Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
129 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta!
Mondd ezt velem együtt, Izráel!
2 Milyen sokan támadtak rám ifjúságom óta,
mégsem bírtak velem!
3 Hátamon barázdákat szántottak,
hosszú barázdákat hasítottak hátamon.
4 De az Örökkévaló igazságos:
szétszakította a szolgaság köteleit,
megszabadított a gonoszoktól!
5 Szégyenüljenek meg Sion ellenségei,
hátráljanak meg, és fussanak szerteszét!
6 Legyenek, mint a fű a háztetőn,
amely elszárad, mielőtt felnő,
7 nem aratja le senki,
nem köti kévébe,
8 s nem mondják a járókelők:
„Áldjon meg titeket az Örökkévaló!”
Nem köszönti őket senki:
„Áldunk benneteket az Örökkévaló nevében!”
Prófécia Babilónia pusztulásáról
50 Ezt az üzenetet az Örökkévaló jelentette ki Jeremiás prófétán keresztül Babilóniáról, a káldeusok országáról:
2 „Hirdessétek a nemzetek között,
mondjátok el mindenkinek,
adjatok jelt a zászlóval,
el ne titkoljátok!
Hirdessétek: Elesett Babilon városa!
Megszégyenült Bél,
Marduk hatalma megtört,
utálatos bálványaik megszégyenültek,
szobraikat összetörték!
3 Mert észak felől nagy sereg támad rá Babilonra, és az egész országot elpusztítja. Olyannyira, hogy annak minden lakosa rémülten menekül. Sem ember, sem állat nem lakik többé azon a földön.”
Kössünk az Örökkévalóval örök szövetséget!
4 „Abban az időben,
azokban a napokban
— mondja az Örökkévaló —,
Izráel és Júda népe együtt fordul az Örökkévalóhoz:
együtt mennek,
sírva keresik Istenüket, az Örökkévalót.
5 Keresik a Sionba vezető utat,
elszánják magukat, nekiindulnak,
így biztatják egymást: »Gyertek, kössük magunkat az Örökkévalóhoz,
kössünk vele örök szövetséget,
amely sohasem merül feledésbe!«”
6 „Népem olyanná lett, mint a szétszéledt, kóborló juhnyáj! Saját pásztoraik vezették tévútra, a hegyekre csábították és félrevezették őket. Egyik hegyről a másik halomra terelték juhaimat, s pihenő tanyájukat elfeledtették velük. 7 Aki csak rájuk talált, pusztította és felfalta juhaimat, s azt mondta: »Mi nem vétettünk semmit! Ők vétkeztek az Örökkévaló ellen, aki számukra az igazságosság otthona, és őseiknek reménye volt.«”
17 „Jaj, szétszéledt nyájam, Izráel!
Oroszlánok kergették szét:
először Asszíria királya szaggatta meg,
végül Nebukadneccar, Babilónia királya
törte össze csontjait.
18 Ezért megbüntetem Babilónia királyát és országát
— én mondom ezt, az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene —,
ahogy Asszíriával is tettem!
19 Nyájamat, Izráelt pedig visszaviszem a legelőjére,
hogy ismét a Kármelen és Básánban legeljen,
Gileádban és Efraim dombjain lakjon jól.
20 Abban az időben,
azokban a napokban
— mondja az Örökkévaló —,
kereshetik Izráel bűneit,
de nem találják sehol,
kereshetik Júda vétkeit,
de nincsenek,
mert megbocsátok a maradéknak,
akiket meghagyok.”
A Gecsemáné-kertben(A)
39 Ezután Jézus szokása szerint kiment a városból az Olajfák hegyére, a tanítványai pedig követték. 40 Amikor odaért, ezt mondta nekik: „Imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”
41 Ezután távolabb ment tőlük, mintegy ötvenlépésnyire. Letérdelt, és így imádkozott: 42 „Atyám, ha ez egyezik akaratoddal, vidd el tőlem ezt a poharat, hogy ne kelljen kiinom![a] De ne úgy legyen, ahogy én szeretném, hanem, ahogy te akarod!” 43 Ekkor egy angyal jelent meg a Mennyből, és megerősítette Jézust, 44 aki a halálos küzdelemben még erőteljesebben imádkozott. Verejtéke úgy hullott a földre, mintha vércseppek lettek volna.[b] 45 Amikor befejezte az imádkozást, felállt, és visszament a tanítványokhoz. Látta, hogy a szomorúság miatt elaludtak. 46 Felkeltette őket: „Miért alszotok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy legyen erőtök ellenállni a kísértésnek!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center