Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Második Könyv
(Zsoltárok 42–72)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
42 Mint szomjas szarvas kívánja a patak friss vizét,
úgy sóvárgok utánad, Istenem!
2 Szomjas lelkem Istenhez kívánkozik,
az Élő Istenhez!
Mikor jöhetek hozzád,
mikor találkozhatok veled
szemtől-szemben, Istenem?
3 Éjjel-nappal csak könnyeimet nyelem,
mert folyton azzal gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
4 Lelkem sír, mikor emlékezem,
hogyan vonultunk az ünneplő tömegben,
hogyan vezettem fel őket
dicsőítő énekkel, ujjongó kiáltással,
Isten Templomához, az ünnepek idején.
5 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
6 Ó Istenem, ezen a kis dombon,[a]
a Jordán vidékén kell emlékeznem rád,
a Hermón-hegy lábánál!
Ezért csüggedt el a lelkem.
7 Egyik örvény a másiknak kiált,
zuhatagjaid dörgő hangjában.
Örvénylő hullámaid
összecsaptak fejem fölött, Uram!
8 Mégis velem van az Örökkévaló!
Minden nap elkísér jósága,
minden éjjel velem van éneke,
imádkozom életem Istenéhez.
9 Ezt mondom Kősziklámnak, Istenemnek:
„Miért felejtkeztél el rólam?
Miért kell sötétben bolyonganom,
miért üldöznek ellenségeim?”
10 Mintha csontjaimat törnék, mikor gúnyolnak:
„Ugyan, hol van a te Istened?”
11 Miért szomorkodsz, lelkem?
Miért nyugtalankodsz bennem?
Bízz Istenben, és várj rá,
mert még hálát adok neki,
hogy megszabadított engem!
Azon a napon a süketek hallanak, a vakok látnak
17 Bizony, csak még egy kis idő,
és újra gyümölcsössé lesz a libanoni vadon,
a szőlőskert pedig sűrű erdőnek fog látszani.
18 Azon a napon a süketek
meghallják a könyvtekercs szavait,
a vakok ismét látnak,
mert a sötétség és homály eltűnik.
19 A szelídek és alázatosak ismét örülnek az Örökkévalónak,
a nincstelenek örvendeznek Izráel Szentjének.
20 Mert a kegyetlen zsarnok semmivé lesz,
és a gúnyolódó eltűnik.
Akik gonoszságra törekednek,
21 egy szóért is megrágalmaznak valakit,
csapdába ejtik, aki igazságosan ítél a kapuban,
mondvacsinált ürüggyel akadályozzák az igazat
— azok mind elpusztulnak.
22 Ezért azt mondja Jákób népének az Örökkévaló, aki Ábrahámot megváltotta:
„Többé nem szégyenül meg Jákób,
arca sem sápad el soha,
23 mert meg fogja látni gyermekeit,
akiket kezem alkotott,
és együtt fogják megszentelni nevem,
együtt tisztelik Jákób Szentjét,
és félik Izráel Istenét.
24 Akkor a tévelygők megismerik az Örökkévalót,
a zúgolódók pedig elfogadják a helyreigazítást.”
Gyógyulások, jelek és csodák
12 Az apostolok sok jelet és csodát tettek a nép között. Mindannyian egy szívvel-lélekkel együtt voltak a Templom területén, a Salamon oszlopcsarnokában. 13 Akik nem hittek Jézusban, azok nem mertek hozzájuk csatlakozni, de az egész nép nagyra becsülte és dicsérte a hívőket. 14 Egyre többen hittek az Úrban, és csatlakoztak hozzájuk, férfiak és nők egyaránt. 15 Az utcára vitték a betegeket, hordágyakra és matracokra fektették őket, hogy amikor Péter arra megy, legalább az árnyéka essen rájuk. 16 A Jeruzsálem környéki városokból és falvakból is sokan összegyűltek, elhozták a betegeket és a gonosz szellemek miatt szenvedőket, és mindezek meggyógyultak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center