Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”
124 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mondd ezt velem együtt, Izráel,
2 Ha nem az Örökkévaló állt volna mellénk,
mikor ránk támadtak ellenségeink,
3 akkor élve faltak volna fel minket,
mikor haragjuk tüze fellobbant,
4 akkor elsodortak volna minket,
mint a sebes áradat,
átcsaptak volna fejünk felett!
5 Bizony, büszke ellenségeink áradata
átcsapott volna fejünk felett!
6 Áldott legyen az Örökkévaló, aki nem engedte,
hogy zsákmányul essünk ellenségeinknek,
hogy fogaik közé kerüljünk!
7 Lelkünk kimenekült, mint a madár a csapdából!
Összetört a csapda, és mi megszabadultunk!
8 Segítséget küldött nekünk az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
Isten hazahozza népét
54 „Ujjongj, te meddő!
Ujjongva kiálts és énekelj,
aki nem szültél!
Mert több fia lesz az elhagyott asszonynak,[a]
mint annak, aki férjnél van.”
— mondja az Örökkévaló.
2 „Szélesítsd ki sátorhelyed,
bátran terjeszd ki hajlékod határait,
ne félj!
Sátraid köteleit nyújtsd meg,
cövekeit verd le jó erősen,
3 mert terjeszkedni fogsz jobbra is, balra is!
Utódaid öröklik a nemzeteket,
és újjáépítik a lerombolt városokat.
4 Ne félj, mert nem fogsz csalódni,
és senki sem gyaláz többé!
Sőt, elfelejted ifjúságod szégyenét is,
nem gondolsz többé özvegységed gyalázatára.
5 Hiszen Alkotód a férjed,
az Örökkévaló, a Seregek Ura!
Ő a Megváltód,[b] Izráel Szentje,
az Egész Föld Istene!”
— ezt mondja Megváltód, az Örökkévaló.
6 Mert az Örökkévaló visszahív magához,
mint elhagyott és kesergő asszonyt a férje.
Mint a magányos asszonynak,
akit még fiatalon elküldött a férje,
azt mondja neked Istened:
7 „Röpke pillanatra elhagytalak, igaz,
de nagy irgalommal ismét magamhoz gyűjtelek!
8 Mivel megharagudtam rád nagyon,
egy szempillantásig eltakartam előled arcomat,
de örök szeretettel könyörülök rajtad!
9 Mert úgy van ez, mint Nóé napjaiban:
ahogy akkor megesküdtem,
hogy Nóé özönvize többé nem borítja el a földet,
úgy esküszöm most is,
hogy rád többé nem haragszom,
és nem büntetlek tovább.
10 Hiszen még a hegyek sem maradnak örökké a helyükön,
s a dombok is meginognak,
de hűséges szeretetem irántad örökké megmarad,
békességem szövetsége meg nem inog!”
— mondja az Örökkévaló, aki rajtad megkönyörült.
23 Ha akkor valaki azt mondja nektek: »Nézzétek, itt a Messiás!«, vagy: »Ott van!« — ne higgyetek neki! 24 Mert hamis krisztusok és hamis próféták lépnek fel, akik nagy csodákat és jeleket[a] tesznek, hogy félrevezessék, ha lehet, még a választottakat is. 25 Emlékezzetek majd rá, hogy mindezt előre megmondtam!
26 Ha tehát valaki azt mondja nektek: »A Messiás a pusztában van!«, ne menjetek ki oda! Vagy ha ezt mondják: »A Messiás a belső szobában van!«, azt se higgyétek el! 27 Mert, amikor az Emberfia eljön, mindenki meg fogja látni őt! Olyan lesz, mint a villámlás az égen, amely kelettől nyugatig mindenhol látható. 28 Ahol a holttest van, oda gyűlnek a keselyűk.
29 Közvetlenül ezek után a nyomorúságos napok után:
»Elsötétül a Nap,
a Hold sem világít többé,
lehullnak az égről a csillagok,
s az égben lévő hatalmak is meginognak.«[b]
30 Akkor megjelenik az égen az Emberfiának a jele, és a világon minden ember gyászolni és sírni fog. Mindannyian meg fogják látni az Emberfiát, amint eljön az ég felhőin hatalommal és nagy dicsőséggel. 31 Hangos trombitaszóval elküldi angyalait, hogy összegyűjtsék választottait a négy égtáj felől, az ég egyik szélétől a másikig.
32 Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. 33 Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudhatjátok, hogy ő[c] már közel van, szinte az ajtó előtt! 34 Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzet[d] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. 35 Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center