Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
50 Az Örökkévaló, a leghatalmasabb Isten szól:
szólítja az embereket,
hívja őket, napkelettől napnyugatig.
2 A tökéletes szépségű Sionból
ragyog fel Isten világossága.
3 Bizony, eljön a mi Istenünk,
de nem titokban:
előtte tűz pusztít,
körülötte hatalmas forgószél!
4 Szólítja a Mennyet és a Földet,
hívja őket, hogy ítéletet tartson népe fölött:
5 „Jöjjetek hozzám hűségeseim,
gyűljetek körém,
akik szövetséget kötöttek velem
az áldozat által!”
6 A Menny hirdeti,
hogy igazságos bíró az Isten! Szela
7 „Figyelj rám, népem, most én beszélek!
Izráel népe, most én tanúskodok ellened.
Isten vagyok, a te Istened.
8 Nem vádollak áldozataid miatt,
sem égőáldozataidért,
amelyek szüntelen előttem vannak.
22 Értsétek hát meg mindannyian, amit mondok,
akik elfelejtkeztek Istenről!
Különben rátok rontok,
ízzé-porrá zúzlak benneteket,
és nem lesz, aki megszabadítson kezemből!
23 Aki dicsérettel és hálaadással áldozik,
az dicsőít engem igazán!
Aki ezen az úton jár,
az tapasztalja meg Isten szabadító hatalmát!”
Az Örökkévaló megbünteti Júda népét
8 Uram figyelmeztette Jákób népét,
üzent Izráelnek,
9 hogy megértse az egész nemzet,
még Efraim és Samária minden lakója is,
akik büszkén és gőgös szívvel mondják:
10 „Ha vályogházainkat lerombolták,
majd újakat építünk, de faragott kövekből!
A vadfüge-gerendák leestek,
de mi cédrus-gerendákkal pótoljuk!”
11 Ezért az Örökkévaló felhozza Izráel ellen
Arám seregét, Recín ellenségeit.
Ráküldi összes ellenfeleit:
12 jönnek az arámok keletről,
támadják a filiszteusok nyugatról,
mind tátott szájjal falják Izráelt.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve marad!
13 A nép mégsem tért vissza
az Örökkévalóhoz, a Seregek Urához,
aki fenyítette őket,
nem keresték őt,
nem törődtek vele!
14 Ezért az Örökkévaló levágja Izráelről
mind a fejét, mind a farkát,
a magas pálma ágát,
és az alacsony sást egyaránt.
15 A fej: az idős vezetők, a tekintélyesek,
a farok: a hamis próféták.
16 Mert vezetői e népet tévútra vezették,
s akiket vezettek, elvesztek.
17 Ezért Uram nem leli örömét az ifjakban,
s nem könyörül sem az árvákon,
sem az özvegyeken,
hiszen istentelenek és gonoszok mindannyian,
s mindenki ostobaságot beszél.
Ezzel az Úr haragja még nem csillapult le,
karja még felemelve maradt!
Isten és Izráel népe
9 Igazat mondok, nem hazudok, hiszen Krisztusban élek, és tanúskodik erről a Szent Szellem által megvilágított lelkiismeretem is, 2 hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt, 3 hiszen ők a testvéreim, a rokonaim. Bárcsak tudnék rajtuk segíteni! Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk! 4 Igen, őket választotta Isten: Izráel népét, akiket a fiaivá is fogadott. Övék a dicsőség, és velük kötötte Isten a szövetségeket. Ők kapták Istentől a Mózesi Törvényt, az Isten tiszteletének és imádásának rendjét, és az ígéreteket. 5 Ők a mi ősapáink leszármazottjai, és emberi természete szerint közülük származik Krisztus, aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott![a] Ámen.
6 Szomorú vagyok Izráel népe miatt, de nem azért, mintha Isten nem teljesítette volna a nekik adott ígéreteit. Hiszen nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja. 7 Ugyanígy, nem számítanak mindannyian Ábrahám igazi gyermekeinek, akik testileg tőle származtak. Hanem ahogyan Isten megígérte Ábrahámnak: „Utódaid Izsáktól származnak majd.”[b] 8 Tehát Ábrahámnak nem az összes utódja számít Isten gyermekének, hanem csak azok, akik Isten ígérete szerint születtek. 9 Mert így hangzott az ígéret: „A megfelelő időben visszajövök, és akkor Sárának fia születik.”[c]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center