Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Kiöntöm Szellemem minden emberre

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára, ének.

⁶ Ami engem illet, életem a befejezéséhez közeledik, és hamarosan elköltözöm innen. Életem Isten oltárára kerül, mint ahogy az italáldozatot kiöntik. ⁷ Végigküzdöttem a szép harcot, pályafutásomat befejeztem, s a hitet mindvégig megőriztem. ⁸ Vár az igazságosság koszorúja, a győztesnek járó jutalom, amelyet maga az Úr, az Igazságos Bíró fog átnyújtani nekem azon a Napon. De nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik szeretettel és vágyakozva várják őt vissza.

¹⁶ Amikor első bírósági tárgyalásomra sor került, senki sem támogatott, hanem mindenki magamra hagyott. Isten bocsásson meg nekik! ¹⁷ De az Úr nem hagyott el, hanem mellém állt és megerősített, hogy rajtam keresztül az igazság üzenetét minden nép meghallja, Izráelen kívüli is — és megmenekültem az oroszlán fogai közül. ¹⁸ De az Úr meg fog védeni engem minden más gonosztól is, és biztos kézzel elvezet mennyei Királyságába. Dicsőség neki örökkön-örökké! Ámen.

Kit fogad el Isten?

⁹ Voltak ott olyan elbizakodottak, akik saját magukat igazságosaknak tartották, a többieket pedig lenézték. Ezeknek mondta Jézus a következő példázatot: ¹⁰ „Két ember felment a Templomba imádkozni: egy farizeus, meg egy vámszedő. ¹¹ A farizeus megállt, és így imádkozott magában: »Istenem, hálát adok neked, hogy én nem vagyok olyan rossz, mint mások. Nem vagyok sem tolvaj, sem csaló, sem házasságtörő. Nem vagyok olyan, mint például ott az a vámszedő. ¹² Hetente kétszer böjtölök, és minden keresetemből megadom a tizedet.«

¹³ A vámszedő, aki távolabb állt, még a tekintetét se merte az égre emelni. Bűnbánatában a mellét verte, és így imádkozott: »Istenem, könyörülj meg rajtam, nyomorult bűnösön!« ¹⁴ Mondom nektek, hogy azt a vámszedőt Isten elfogadta, és kérésére megbocsátotta a bűneit. De a farizeust és annak az imádságát elutasította! Miért? Mert aki felemeli magát, azt megalázzák, aki pedig megalázza magát, azt felemelik!”