Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
137 Babilon folyói mellett ültünk,
és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
2 Hárfáinkat[a]
a fűzfákra aggattuk,
3 mert akik fogságba hurcoltak,
éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
„Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
4 Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
idegen földön?!
5 Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
6 ne tudjak többé énekelni,
ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
s ha nem te leszel legfőbb örömöm!
7 Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
„Romboljátok csak földig a falait!”
8 Ó Babilon, te is elpusztulsz!
Áldott legyen, aki megfizet neked,
ahogy minket elpusztítottál!
9 Áldott, aki megragadja,
és sziklához veri kicsinyeidet!
Könyörgés a helyreállításért
5 Emlékezz meg róla, Örökkévaló, mi történt velünk!
Nézd, milyen gyalázatban élünk!
2 Országunkat[a] idegen nép foglalta el,
házainkban idegenek laknak!
3 Apátlan árvák lettünk,
anyánk meg özveggyé.
4 Még ivóvizünket is pénzért vesszük,
tűzifánkért is fizetnünk kell.
5 Elnyomóink igáját vettük nyakunkra,
roskadásig hajszolnak,
percnyi pihenést sem hagynak.
6 Hogy éhen ne haljunk,
Egyiptomból és Asszíriából kell kenyeret vennünk.
7 Őseink vétkeztek, de már nincsenek,
mi hordozzuk bűneik terhét.
8 Szolgák uralkodnak rajtunk,
nincs, aki tőlük megszabadítson.
9 Életünk kockáztatásával szerezzük élelmünket,
a pusztai rablók kardja fenyeget.
10 Bőrünk megfeketedett, mint a kemence,
a hosszú éhezéstől.
11 Az asszonyokat megerőszakolták Sionban,
a leányokat is Júda városaiban.
12 A fejedelmeket felakasztották,
nem kímélték meg a véneket sem.
13 A fiatalokat nehéz munkára fogták,
a gyerekek is súlyos terhek alatt botladoznak.
14 A vének nem ülnek már a város kapujánál,
az ifjak sem énekelnek többé.
15 Szívünk öröme, jaj, odavan,
gyászra fordult minden ünnepünk!
16 Lehullott fejünkről a virágkoszorú,
jaj nekünk, mert vétkeztünk!
17 Szívünk megtelt fájdalommal,
szemünk könnytől homályos,
18 mert elpusztult a Sion hegye,
sakálok járnak csak romjain!
19 De te, Örökkévaló, örökké uralkodsz,
királyi trónod mindörökre fennáll.
20 Miért felejtkeznél meg rólunk örökre?
Miért hagytál el minket oly soká?
21 Állíts helyre bennünket, Örökkévaló,
hogy újra fölépüljünk[b],
tedd olyanná napjainkat, mint régen!
22 Ugye, nem vetettél el bennünket végleg?
Ugye, haragod nem marad rajtunk örökre?
Megátkozza a fügefát(A)
12 Amikor másnap elindultak Betániából, Jézus megéhezett. 13 Már távolról meglátott egy lombos fügefát. Odament, hogy megnézze, van-e rajta gyümölcs. De csak leveleket talált, mert még nem érkezett el a fügeérés ideje. 14 Ekkor azt mondta a fügefának: „Soha többé ne egyen rólad senki gyümölcsöt!” Ezt a tanítványai is hallották.
A hit ereje(A)
20 Reggel ismét elmentek a fügefa mellett, és látták, hogy az gyökerestől kiszáradt. 21 Péter felismerte a fát, és ezt mondta: „Mester! Ez az a fügefa, amelyet megátkoztál — nézd, hogy kiszáradt!”
22 Jézus így válaszolt: „Legyen bennetek Isten hite! 23 Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek: »Menj, és zuhanj a tengerbe!«, és nem kételkedik, hanem hiszi, hogy amit mond, az megtörténik — akkor úgy is lesz. 24 Ezért mondom nektek: amikor imádságban kértek valamit, higgyétek, hogy az már a tiétek, és akkor valóban meg is fogjátok kapni!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center