a bokor?”

⁴ Amikor az Örökkévaló látta, hogy Mózes közelebb jön, Isten megszólította a bokor közepéből: „Mózes! Mózes!”

„Itt vagyok” — felelt Mózes.

⁵ Isten figyelmeztette: „Ne gyere közelebb! Vedd le a sarudat, mert szent az a föld, ahol állsz!” ⁶ Majd így folytatta: „Én vagyok ősapáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.”

Mózes eltakarta az arcát, mert félt Istenre nézni.

⁷ Az Örökkévaló folytatta: „Bizony, láttam, milyen kegyetlenül bánnak a népemmel Egyiptomban! Meghallottam segélykiáltásukat, amikor a rabszolgahajcsárok kegyetlensége miatt jajgattak, és jól ismerem fájdalmukat. ⁸ Azért szálltam le, hogy népemet megszabadítsam az egyiptomiak hatalmából, kihozzam abból az országból, és elvezessem őket a tejjel és mézzel folyó földre, egy szép és tágas országba, ahol most a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi nép lakik.

⁹ Mivel Izráel népének segélykiáltása valóban feljutott hozzám, és láttam, hogy milyen kegyetlenül elnyomják őket az egyiptomiak, ¹⁰ ezért most elküldelek téged a fáraóhoz. Indulj el, menj és szabadítsd ki népemet, Izráelt Egyiptomból!”

¹¹ „De ki vagyok én — szabadkozott Mózes —, hogy a fáraó elé merészkedjem, és kiszabadítsam Izráel népét Egyiptomból?”

¹² Isten így válaszolt: „Én leszek veled! Számodra ez lesz a jele, hogy valóban én küldtelek téged: miután kiszabadítottad a népet Egyiptomból, ezen a hegyen fogjátok imádni Istent.”

¹³ Mózes ezt kérdezte: „Ha elmegyek Izráel népéhez, és azzal állok eléjük: »Ősapáink Istene küldött hozzátok«, akkor ők biztosan megkérdezik: »Mi a neve?« — Mit válaszoljak nekik?”

¹⁴ Isten ezt felelte Mózesnek: „VAGYOK, AKI VAGYOK.”^[c]

Majd hozzátette: „Ha ezt kérdezik, mondd Izráel népének: A »VAGYOK« küldött hozzátok.”

¹⁵ Ezután Isten így folytatta: „Ezt mondd nekik: »JAHVE^[d] küldött engem hozzátok. Ő a mi őseink Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.«

Mert ez az én nevem örökre, így fognak ismerni és emlegetni engem az emberek nemzedékről nemzedékre.

¹⁶ Menj hát Egyiptomba, hívd össze Izráel vezetőit, és mondd el nekik, hogy megjelent neked őseitek Istene, JAHVE, aki Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Ezt üzenem nekik: »Bizony közelről megfigyeltem, és jól láttam, hogy bánnak veletek az egyiptomiak! ¹⁷ Ezért elhatároztam, hogy kiszabadítalak titeket az egyiptomi nyomorúságból, és elvezetlek egy tejjel-mézzel folyó országba, a kánaáni, hettita, emóri, perizzi, hivvi és jebúszi népek földjére.«

¹⁸ A vezetők hinni fognak neked, és hallgatnak majd rád. Izráel vezetőivel együtt menjetek Egyiptom királyához, és mondjátok neki: »Megjelent nekünk az Örökkévaló, a héberek Istene. Ezért engedd meg nekünk, hogy elmenjünk a pusztába, háromnapi járóföldre, és ott mutassunk be áldozatokat Istenünknek, az Örökkévalónak.«

¹⁹ Jól tudom, hogy Egyiptom királya nem enged szabadon titeket, csak ha majd erővel kényszerítem rá. ²⁰ Ezért fölemelem karomat, és lesújtok Egyiptomra és népére. Csodálatos csapásokkal verem meg őket — s azután majd kienged titeket markából a fáraó.

²¹ Én pedig jóindulatot keltek irántatok az egyiptomiakban. Ezért amikor kijöttök onnan, nem fogtok üres kézzel távozni.

²² Minden izráeli asszony kérjen ajándékba egyiptomi szomszédjától, sőt még az ideiglenes lakóktól is ezüst- és aranytárgyakat, meg drága ruhákat, és viseljék azokat fiaitok és leányaitok! Így fosszátok ki Egyiptomot!”