Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak tanítása.
44 Ó Isten, hallottuk a történeteket.
Szüleink elmondták,
mi tettél őseinkkel a régi időkben.
2 Népeket űztél el kezeddel erről a földről,
őseinket pedig a helyükre telepítetted.
Gyökerestül kiirtottad azokat a népeket,
őseinket pedig kiterjesztetted.
3 Mert nem a kardjukkal szerezték ezt a földet,
nem saját vitézségükkel győztek,
hanem te győztél, Istenem!
A te karod győzött, a te jobb kezed,
és arcod fénye!
Azért győztek, mert szeretted őket.
4 Te vagy Királyom, ó Isten!
Parancsolj, hogy Jákób népe győzzön!
5 Istenem, hatalmad által verjük meg ellenségeinket,
neveddel tiporjuk le támadóinkat!
6 Mert nem az íjamban bízom,
nem a kardom szabadít meg a csatában,
7 hanem te, Istenem!
Te szabadítasz meg ellenségeinktől,
te szégyeníted meg gyűlölőinket.
8 Ezért dicsérünk téged szüntelen,
örökké dicsérjük neved! Szela
9 Istenem, mégis elhagytál és megaláztál bennünket!
Nem vonultál ki seregünkkel a csatába!
10 Megfutamítottál az ellenség előtt,
gyűlölőink kifosztottak minket.
11 Odadobtál bennünket, mint juhokat a vágóhídra,
szétszórtál, mint menekülteket, idegen népek közé!
12 Milyen olcsón adtad el saját népedet!
Nem is alkudtál érte!
13 Megszégyenítettél szomszédaink előtt,
nevetnek rajtunk és gúnyolnak,
14 csúfolnak, megvetnek,
vicceket mondanak rólunk az idegenek,
fejüket csóválják miattunk az emberek.
15 Gyalázatunk szüntelen szemem előtt van.
Szégyen borítja arcomat
16 az ellenség gúnyolódása miatt,
a bosszúálló gyalázkodása miatt.
17 Mindez ránk szakadt,
mégsem felejtettünk el téged,
nem törtük meg szövetségedet!
18 Szívünk nem pártolt el tőled,
nem tértünk le ösvényedről.
19 Pedig ott hagytál bennünket a pusztában, összetörve,
a halál árnyékával borítottál be.
20 Ha elfelejtettük volna Istenünk nevét,
ha más istenekhez nyújtottuk volna kezünket,
21 Istenünk látta volna ezt,
hiszen ő ismeri a szívek titkait.
22 Miattad gyilkolnak bennünket naponta, Istenem.
Mint vágóhídra vitt juhokkal, úgy bánnak velünk,
mert hozzád tartozunk.
23 Ébredj fel!
Miért alszol, Urunk?
Ne feledkezz meg rólunk végképpen!
24 Miért rejtőzöl el előlünk,
meddig tűröd, hogy üldözzenek,
miért nézed el szenvedéseinket?
25 Nézd, már egészen a földre taposták lelkünket,
arccal a porba fektettek bennünket!
26 Kelj fel, Örökkévaló!
Siess hozzánk, segíts!
Mutasd meg, hogy szeretsz,
és szabadíts meg bennünket!
Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz!
6 Jöjjetek, térjünk vissza az Örökkévalóhoz,
mert ő sebesített meg minket,
de be is köti sebeinket!
Ő vert meg,
de meg is gyógyít minket!
2 Két nap múlva megelevenít,
a harmadik napon feltámaszt,
hogy színe előtt éljünk azontúl.
3 Ismerjük hát meg,
törekedjünk igazán megismerni az Örökkévalót!
Mert eljövetele biztos,
mint ahogy hajnal virrad az éj után,
mint ahogy megjönnek a felhők,
s megöntözi földünket
a korai és késői eső!
Izráel hűtlensége
4 „Mit tegyek veled, Efraim?
Júda, mit tehetnék veled?
Hiszen olyan múlékony hűségetek,
mint a hajnali harmat,
mint reggel a köd:
szertefoszlik, elillan.[a]
5 Ezért vertelek prófétáim által,
öldököltelek szavaimmal.
Büntető ítéleteimet kihirdettem ellened.[b]
6 Hiszen nem véresáldozatot kívántam tőlük,
hanem hűséges szeretetet,
inkább Istenük megismerését,
mint égőáldozatot!
7 De ők megtörték a szövetséget,
mint Ádám,[c]
s hűtlenül elfordultak tőlem.”
8 „Gileád gonosztevők vára lett,
gyilkosságokkal tele.
9 A papok testülete olyan,
mint a rablók csapata,
akik lesben állnak a sikemi úton.
Bizony, gonoszságokat
követnek el a papok is!
10 Rettenetes dolgokat láttam
Izráel népe[d] között:
Efraim bálványokkal paráználkodik,
Izráel tisztátalanná lett.
30 Mi következik ebből? Azt látjuk, hogy az Izráelen kívüli nemzetekből sokan elfogadhatóvá váltak Isten számára, pedig korábban nem is törekedtek erre. Igen, a hitük által érték el ezt. 31 Izráel népe azonban arra igyekezett, hogy a Törvény követeléseinek megfeleljen, és így váljon elfogadhatóvá Isten számára, de nem voltak képesek a Törvénynek megfelelően élni, ezért kudarcot vallottak. 32 Miért? Azért, mert megpróbáltak a saját erejükből és a tetteik alapján elfogadhatóvá válni Isten számára. Nem a hitük által és Istenben bízva törekedtek erre. Beleütköztek abba a botránykőbe, amelyről 33 az Írás ezt mondja:
„Figyeljetek rám!
Elhelyezek egy követ Sionban,
amelyben az emberek megbotlanak,
egy sziklát,
amely miatt elesnek.
De aki bízik és hisz őbenne,
az nem fog csalódni.”[a]
10 Testvéreim, szívből kívánom és könyörgök Istenhez, hogy Izráel népe üdvösségre jusson. 2 Elmondhatom róluk, hogy teljes erővel igyekeznek Istenhez, de nem ismerik az utat, amely hozzá vezet. 3 Nem értették meg, hogy milyen módon teszi Isten az embert elfogadhatóvá a maga számára, ezért megpróbálták saját magukat elfogadhatóvá tenni. Isten ugyan elkészítette az útját, hogyan lehet valaki a számára elfogadható, de Izráel ezt elutasította.
4 A Törvény ugyanis Krisztusban érte el a végső célját: aki bízik és hisz Jézus Krisztusban, azt Isten elfogadja.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center