Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

Az özönvíz vége

8 Isten azonban nem feledkezett meg Nóéról, és az állatokról, amelyek a bárkában voltak, hanem gondja volt rájuk: erős szelet küldött a vízzel borított földre, és az özönvíz apadni kezdett. ² Bezárta a mélység forrásait, az égboltozat ablakait, és az eső elállt. ³ A víz ettől fogva folyamatosan apadt, és 150 nap múlva visszahúzódott a szárazföldről. ⁴ A hetedik hónap 17. napján a bárka megfeneklett az Ararát-hegységben. ⁵ Azután az ár tovább apadt, és a tizedik hónap első napján Nóé meglátta a hegyek csúcsait.

⁶ Ezután negyven nappal Nóé kinyitotta a bárka egyik ablakát, amelyet ő készített, ⁷ és kiengedett egy hollót. Az ide-oda szállt, amíg a víz teljesen föl nem száradt a földről.

⁸ Később kiengedett egy galambot is, hogy lássa, vajon egészen leapadt-e a víz. ⁹ De egy idő múlva a galamb visszatért, mert sehol sem tudott leszállni. Nóé kinyújtotta érte a kezét, és visszavette a bárkába. ¹⁰ Azután hét napot várt, majd ismét kiengedte a galambot. ¹¹ Aznap este a galamb megint visszatért, de ezúttal már egy friss olajfalevelet hozott a csőrében! Ebből tudta meg Nóé, hogy a víz leapadt a földről. ¹² Újabb hét nap várakozás után ismét elengedte a galambot, amely nem tért vissza többé.

¹³ Nóé életének 601. évében, az első hónap első napján az árvíz visszahúzódott a szárazföldről. Nóé ekkor eltávolította a bárka tetejét, körülnézett, és látta, hogy már szárad a föld. ¹⁴ A második hónap 27. napjára azután teljesen fölszáradt a talaj.

¹⁵ Akkor Isten szólt Nóénak: ¹⁶ „Menj ki a bárkából feleségeddel, fiaiddal, és azok feleségeivel együtt! ¹⁷ Engedd ki a veled lévő állatokat is: a madarakat, a háziállatokat és a vadállatokat — hadd szaporodjanak, sokasodjanak és terjedjenek el ismét a földön!” ¹⁸ Így hát Nóé egész családjával együtt elhagyta a bárkát. ¹⁹ Az állatok is kimentek a szabadba: minden kisebb és nagyobb szárazföldi állat és madár kiment a bárkából, mindegyik a saját fajtájával együtt.

Haljatok meg a bűn számára, és éljetek Krisztusban!

6 Mi következik mindebből? Vétkezzünk továbbra is, hogy annál több kegyelmet kapjunk Istentől? ² Szó sem lehet róla! Hogyan élhetnénk továbbre is bűnben, ha egyszer már meghaltunk a bűn számára? ³ Vagy talán elfelejtettétek, hogy mi, akik bemerítkeztünk Krisztus Jézusba, az ő halálába merültünk bele? ⁴ A bemerítkezéskor vele együtt minket is eltemettek a halálba, hogy azután — ugyanúgy, ahogyan az Atya-Isten dicsőséges hatalma feltámasztotta Krisztust a halálból — mi is új életre keljünk. ⁵ Mert ha eggyé váltunk Krisztussal a halálában, akkor egyesülni fogunk vele a feltámadásában is. ⁶ Tudjuk, hogy a régi emberi természetünket vele együtt keresztre feszítették, hogy a bűnnek ne legyen hatalma felettünk, és többé ne legyünk a bűn rabszolgái. ⁷ Aki ugyanis meghalt, az felszabadult a bűn hatalma alól.

⁸ Mivel Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt fogunk élni is. ⁹ Hiszen tudjuk, hogy mivel Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg soha, és a Halálnak nincs hatalma felette. ¹⁰ Mert Krisztus azért halt meg, hogy egyszer és mindenkorra legyőzze a bűn hatalmát. Mióta viszont feltámadt és él, Istennek él. ¹¹ Hasonlóképpen ti is tekintsétek magatokat halottnak a bűn számára, ugyanakkor pedig élőnek Isten számára — Jézus Krisztusban.