Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
82 Isten áll az istenek[a] gyűlésében,
mint Bíró ítél a bírák között:
2 „Meddig fogtok még igazságtalanul ítélkezni?!
Miért pártoljátok a bűnösöket?! Szela
3 Szolgáltassatok igazságot
az árváknak és a szegényeknek!
Mentsétek meg a nyomorultakat
és a szűkölködőket!
4 Szabadítsátok meg a szegényeket
és a nincsteleneket!
Mentsétek ki őket a gonoszok kezéből!”
5 De nem tudják, mi történik,
nem értenek semmit!
Nem tudják, mit tesznek,
s közben már a Föld alapjai is
omladoznak körülöttük.[b]
6 Szól Isten a bíráknak: „Bár istenek vagytok,
a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meghaltok, mint minden ember!
Lehullotok, mint minden uralkodó!”
8 Kelj fel, ó, Isten!
Tarts ítéletet az egész Földön!
Uralkodj a nemzetek fölött!
Júda büntetése
4 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Júda népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert semmibe vették Törvényemet
— az Örökkévaló tanítását —,
és nem engedelmeskedtek parancsaimnak.
Félrevezették őket bálványaik,
amelyeket őseik is tiszteltek.
5 Tüzet küldök hát Júdára,
amely elégeti Jeruzsálem
tornyait és palotáit.”
Izráel büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Izráel népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam, és nem vonom vissza,
mert eladták rabszolgának az igazat,
már egy csekély adósság miatt is.
Eladták rabszolgának a szegényt,
bár csak egy pár saru árával tartozott.
7 Letapossák a szegény nincstelent,
mint a föld porát,
félrelökik az útból a nyomorultat.
Apa és fia ugyanahhoz
a szolgaleányhoz járnak[a],
s nevemre gyalázatot hoznak.
8 Zálogba vett ruhákon[b] hevernek
minden egyes oltár mellett,
és isteneik házában bort isznak,
amelyet a megbírságoltaktól kaptak.
9 Pedig én voltam,
aki kiirtottam az emóriakat[c],
akik magasak voltak,
mint a cédrus,
és erősek,
mint a tölgy!
Bizony, elpusztítottam őket
gyökerestül-ágastul,
hogy földjüket Izráelnek adjam.
10 Én voltam, aki kihoztalak,
Izráel, Egyiptom földjéről,
és vezettelek a lakatlan pusztában
negyven esztendeig,
hogy az emóriak földjét neked adjam!
11 Én voltam, aki fiaitok közül
prófétákat választottam,
ifjaitok közül nazírokat[d] neveltem!
Nem így van-e, Izráel?
De bizony igen!”
— az Örökkévaló mondta ezt.
9 Ezek az ősapáink irigykedtek Józsefre, a testvérükre, és eladták őt rabszolgának Egyiptomba. De Isten ott is vele volt, 10 megszabadította minden bajból, majd bölccsé és kedvessé tette őt Egyiptom királya, a fáraó előtt. Ezért a fáraó Józsefre bízta egész országának kormányzását, és a királyi palota szolgáinak irányítását is. 11 Ezután nagy szárazság és éhínség következett egész Egyiptomban és Kánaánban.
Nem volt mit enni ősapáinknak sem, 12 de Jákób meghallotta, hogy Egyiptomban van ennivaló. Ezért odaküldte ősapáinkat, akik ekkor jártak először Egyiptomban. 13 Amikor másodszor jártak ott, József felfedte kilétét a testvérei előtt. Ekkor a fáraó is megismerte József származását és családját. 14 Ezután József szolgákat küldött, hogy hozzák el Egyiptomba Jákóbot, az édesapját, és egész rokonságát, összesen hetvenöt főt. 15 Így költözött Jákób Egyiptomba, és ott is halt meg, akárcsak ősapáink. 16 Később a holttestüket visszavitték Sikembe, és abba a sírba temették, amelyet még Ábrahám vett Sikemben ezüstért Emór fiaitól.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center