Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid tanítása. Imádság abból az időből, amikor Dávid a barlangban volt.
142 Az Örökkévalóhoz kiáltok segítségért,
az Örökkévalóhoz imádkozom.
2 Kiöntöm elé panaszomat,
elmondom bajaimat!
3 Mikor szellemem kifárad és reményét veszti,
Uram, te akkor is jól látod a kiutat!
Ellenségeim csapdát állítottak utamon.
4 Körülnézek, de nem látom barátaimat,
nincs hová meneküljek,
senki nem törődik velem!
5 Hozzád kiáltok segítségért, Örökkévaló!
Te vagy menedékváram!
Te vagy mindenem az élők földjén!
6 Halld meg kiáltásomat,
mert nagy bajban vagyok!
Védj meg üldözőimtől,
mert erősebbek nálam!
7 Mentsd ki lelkem szorult helyzetéből,
hadd dicsérjem neved!
Hadd örüljenek körém gyűlve az igazak,
hogy megmentettél engem!
17 Bár a fügefa nem fog virágozni,
s nem terem a szőlő, sem az olajfa,
a szántóföldön elmarad az aratás,
kipusztul az akolból a juhnyáj,
s az ökrök istállója üresen áll,
18 én mégis örvendezek az Örökkévalóban,
ujjongok szabadító Istenemben!
19 Mert az Örökkévaló Isten
megerősít engem!
Biztossá teszi lépéseimet,
mint a hegyi kecskék ugrásait,
és magas sziklákon vezet engem.
A zenészek vezetőjének, húros hangszerekkel kísérve.
Példázat a talentumokról(A)
11 Amikor a jelenlévők Jézusra figyeltek, ő még hozzáfűzött egy példázatot is az előbbiekhez. Ugyanis Jeruzsálem közelében voltak, és az emberek azt várták, hogy Isten királyi uralma hamarosan látható módon megjelenik. 12 Ezt mondta: „Egy főrangú ember egy távoli országba akart utazni, hogy ott királlyá koronázzák, s azután visszatérjen. 13 Elutazása előtt magához hívatta tíz rabszolgáját. Mindegyiküknek adott egy-egy zacskó ezüstpénzt,[a] és megbízta őket: »Gazdálkodjatok ezzel a pénzzel, amíg vissza nem érkezem!« 14 A honfitársai azonban gyűlölték ezt a főrangú vezetőt, ezért követséget küldtek utána, és megüzenték: »Nem akarjuk, hogy te uralkodj rajtunk!«
15 Azután a főrangú embert valóban királlyá koronázták, majd visszatért a saját országába. Akkor maga elé hívatta a rabszolgáit, akiknek a pénzt adta, és megkérdezte tőlük, milyen haszonnal forgatták, amit rájuk bízott. 16 Jött az első rabszolga, és beszámolt: »Uram, a rám bízott pénzedet tízszeres haszonnal forgattam.« 17 Az úr megdicsérte: »Jól van, derék szolgám! Mivel jól gazdálkodtál ezzel a kevéssel, tíz várost bízok rád, hogy azokat kormányozd!«
18 Azután jött a második szolga: »Uram, a rám bízott pénzedet ötszörös haszonnal forgattam.« 19 Ennek az úr azt mondta: »Te pedig öt várost kormányozz!«
20 Ekkor jött a harmadik, és azt mondta: »Uram, itt a pénzed, amit rám bíztál! Egy kendőbe kötöttem, és félretettem. 21 Féltem tőled, mert szigorú és kemény vagy: azt is elveszed, amit nem te fektettél be, és azt is learatod, amit nem te vetettél.«
22 Az úr erre így válaszolt: »A saját szavaid alapján ítéllek meg, te gonosz szolga! Úgy gondoltad, hogy szigorú vagyok: elveszem azt is, amit nem én fektettem be, és azt is learatom, amit nem én vetettem? 23 Akkor miért nem fektetted be a pénzemet, hogy mikor visszajövök, kamatostul kapjam vissza?!« 24 Azután szólt az ott álló szolgáknak: »Vegyétek el tőle még azt az egy zacskó pénzt is, és adjátok annak, aki tízszeres haszonra tett szert!«
25 Erre azok így válaszoltak: »De urunk, annak már tíz zacskó pénze van!«
26 Az úr így felelt: »Mondom nektek: Akinek van, az még többet kap. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.
27 Most pedig hozzátok elém azokat az ellenségeimet, akik nem akarták, hogy a királyuk legyek, és öljétek meg őket itt, előttem!«”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center