Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Salamoné.^[a]

¹⁹ Ezért hát Sion népe, Jeruzsálem lakosai, ne sírjatok! Meghallja az Örökkévaló segély-kiáltásotokat, s válaszul biztosan megkönyörül rajtatok. Soha többé nem kell sírnotok! ²⁰ Bár egy ideig az Úr a nyomorúság kenyerével etet, és a szenvedés vizével itat benneteket, de nem lesz ez mindig így! Mert Tanítód nem lesz többé rejtve előtted, te pedig meglátod őt, és rászegzed tekinteted! ²¹ Ha letérsz az útról, ha jobbra vagy balra elhajolsz, füled meghallja a mögötted szóló hangot: „Ez a helyes út, ezen járjatok!” ²² Akkor megutálod ezüstözött bálványaidat, megundorodsz aranyozott szobraidtól, mint mocskos rongyot, szemétre hajítod őket, és rákiáltasz: „Ki innen!”

²³ Akkor az Örökkévaló esőt ad vetésedre, áldott esőt vetőmagodra, s a föld gazdagon terem. Kenyered tápláló lesz és bőséges, még jószágaid is dúsfüvű, tágas mezőn legelnek. ²⁴ Igavonó ökreid és teherhordó szamaraid megtisztított, sózott abrakot^[a] kapnak. ²⁵ A hegyeken és dombokon mindenfelé bővizű folyók és patakok folynak a nagy öldöklés napján, mikor a tornyok leomlanak.

²⁶ A Hold sápadt fénye olyanná lesz, mint a ragyogó napfény. A Nap fénye pedig hétszeresére erősödik: mintha hét Nap világítana egyszerre, amikor az Örökkévaló bekötözi népe sebeit, és meggyógyítja sérüléseiket, amelyeket csapásai okoztak.

¹⁶ Ekkor Pál felállt, intett a kezével, és beszédet tartott: „Hallgassatok meg engem, izráeli férfiak, és ti többiek, akik félitek az Istent! ¹⁷ Izráel népének Istene kiválasztotta ősapáinkat, és naggyá tette ezt a népet, amíg Egyiptom földjén éltek. Ő vezette ki onnan őket nagy hatalmával. ¹⁸ Ezután körülbelül negyven éven keresztül türelmesen bánt velük a pusztában. ¹⁹ Hét népet pusztított ki Kánaánból, és azt a földet Izráel fiainak adta örökségül. ²⁰ Mindez körülbelül négyszázötven év alatt történt.

Ezután vezetőket^[a] adott nekik egészen Sámuel próféta idejéig. ²¹ Ekkor a nép királyt kért Istentől, ő pedig Sault adta nekik, aki negyven évig uralkodott. Saul Kis fia volt, és Benjamin törzséből származott. ²² Azután Isten Saul királytól elvette a hatalmat, és Dávidot tette királlyá. Róla ezt mondta Isten: »Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, aki a szívem szerint való, s majd mindent véghezvisz, amit kívánok.«

²³ Ennek a Dávidnak a leszármazottjai közül támasztotta Isten a Szabadítót, ahogyan ezt megígérte. Ez a Szabadító pedig nem más, mint Jézus! ²⁴ Az ő fellépése előtt Bemerítő János hirdette egész Izráel népének, hogy változtassák meg gondolkozásukat, térjenek vissza Istenhez, és merítkezzenek be. ²⁵ Amikor János befejezte a feladatát, ezt mondta: »Mit gondoltok rólam, ki vagyok én? Nem én vagyok a Messiás! Ő majd csak ezután fog jönni, de én még arra sem vagyok méltó, hogy a saruját levegyem.«