Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
85 Örökkévaló, kegyelmezz meg országodnak,
hozd haza Jákób népének száműzötteit!
2 Bocsásd meg néped bűneit,
takard el vétkeit! Szela
3 Szűnjön meg haragod!
Tartsd vissza indulatodat!
4 Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk,
ne haragudj ránk!
5 Örökké tart haragod?
Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?
6 Bizony, visszafordulsz hozzánk,
új életre keltesz minket,
hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!
7 Mutasd meg, hogy valóban szeretsz,
és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!
8 Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten:
„Békesség népemnek
és hűséges követőimnek!
Csak ostobaságaitokhoz
vissza ne térjetek!”
9 Mert hamar megszabadítja azokat,
akik tisztelik és félik őt,
hogy dicsősége földünkön lakjon.
10 Isten szeretete elébe jön hűségeseinek,
békesség és igazságosság
köszönti őket csókkal.
11 Hűség hajt ki a földből,
igazságosság záporoz a Mennyből.
12 Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót,
és földünk is bőségesen terem.
13 Igazságosság jön az Úr előtt,
és készíti számára az utat.
11 Abban az időben Júda és Izráel népe újra összegyűlik, és egyetlen fejedelem vezetése alatt egyesül. Ismét megszaporodnak, és benépesítik földjüket[a], mert nagy lesz az a nap, Jezréel napja!
2 Akkor majd így szólítjátok[b] fiútestvéreiteket: »Népem vagytok« és leánytestvéreiteket: »Kegyelmet nyertetek.«”
Az Örökkévaló perel Izráel népével
2 „Pereljetek anyátokkal[c],
mert többé nem a feleségem,
és én sem vagyok férje!
Pereljetek vele,
hogy tüntesse el arcáról,
és mellei közül a házasságtörést!
3 Ha nem változik meg, letépem ruháit,
s ott hagyom szégyenszemre,
anyaszült meztelen.
Olyanná teszem, mint a puszta,
lakatlan száraz sivataggá teszem,
és szomjúsággal vesztem el.
4 Nem könyörülök gyermekein sem,
hiszen anyjuk paráznaságából születtek.
5 Házasságtörő az anyjuk,
gyalázatba merült szülőjük,
mikor ezt mondta: »Szeretőim[d] után járok,
mert tőlük kapom kenyeremet és vizemet,
a bort és az olajat,
ruhámhoz a gyapjút és a lenvásznat!«
6 Nézzétek hát, mit teszek vele:
én magam kerítem körül tövises sövénnyel,
s fallal zárom el ösvényeit,
hogy nem talál kiutat!
7 Hiába futkos majd szeretői után,
nem éri utol őket!
Keresi őket,
de egyiket sem találja.
Akkor magába szállva ezt mondja:
»Visszatérek első férjemhez,
visszamegyek hozzá,
mert mégis jobb dolgom volt nála,
jobb volt akkor, mint most!«
8 Hát nem fogta föl,
hogy tőlem kapta a búzát,
a bort és az olajat?!
Nem ismerte el,
hogy én adtam neki az ezüstöt, az aranyat,
amelyből ő bálványokat készített Baálnak!
9 Visszaveszem hát tőle búzámat az aratás idején,
elveszem boromat a szüret táján,
gyapjúmat és vásznamat is kiveszem kezéből,
nem lesz, mivel ruházkodjon,
s meztelenségét takarja.
10 Lecsupaszítom szeretői szeme láttára,
s nincs, aki kezemből kiszabadítsa!
11 Megfosztom minden örömétől,
s ünnepeit megszüntetem.
Nem tartja többé sem az Újhold,
sem a szombat ünnepét,
elmarad az ünnepi összegyülekezés.
12 Elpusztítom szőlőjét és fügefáit,
amelyekről ezt mondta:
»Szeretőimtől kaptam,
paráznaságom bére ez.«
Elvadulnak hát az elhagyott szőlők,
hadd legeljék gyümölcseit a vadak.
13 Megbüntetem minden ünnepért,
amikor bálványainak[e] áldozott,
fölvette gyűrűit és ékszereit!
Szeretői után járt,
s rólam elfeledkezett!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
A reménység ajtaja
14 „Azután magamhoz csalogatom,
a pusztába vezetem,
és a szívére beszélek.
15 Visszaadom szőlőskertjeit,
és az Ákór völgyét[f] a reménység kapujává teszem.
Akkor hűségesen viszonozza szeretetem,
mint ifjúsága idején,
amikor Egyiptomból kivezettem.
Jézus lecsendesíti a vihart(A)
22 Azokban a napokban történt, hogy Jézus a tanítványaival együtt beszállt egy bárkába. „Menjünk át a tó túlsó partjára!” — mondta nekik, és elindultak. 23 Miközben hajóztak, Jézus elaludt. Hirtelen szélvihar csapott le a tóra. A hajó már kezdett megtelni vízzel, és mindannyian veszélyben voltak. 24 A tanítványok ekkor felébresztették Jézust: „Mester! Mester! Végünk van!”
Jézus felkelt, ráparancsolt a szélre és a dühöngő hullámokra, mire azok lecsillapodtak, és nagy csend lett. 25 Majd a tanítványokhoz fordult: „Hol van a hitetek?”
Ők nagyon megdöbbentek és elámultak ezen. Egymástól kérdezgették: „Kicsoda ez, hogy ha parancsol, még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center