Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Kórah fiainak zsoltára.
85 Örökkévaló, kegyelmezz meg országodnak,
hozd haza Jákób népének száműzötteit!
2 Bocsásd meg néped bűneit,
takard el vétkeit! Szela
3 Szűnjön meg haragod!
Tartsd vissza indulatodat!
4 Állíts helyre bennünket, szabadító Istenünk,
ne haragudj ránk!
5 Örökké tart haragod?
Nemzedékről-nemzedékre haragszol ránk?
6 Bizony, visszafordulsz hozzánk,
új életre keltesz minket,
hogy néped örülhessen neked, Örökkévaló!
7 Mutasd meg, hogy valóban szeretsz,
és szabadíts meg bennünket, Örökkévaló!
8 Hallom, mit mond az Örökkévaló Isten:
„Békesség népemnek
és hűséges követőimnek!
Csak ostobaságaitokhoz
vissza ne térjetek!”
9 Mert hamar megszabadítja azokat,
akik tisztelik és félik őt,
hogy dicsősége földünkön lakjon.
10 Isten szeretete elébe jön hűségeseinek,
békesség és igazságosság
köszönti őket csókkal.
11 Hűség hajt ki a földből,
igazságosság záporoz a Mennyből.
12 Igen, az Örökkévaló megad nekünk minden jót,
és földünk is bőségesen terem.
13 Igazságosság jön az Úr előtt,
és készíti számára az utat.
Efraim, jól ismerlek téged!
5 „Figyeljetek rám, papok!
Halld meg ezt, Izráel népe![a]
Hallgass ide, királyi család!
Ítéletet hirdetek rólatok,
mert csapdát állítottatok a Micpa-hegyen,
és hálót a Tábór-hegyen[b].
2 Mélyre süllyedtetek a gonoszságba,
ezért megbüntetlek titeket[c] mind.
3 Jól ismerlek téged, Efraim!
Izráel nem rejtőzhet előlem!
Efraim, te most is bálványokkal paráználkodsz.
Milyen tisztátalanná lettél, Izráel!
4 Saját tetteik nem engedik
visszatérni őket Istenükhöz,
mert a paráznaság szelleme van bennük,
az Örökkévalót pedig nem ismerik.
5 Izráel ellen a saját büszkesége tanúskodik,
elbukik hát Izráel és Efraim a saját bűnei miatt,
s velük együtt Júda is elesik.
6 Hiába áldoznak egész nyájakat
és csordákat az Örökkévalónak,
hiába keresik őt,
már nem találják, mert elrejtőzött előlük.
7 Hűtlenül megcsalták az Örökkévalót,
törvénytelen gyermekeket szültek.
Elpusztulnak hát birtokaikkal együtt,
egyetlen hónap alatt!”[d]
Fújjátok meg a sófárt!
8 „Fújjátok meg a sófárt Gibeában,
és a kürtöt Rámában,
riasszátok föl Bét-Áven lakóit!
Ébredj, Benjámin, rajtad az ellenség![e]
9 Elpusztul Efraim a büntetés napján!
Izráel törzsei között igazságot hirdetek.
10 Júda vezetői olyanok lettek,
mint akik elmozdítják a határkövet[f],
ezért rájuk zúdítom haragomat.
11 Efraimot összetöri az ítélet,
letapossák az idegenek,
mert bálványok után futkosott.
12 Elpusztítom hát Efraimot,
mint moly a gyapjút,
és Júda országát,
mint rothadás a gyümölcsöt.
13 Látta ugyan Efraim a betegségét,
és Júda is a sebeit,
de Asszíriához fordultak segítségért,
a nagy királyhoz küldtek követeket.
Nem tud ő meggyógyítani titeket,
nem orvosolja sebeiteket,
14 mivel magam támadok Efraimra,
rárontok Júdára, mint az oroszlán.
Darabokra tépem,
felkapom és elhurcolom őket,
kezeim közül nem menekülhetnek!
15 Elmegyek, visszatérek helyemre,
megvárom, míg beismerik bűneiket,
és igazán keresik jelenlétem!
Bizony, nagy nyomorúságukban
buzgón keresnek majd engem!”
22 Izráeli férfiak, hallgassatok rám! A Názáret városából való Jézus olyan férfi volt, akit Isten maga igazolt és ajánlott nektek azok által a csodák, erők és jelek által, amelyeket ő vitt véghez közöttetek Jézuson keresztül. Mindannyian láttátok ezeket a csodálatos dolgokat, és magatok is jól tudjátok, hogy mindez igaz. 23 Jézust a kezetekbe adták, ti pedig gonoszok segítségével keresztre feszítve megöltétek. Isten azonban előre tudta, hogy ez így lesz, mert minden az ő terve szerint történt. 24 Jézus elszenvedte a halál fájdalmát, de Isten feltámasztotta őt, mert lehetetlen volt, hogy a Halál fogva tartsa. 25 Hiszen Dávid is ezt mondja róla:
»Mindig az Örökkévalót látom magam előtt:
itt van a jobb oldalamon,
hogy biztonságban legyek.
26 Ezért örül a szívem,
és nyelvem boldogan szól.
Még testem is abban a reménységben él,
27 hogy nem hagysz a Halál birodalmában[a],
nem engeded, hogy Szented teste
a sírban pusztuljon el.
28 Megmutattad nekem az életre vezető ösvényeket,
közel jössz hozzám,
és betöltesz örömmel.«[b]
29 Testvéreim, nyíltan megmondhatom nektek, hogy Dávid, aki őseink közé tartozott, meghalt, eltemették, és a sírja itt van Jeruzsálemben mind a mai napig. 30 Ő azonban próféta volt, és tudta, hogy Isten megígérte neki, sőt meg is esküdött rá, hogy egyik leszármazottját teszi királlyá Dávid trónján.[c] 31 Mivel Dávid ezt előre látta, ezért a Messiás feltámadásáról beszélt, amikor azt mondta:
»Nem maradt a Halál birodalmában,
és teste nem pusztult el a sírban.«
32 Így tehát nem Dávid, hanem Jézus az, akit Isten feltámasztott a halálból! Erről mi mindnyájan tanúskodunk. 33 Azután Jézust a legmagasabb helyre emelte fel Isten: jobb keze felől maga mellé ültette. Ekkor Jézus megkapta az Atyától a megígért Szent Szellemet, akit most kiárasztott. Ez történik most a ti szemetek láttára, és ezt halljátok. 34 Hiszen nem Dávid ment fel a Mennybe, amint ő maga mondta:
»Így szólt az Örökkévaló az én Uramhoz:
Ülj mellém, a jobb oldalamra,
35 amíg ellenségeidet hatalmad alá[d] kényszerítem!«[e]
36 Ezért tudja meg Izráel egész népe, hogy Isten Úrrá és Messiássá tette azt a Jézust, akit ti a keresztfán megöltetek. Ehhez semmi kétség nem fér!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center