Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid éneke (maskil), abból az időből, amikor az edomi Dóég Saulhoz ment, és elárulta neki, hogy Dávid Ahimelek házában van.
52 Miért dicsekszel gonosz tetteiddel, te nagy hős,
hiszen nap mint nap szégyent hozol Istenre![a]
2 Folyton gonosz terveket szövögetsz,
hazug nyelved veszedelmes, mint az éles borotva.
3 Jobban szereted a rosszat, mint a jót,
a hazugságot inkább, mint az igazságot. Szela
4 Szereted az ártalmas és sértő beszédet,
hazug nyelved akárkit örömmel megsebez.
5 Le is ront téged Isten örökre,
megragad, és kiránt sátorodból![b]
Bizony, gyökeredet is kitépi az élők földjéből.[c] Szela
6 Látják ezt az igazak, és félve tisztelik Istent,
a gonoszokat pedig kinevetik:
7 „Nézzétek ezt a nagy hőst, aki nem Istenben bízott,
hanem a saját vagyonában!
Azt hitte, hogy ostobasága és büszkesége megmentheti!”
8 Én pedig olyan vagyok, mint a zöldellő olajfa Isten házában.
Mindörökké bízom Isten hűséges szeretetében!
9 Istenem, örökké dicsérlek mindazért, amit tettél!
Hirdetem neved szentjeidnek, mert ez olyan jó!
Az önelégült elbizakodottság büntetése
6 Jaj nektek,
akik gondtalan jólétben
éltek a Sionon!
Jaj nektek,
akik önelégült elbizakodottságban
éltek Samáriában,[a]
akik magatokat a legkülönb nép
vezetőinek tartjátok,
hiszen hozzátok fordul tanácsért
egész Izráel!
2 Menjetek csak el Kalnéba,
nézzetek szét a nagy Hamátban,
járjátok be Gát[b] városát
a filiszteusok földjén!
Különbek vagytok-e náluk?
Nem nagyobb-e országuk
a tieteknél?
3 Jaj nektek, akik a veszedelem napját
távolinak gondoljátok,
pedig tetteitekkel
éppen ti sürgetitek jövetelét!
4 Jaj nektek,
akik díszes pamlagon heverésztek,
elefántcsonttal díszített
nyoszolyákon nyújtózkodtok,
akik báránysülttel lakomáztok,
s levágjátok a borjakat magatoknak,
5 hárfát pengetve dalolgattok,
és hangszereket készítetek magatoknak,
mint Dávid,[c]
6 akik öblös korsókból
isszátok a bort,
s drága illatszerekkel
kenegetitek magatokat,
de József népe[d] romlásán
nem bánkódtok!
7 Elsők lesztek hát,
akiket száműzetésbe hurcolnak,
s vége szakad
a henyélők lakomáinak!
8 Uram, az Örökkévaló megesküdött önmagára, ezt mondta az Örökkévaló, a Seregek Ura és Istene:
„Utálom, amire Jákób népe[e] oly büszke,
gyűlölöm várait és palotáit,
ezért kiszolgáltatom a várost
ellenségeinek,
és kezükbe adok mindenkit,
aki csak benne lakik.”
Csak kevesen maradnak életben Izráelben
9 Akkor, ha tízen maradnak élve egy családból, még azok is meghalnak. 10 S ha eljön egy rokon, hogy kivigye a házból a holttesteket, hogy elégesse őket; megkérdezi azt, aki a házban maradt: „Van-e még ott valaki más?”
Az meg válaszol: „Nem, nincs más, hála…”.[f]
De a másik félbeszakítja: „Hallgass! Ki ne mondd az Örökkévaló nevét!”
11 Mert nézzétek, az Örökkévaló parancsol,
és darabokra töri a nagy házakat,
apró törmelékké zúzza a kis házakat!
12 Vajon vágtatnak-e a lovak a sziklákon?
Vagy felszánthatjátok-e
ökrökkel a tengerpartot?
De ti az igaz ítéletet
keserű méregre cseréltétek!
Az igazságosság gyümölcse helyett
üröm terem nálatok!
13 Dicsekedtek vele,
hogy Lódebárt elfoglaltátok.
Kérkedve mondjátok:
„Lám, a magunk erejével
foglaltuk el Karnaim várát!”
14 „Ezért hát, Izráel,
ellened indítok egy népet
— mondja az Örökkévaló,
a Seregek Ura és Istene —,
elnyomnak és sanyargatnak majd téged
egész földeden,
a hamáti úttól az Arava-völgyig.”[g]
Példázat a magvetésről(A)
4 Minden városból és faluból jöttek Jézushoz, s nagy tömeg gyűlt össze körülötte. Ő pedig ezt a példázatot mondta nekik:
5 „Egy földműves kiment a szántóföldjére vetni. Ahogy szórta a vetőmagot, néhány az útra esett. Ezeket az emberek eltaposták, a madarak pedig felcsipegették. 6 Némelyik mag köves talajra esett, de amint kicsírázott, el is száradt, mert nem kapott elég nedvességet. 7 Megint más magok tüskés gyomok közé hullottak, ahol kikeltek, de a felnövő gyomok elnyomták és megfojtották őket. 8 Más magok viszont a jó földbe kerültek. Amikor megnőttek, bőséges termést hoztak: százszor annyit, mint amennyit a magvető elvetett.”
Jézus hangosan kiáltva fejezte be a történetet: „Akinek van füle, hallja és értse meg, amit mondok!”
9 Tanítványai megkérdezték tőle, hogy mit jelent ez a történet.
10 Ő így felelt: „Ti megérthetitek Isten Királyságának titkos igazságait, de a többieknek csak jelképes történeteket mondok, hogy
»nézzenek, de ne lássanak,
halljanak, de ne értsenek.«”[a]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center