Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
Szüleink elmondták,
mi tettél őseinkkel a régi időkben.
2 Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
őseinket pedig kiterjesztetted.
3 Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
nem saját vitézségükkel győztek,
hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.
4 Te vagy Királyom, ó Isten!
Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
5 Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat!
6 Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom szabadít meg a csatában,
7 hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
te szégyeníted meg gyűlölőinket.
8 Ezért dicsérünk téged szüntelen,
örökké dicsérjük neved! Szela
9 Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
vicceket mondanak rólunk az idegenek,
fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
mégsem felejtettünk el téged,
nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
Miért alszol, Urunk?
Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
meddig tűröd, hogy üldözzenek,
miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
és szabadíts meg bennünket!
11 Számotokra is eljön
az aratás ideje, Júda,
amikor visszahozom népemet
a száműzetésből!”[a]
Izráel hanyatlása
7 „Amikor helyre akartam állítani népemet,
meg akartam gyógyítani Izráelt,
akkor derült ki Efraim bűne,
akkor látszott meg Samária[b] gonoszsága.
Hazugságban élnek,
tolvaj tör be házaikba,
rablócsapat fosztogat odakint.
2 Eszükbe sem jut,
hogy minden gaztettükre emlékezem,
hiszen ott vannak tetteik szemem előtt!
Körülfogták őket saját bűneik.
3 Gonoszsággal örvendeztetik meg királyukat,
hazugsággal fejedelmeiket.
4 Egytől egyig mind hűtlenek,
mint a házasságtörők!
Olyanok, mint a felfűtött kemence,
melynek már nem szítják a tüzét,
míg a bekovászolt tészta megkel,
belül mégis forró marad.
5 Királyunk napján a fejedelmek dáridóznak,
ivócimboráik csúfolódó idegenek,
s a bortól mind megbetegszenek.
6 Felhevülnek a bortól,
mint parázstól a kemence.
Egész éjjel izzanak,
reggel megint lángolnak,
mint a felszított tűz.
7 Tüzesek, mint a kemence,
s elemésztik vezetőiket.
Királyaik sorra elhullanak,[c]
még sincs közöttük senki,
aki segítségül hívná nevem!
Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem!
8 Efraim összekeveredett a nemzetekkel,
s olyan lett, mint a kemencében hagyott lángos:
odaégett.
9 Mert idegenek emésztik fel erejét,
de észre sem veszi!
Már haja is megőszült,
de azt sem veszi észre.
10 Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
mert nem térnek vissza Istenükhöz, az Örökkévalóhoz,
nem keresik őt mindennek ellenére sem.
11 Efraim is olyanná lett,
mint egy ostoba galamb.
Milyen értelmetlenek,
hiszen Egyiptomot hívják segítségül,
és Asszíriához küldenek követeket!
12 De akárhová futkosnak,
hálót feszítek eléjük,
s megfogom őket, mint a repdeső madarakat.
Megbüntetem őket,
mivel idegenekkel szövetkeztek.
13 Jaj nekik, mert elpártoltak tőlem,
pusztulás vár rájuk,
mert lázadtak ellenem!
Én ugyan megmenteném őket,
de ők hazugságokat beszélnek felőlem.
14 Nem kiáltanak hozzám teljes szívükből,
csak jajgatnak ágyaikban.
Keseregnek a búza és bor hiánya miatt,
s ellenem lázadoznak.
15 Felneveltem, megerősítettem őket,
mégis gonoszt forralnak ellenem.
16 Olyanok, mint a rossz íj,
visszafordulnak, de nem a Felségeshez.[d]
Fejedelmeiket kard pusztítja el,
mert gyaláztak engem,
mikor Egyiptomba mentek segítségért.”
Szeressétek ellenségeiteket!(A)
43 „Hallottátok, hogy megmondták: »Szeresd a honfitársaidat, de gyűlöld az ellenségeidet!«[a] 44 Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket! 45 Így valóban Mennyei Atyátok fiai lesztek. Ő ugyanis felhozza a Napot, amely az övé, hogy világítson a gonoszoknak és a jóknak is. Hasonlóképpen, esőt küld az igazságosaknak és a bűnösöknek egyaránt. 46 Ha tehát csak azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, ugyan milyen jutalmat kaptok? Ennyit a vámszedők is megtesznek! 47 Ha csak a testvéreiteknek köszöntök, ugyan mennyivel tesztek többet, mint mások? Ezt még azok is megteszik, akik nem ismerik Istent! 48 Legyetek tehát tökéletesek, mint ahogy Mennyei Atyátok tökéletes!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center