Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dicsőítő ének
12 Akkor majd így énekelsz:
„Dicsérlek, Örökkévaló, mert bár haragudtál rám,
de lecsillapult haragod, és megvigasztaltál!
2 Nézzétek, Isten a szabadítóm!
Benne bízom, és nem félek!
Az Örökkévalót,
csak az Örökkévalót dicsérem!
Róla énekelek,
mert ő maga lett a szabadítóm!”[a]
3 Akkor ujjongó örömmel fogtok vizet meríteni
a szabadítás forrásából!
4 Akkor így énekeltek:
„Dicsérjétek az Örökkévalót!
Magasztaljátok nevét!
Hirdessétek a nemzetek között
hatalmas tetteit!
Hirdessétek, hogy neve
mindenek fölött való!
5 Énekeljetek az Örökkévalónak!
Róla énekeljetek,
mert dicsőséges dolgokat vitt véghez,
tudja meg az egész világ!
6 Ujjongva kiáltsatok Sion lakói,
mert nagy közöttetek Izráel Szentje,
s veletek lakik!”
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!
14 „Készítsétek az utat,
készítsétek és egyengessétek!
Hordjátok el népem útjából az akadályokat!”
15 Mert ezt mondja a Magasságos és a Felséges,
aki az örökkévalóságban lakik,
s kinek neve szent:
„Magasságban és szentségben lakom,
de az alázatos és megtört szívűvel is,
hogy az alázatosak szellemét megelevenítsem,
s az összetörtek szívét életre keltsem.
16 Nem haragszom örökké,
és nem perelek vég nélkül,
mert az emberek szellme
reményét vesztve elcsüggedne.
17 Kapzsisága miatt haragudtam meg rá,
és megbüntettem érte.
Haragomban arcom eltakartam előle,
ő pedig elfordult tőlem,
és a maga útján járt.
18 Láttam, hogy saját feje után megy,
mégis meggyógyítom, és vezetem őt!
Sőt, megvigasztalom őt is,
meg azokat is, akik romlásán búsultak.
19 Még azt is megteszem,
hogy hálát adjon mindezért!
Békesség, békesség azoknak,
akik távol vannak,
és azoknak is, akik közel
— mondja az Örökkévaló —,
én meggyógyítom őt!”
20 De az istentelenek, mint a háborgó tenger, olyanok:
iszapot és sarat hánynak ki,
szennyes habokat tajtékoznak.
Nyughatatlanok!
21 „Nincs békesség az istenteleneknek!”
— ezt mondja Istenem.
Minden ember bűnös
18 Megmutatkozik azonban Isten haragja is a Mennyből azok miatt a gonosz és igazságtalan tettek miatt, amelyeket az emberek elkövetnek, amikor gonoszságukkal elnyomják az igazságot. 19 Hiszen mindaz, amit Istenből megismerhetünk, nyilvánvaló előttük, hiszen maga Isten mutatta meg mindenkinek.
20 Isten örök hatalma és isteni természete ugyan emberi szemmel nem látható, de mégis világosan érzékelhető és megérthető, mert a világ teremtése óta mindenki láthatja és tanulmányozhatja Isten teremtményeit. Így tehát nincs mentség azok számára, 21 akik felismerték Istent, de mégsem tisztelték őt Istenként, sem nem adtak hálát neki. Ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült. 22 Bár magukat bölcseknek tartják, bolondok lettek. 23 Az örökké élő Isten dicsőségét elhagyták, és helyette bálványokat imádtak, amelyek halandó emberekre, madarakra, négylábú állatokra és hüllőkre hasonlítottak.
24 Ezért Isten is kiszolgáltatta őket a saját gonosz szívük kívánságainak. Hagyta, hogy szexuális bűnökben éljenek, és egymás testével gyalázatos visszaéléseket kövessenek el. 25 Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményeket imádták — ahelyett, hogy Istent, a Teremtőt imádták volna! Pedig az imádat egyedül Istent illeti, aki örökké legyen áldott! Ámen.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center