Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Salamoné.[a]
72 Isten, add meg a királynak,
hogy úgy ítéljen, mint te!
Legyen a király fia olyan igazságos,
mint te!
2 Segítsd meg, hogy népedet helyesen kormányozza,
s igazságosan uralkodjon a szegényeken!
3 Teremjenek a hegyek békességet,
viruljon a dombokon az igazság!
4 Segíts a királynak,
hogy igazságot szolgáltasson a szegényeknek,
segítse a szűkölködőket,
és megbüntesse, akik elnyomják őket!
5 Hogy félve tiszteljen téged mindenki,
nemzedékről-nemzedékre,
míg a Nap és Hold jár az égen!
6 Legyen a király áldásul,
mint az eső a mezőnek,
mint zápor a földnek!
7 Virágozzon a jóság s a jogosság,
míg a király uralkodik,
viruljon a jólét és a békesség,
ameddig a Hold ragyog!
18 Áldott legyen az Örökkévaló Isten, Izráel Istene,
aki csodálatos dolgokat tesz egymaga!
19 Áldott legyen dicsőséges neve örökre!
Töltse be dicsősége az egész Földet!
Ámen, ámen!
Bátorítsátok népemet!
40 „Vigasztaljátok népemet, bátorítsátok!
— mondja Istenetek. —
2 Beszéljetek a szívére Jeruzsálemnek!
Hirdessétek neki,
hogy szolgaságának ideje letelt,
hogy vétkeit az Örökkévaló megbocsátotta,
kétszeresen megbüntette már összes bűnéért
az Örökkévaló.”
3 Halljátok meg a kiáltónak szavát:
„Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!
Egyengessétek Istenünk útját a kietlenben!
4 Töltsétek föl mind a völgyeket,
a hegyek és dombok legyenek rónává,
ami tekervényes, legyen egyenessé,
ami göröngyös, legyen simává!
5 Akkor megjelenik az Örökkévaló dicsősége,
és minden halandó látni fogja,
kivétel nélkül mindannyian!”
— az Örökkévaló maga mondta ezt.
6 Egy hang szólt hozzám:
„Hirdesd, jó hangosan!”
Kérdeztem: „Mit mondjak?”
Ezt mondd: „Minden halandó olyan,
mint a fű a pusztán!
Minden emberi dicsőség,
mint a mező virága.
7 Csak rálehel az Örökkévaló,
és megszárad a puszta füve,
elhull virága.
Bizony, mint a fű,
olyan a nép!
8 Elszárad a fű,
elhull a virág,
de Istenünk szava
örökké érvényes marad!”
Nézzétek, Istenetek jön!
9 Sion, jó hírt viszel,
hát magas hegycsúcsra menj fel!
Jeruzsálem, jó hírt kiáltasz,
ereszd ki hát hangodat!
Ne félj, hirdesd bátran Júda városainak:
„Nézzétek, Istenetek jön!”
10 Nézzétek, az Örökkévaló Isten jön hatalommal!
Erős kézzel uralkodik.
Magával hozza népének jutalmát,
de ellenségeinek megfizet érkezése előtt.
11 Mint pásztor, úgy vezeti nyáját.
Gondjukat viseli,
karjára gyűjti a bárányokat, s ölébe veszi,
a szoptatósakat gyengéden vezeti.
Bemerítő János tanúskodik Jézusról(A)
19 A jeruzsálemi vallási vezetők papokat és lévitákat küldtek Bemerítő Jánoshoz, hogy kérdezzék meg tőle: „Ki vagy te?”
20 János nyíltan megmondta, és elismerte: „Nem én vagyok a Messiás!”
21 „Akkor ki vagy, talán Illés?” — kérdezték.
„Nem” — mondta János.
„Te vagy a Próféta?”[a]
János így felelt: „Nem, az sem vagyok.”
22 Ekkor ezt kérdezték tőle: „Hát akkor ki vagy? Mondd meg, hogy válaszolhassunk azoknak, akik minket elküldtek! Mit mondasz magadról?”
23 Végül Bemerítő János Ézsaiás próféta szavaival válaszolt: „Az a hang vagyok, aki ezt kiáltja:
»Készítsetek utat az Örökkévalónak a pusztaságban!«”[b]
24 Ezek a küldöttek a farizeusok csoportjához tartoztak. 25 Tovább kérdezgették Jánost: „Ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem pedig a Próféta, akkor miért meríted be az embereket?”
26 János erre így válaszolt: „Igaz, én vízbe merítem be az embereket, de van közöttetek valaki, akit nem ismertek. 27 Ő az, aki később fog megérkezni, mint én, s akinek még a saruját sem vagyok méltó levenni a lábáról.”
28 Mindezek a Jordán folyó keleti oldalán lévő Betániában történtek, ahol János bemerítette az embereket.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center