Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
21 Örökkévaló, erődnek örül a király,
ujjong, mert győzelemre segítetted.
2 Megadtad neki, amit szíve kívánt,
ajkainak kérését teljesítetted. Szela
3 Bőségesen megáldottad őt,
színarany koronát tettél fejére.
4 A király életet kért tőled, Örökkévaló, és megadtad,
hosszú, sőt örökké tartó életet adtál neki!
5 Győzelemre vezetted a királyt,
megnövelted hírnevét,
méltóságot és dicsőséget
árasztottál rá bőségesen.
6 Áldottá, sőt áldássá tetted őt örökké,
ujjong, hogy jelenlétedben élhet!
7 Igen, az Örökkévalóban bízik a király,
s nem bukik el, mert védi a Felséges kegyelme.
8 Örökkévaló, bárcsak utolérné kezed minden ellenségedet,
és elpusztítanád gyűlölőidet!
9 Mikor megjelensz, Örökkévaló,
égesd el őket, mint a tüzes kemence,
pusztítsd el őket, mint tűz a szalmát!
10 A gonoszoknak még a gyermekeit is pusztítsd el,
utódaikat gyomláld ki az emberek közül!
11 Gonosz terveket szőttek ellened,
álnok csapdákat készítettek, de hiába,
12 mert te, Örökkévaló,
megkötözöd őket köteleiddel,
nyilaiddal célba veszed őket.
13 Dicsérünk, Örökkévaló!
Éneket éneklünk erődről,
és zsoltárt hatalmadról!
14 Ne félj, férgecske Jákób,
maroknyi Izráel,
én segítek neked!
— mondja az Örökkévaló,
Megváltód, Izráel Szentje. —
15 Nézd! Új, éles fogú cséplőszánná teszlek.
Hegyeket[a] morzsolj össze,
zúzd porrá a dombokat,
16 szórd a szélnek őket,
mint a polyvát!
Hadd vigye őket a szél,
hadd szórja szét őket a vihar!
Te pedig ujjongva örülsz az Örökkévalóban,
s Izráel Szentjével dicsekszel!”
17 „Vizet keresnek a szegények,
de nem találnak.
Szomjaznak a nyomorultak,
még nyelvük is kiszáradt.
De én, az Örökkévaló inni adok nekik,
én, Izráel Istene törődök velük!
18 Folyókat fakasztok a kopár hegyeken,
forrásokat a mély völgyekben.
A sivár pusztaság helyére tavakat telepítek,
a száraz sivatagban vízforrásokat nyitok.
19 Mellettük növesztek a pusztában
cédrusokat, sittim fákat,
mirtusz bokrokat, olajfák ligetét.
Ültetek a sivatagban ciprust
és sokféle fenyőt.
20 Hogy lássák, megtudják,
szívükre vegyék,
és mindenki megértse,[b]
hogy ezt az Örökkévaló vitte végbe,
Izráel Szentje alkotta.”
Pál munkája az Izráelen kívüli nemzetek között
14 Testvéreim, meg vagyok győződve róla, hogy telve vagytok jóindulattal, és megvan bennetek minden szükséges ismeret, olyannyira, hogy még egymást is képesek vagytok tanácsolni és helyreigazítani. 15 Ebben a levelemben mégis őszintén írtam nektek néhány dologról, hogy emlékeztesselek benneteket, hiszen Isten maga adott nekem kegyelmet, 16 hogy Krisztus Jézust szolgáljam az Izráelen kívüli népek között.
Miközben az örömüzenetet hirdetem a nemzeteknek, valójában papi szolgálatot végzek. Az a célom, hogy a Szent Szellem által az Izráelen kívüli népek is olyan elfogadhatók és megszenteltek legyenek Isten számára, mint az áldozati ajándék az oltáron.
17 Tehát van okom rá, hogy dicsekedjek a munkámmal, amit Istenért végzek. De kizárólag azért merek dicsekedni vele, mert Krisztus Jézus által végzem. 18 Hiszen még említeni se mernék olyan dolgokat, amelyeket a magam erejéből tettem. Csakis olyanokról beszélek, amelyeket Krisztus vitt véghez általam — akár a beszédem, akár a tetteim által —, hogy az Izráelen kívüli népek eljussanak az Isten iránti engedelmességre. 19 Jelek és csodák által, a Szent Szellem erejével végeztem mindezt. Jeruzsálem környékétől kezdve egészen Illíriáig mindenhol hirdettem a Krisztusról szóló örömüzenetet. Így a munkámnak ezt a részét befejeztem. 20 Azonban mindig arra törekedtem, hogy ne ott hirdessem az örömüzenetet, ahol Krisztus neve már ismert volt. Nem akartam olyan alapra építeni, amelyet valaki más fektetett le. 21 Hanem ahogyan meg van írva az Írásokban:
„Akiknek eddig nem beszéltek róla,
azok is meglátják majd őt.
Azok is megértik,
akik még nem hallottak róla.”[a]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center