Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ötödik Könyv
(Zsoltárok 107–150)
107 Adjatok hálát az Örökkévalónak, mert jó,
mert hűséges szeretete örökké tart!
2 Ezt hirdesse mindenki, akit az Örökkévaló megváltott,
akit az ellenségtől megszabadított,
3 akiket összegyűjtött sok-sok országból,
keletről és nyugatról, észak és dél felől![a]
4 Megmentette azokat, akik a pusztában vándoroltak,
úttalan utakon bolyongtak,
keresték a várost, ahol lakhassanak,
de nem találták.
5 Éheztek és szomjaztak,
lelkük kifáradt, testük kimerült.
6 De mikor hozzá kiáltottak segítségért,
kimentette őket az Örökkévaló szorult helyzetükből.
7 Vezette őket egyenes úton, hogy a városba jussanak,
ahol békességben lakhatnak.
8 Adjanak most hálát az Örökkévalónak jóságáért,
és csodáiért, amelyeket az emberekkel tett!
9 Mert inni adott a szomjazónak,
és betöltötte az éhező lelkét minden jóval.
43 Aki bölcs, gondolja meg ezeket,
hogy az Örökkévaló jóságát és hűségét megértse!
Fújd meg a sófárt!
8 „Fújd meg a sófárt, őrszem,
figyelmeztesd népemet!
Ahogy lecsap a sas a zsákmányra,
úgy jön a veszedelem az Örökkévaló házára,[a]
mert népem megtörte szövetségemet,
s tanításomat nem követték!
2 Kiáltanak majd hozzám:
»Istenünk, hiszen mi jól ismerünk téged!«
3 De Izráel népe megutálta a jót,
hát üldözze őket az ellenség!
4 Királyokat emeltek maguk fölé,
de nem általam,
vezetőket választottak,
de nélkülem.
Ezüstjükből, aranyukból bálványokat emeltek,
amelyekre pusztulás vár.
5 Gyűlölöm bika-bálványaidat,[b] Samária,
haragom fellobbant miattuk!
Mikor tisztultok meg végre?!
6 Hiszen ezt a bálványt is
izráeli mesterember készítette,
nem Isten az!
Bizony, ízzé-porrá törnek
Samária bika-bálványai!
Szelet vetettek, vihart aratnak
7 Mivel szelet vetettek,
szélvihart aratnak!
A búza nem hoz kalászt,
nem lesz belőle kenyér!
S amit mégis terem,
idegenek falják föl!
8 Bizony idegenek falják föl
Izráel népét is!
Úgy lesz Izráel a nemzetek között,
mint egy haszontalan,
félredobott cserépedény.”
9 „Efraim követeket küldött Asszíriába,
prostituáltakat bérelt szeretőnek,
mint a pusztában kóborló vadszamár,
amely a maga kívánsága után siet.[c]
10 Bár pénzen szerez magának szeretőket,
én mégis összegyűjtöm őket
a nemzetek közül!
De előbb még viselniük kell
a nemzetek királyának terheit.”[d]
11 „Bűnös oltárokat emelt
Efraim a bálványoknak,
azután még többet épített,
hogy még többet vétkezzen.
12 Tehetnék én népem elé
akár tízezer törvényt is,
egyiket sem vennék a szívükre!
13 Buzgón hozzák elém az áldozatokat,[e]
hogy megehessék annak húsát,
de én, az Örökkévaló,
rá se nézek áldozataikra!
Bűneikre tekintek, s büntetek:
visszaküldöm Egyiptomba őket!”
14 „Jaj, Izráel elfelejtkezett Teremtőjéről,
de arra volt gondja,
hogy palotákat építsen magának,
Júda meg erős városokat emelt.
De én tüzet zúdítok városaikra,
s lángok emésztik meg palotáikat.”
Dicsőség Istennek!
33 Ó, milyen hatalmas Isten gazdagsága, milyen mélységes a bölcsessége, és végtelen a tudása! Milyen nehéz megérteni a döntéseit! Ki képes követni, hogy Isten mit miért tesz? 34 Amint az Írás is mondja:
„Ugyan ki értheti az Örökkévaló gondolatait,
ki adhat neki tanácsot?”[a]
35 „Ki adott valaha is elsőként az Örökkévalónak,
hogy annak visszafizetését várja tőle?”[b]
36 Mert mindent Isten teremtett, mindent ő tart fenn, és minden őérte létezik. Övé legyen a dicsőség örökké! Ámen.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center