Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Mem
97 Mennyire szeretem tanításodat, Uram!
Egész nap azon gondolkodom.
98 Parancsaid bölcsebbé tesznek ellenségeimnél,
mert mindig megsegítenek!
99 Bölcsebb lettem még mestereimnél is,
mert bizonyítékaidon gondolkodom!
100 A város vezetőinél is bölcsebb lettem,
mert követem utasításaidat!
101 Gonosz utakra nem is lépek,
hogy engedelmeskedjek szavaidnak.
102 Nem fordulok el ítéleteidtől,
mert te tanítottál engem, Uram!
103 Milyen kedvesek nekem a szavaid,
édesebbek, mint nyelvemnek a méz!
104 Utasításaid tettek értelmessé,
ezért minden hamisságot utálok!
15 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Nagy sírás-jajgatás hallatszik Rámában,
keserves siratóének:
Ráhel[a] siratja fiait,
mert nincsenek többé,
s nem akar megvigasztalódni.”
16 De az Örökkévaló ezt mondja:
„Ne jajgass tovább,
ne hullass könnyeket,
mert munkádat az Örökkévaló megjutalmazza,
s fiaid visszatérnek az ellenség földjéről!
17 Légy hát jó reménységben jövőd felől,
mert fiaid hazatérnek a saját földjükre!”
— mondja az Örökkévaló.
18 Hallottam, bizony hallottam,
hogy Efraim kesereg:
„Megvertél, Uram,
jaj, megvertél engem,
mint mikor gazdája igához szoktatja
a betöretlen tinót!
Téríts vissza,
és visszatérek hozzád,
hiszen te vagy Istenem, Örökkévaló!
19 Igaz, elfordultam tőled,
de megbántam bűneimet,
s miután megismertem magam,
mellemet verem szégyenemben.
Szégyellem magam, arcom pirul,
ifjúságom vétkei miatt!”
20 Az Örökkévaló így felelt:
„Édes fiam, Efraim!
Legkedvesebb gyermekem!
Valahányszor megfenyítelek,
ismét megszánlak, és rólad megemlékezem.
Feltámad bennem az irgalom,
megindul rajtad a szívem,
s megkegyelmezek neked!”
21 Állíts útjelzőket magadnak,
építs útmutató oszlopokat, Izráel szűz leánya!
Emlékezz az útra, amelyen elmentél,
figyelj az útra, és jöjj vissza,
térj haza városaidba!
22 Meddig tétovázol még, hűtlen leány?
Hiszen az Örökkévaló újat teremt a földön:
a leány jár a férfi után!
23 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Istene: „Amikor kiszabadítom őket a fogságból, ismét ezt fogják mondani Júda földjén és városaiban: »Áldjon meg téged az Örökkévaló[b], te szent hegy, ahol igazságosság lakik!«
24 Júda földjén és városaiban a földművesek és a nyájaikat terelő pásztorok békességben fognak élni egymással, 25 mert megitatok minden szomjazó lelket, és jóllakatok minden éhezőt.” 26 Amikor ezt hallottam, felébredtem, és körülnéztem. Ez az álom felüdítette lelkemet!
Bartimeus visszanyeri a látását(A)
46 Ezután Jerikóba mentek. Jézus, a tanítványai, meg az őket körülvevő nagy tömeg már kifelé haladt a városból, amikor egy vak koldus mellé értek, aki az út szélén ült. Bartimeusnak hívták — ez azt jelenti: Timeus fia. 47 Amikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy arra, kiabálni kezdett: „Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam!”
48 Sokan rászóltak, hogy maradjon csöndben, de ő annál jobban kiabált: „Dávid Fia! Könyörülj rajtam!”
49 Jézus megállt, és azt mondta: „Hívjátok ide!”
Szóltak a vaknak, és így biztatták: „Bátorság! Kelj fel, mert Jézus hív!” 50 Ő még a köpenyét is ledobta magáról, felugrott, és Jézushoz sietett.
51 Jézus ezt kérdezte tőle: „Mit tegyek veled? Mit kívánsz tőlem?”
„Mester, hogy újra lássak!” — válaszolt a vak.
52 Jézus erre így válaszolt: „Menj el, a hited meggyógyított.” A férfi azonnal visszanyerte a látását, és csatlakozott a Jézust kísérő csoporthoz.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center