Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Ászáf zsoltára.
82 Isten áll az istenek[a] gyűlésében,
mint Bíró ítél a bírák között:
2 „Meddig fogtok még igazságtalanul ítélkezni?!
Miért pártoljátok a bűnösöket?! Szela
3 Szolgáltassatok igazságot
az árváknak és a szegényeknek!
Mentsétek meg a nyomorultakat
és a szűkölködőket!
4 Szabadítsátok meg a szegényeket
és a nincsteleneket!
Mentsétek ki őket a gonoszok kezéből!”
5 De nem tudják, mi történik,
nem értenek semmit!
Nem tudják, mit tesznek,
s közben már a Föld alapjai is
omladoznak körülöttük.[b]
6 Szól Isten a bíráknak: „Bár istenek vagytok,
a Felséges fiai mindnyájan,
7 mégis meghaltok, mint minden ember!
Lehullotok, mint minden uralkodó!”
8 Kelj fel, ó, Isten!
Tarts ítéletet az egész Földön!
Uralkodj a nemzetek fölött!
Bevezetés
1 Ezek Ámósznak, egy juhász gazdának a szavai, aki Tékoa[a] városában élt. Ámósz akkor látta Izráelről ezeket a látomásokat, amikor Júdában Uzzijjá király, Izráelben pedig Jeroboám király, Jóás fia uralkodott, körülbelül két évvel a földrengés előtt.
2 Ezt mondta Ámósz:
„Az Örökkévaló kiált a Sionról,
ahogy az oroszlán ordít,
és megzendül hangja Jeruzsálemből,
mint a mennydörgés.
Kiszáradnak akkor
a pásztorok legelői,
s még a Kármel tetejét is
aszály perzseli.”
Arám büntetése
3 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Arám[b] népét,
mivel bűnt bűnre halmoznak[c].
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileád lakóit
oly kegyetlenül pusztították,
ahogy a gabonát
vasfogú cséplőszánnal csépelik.
4 Tüzet küldök hát Hazáél[d] házára,
amely elégeti Benhadad[e] várait
és palotáit.
5 Damaszkusz kapuiról leütöm a zárakat,
kivágom Aven völgyéből[f] az uralkodót,
kiirtom Bét-Édenből[g] a fejedelmet,
Arám népét[h] pedig fogságba küldöm Kírbe”[i]
— az Örökkévaló mondta ezt.
A filiszteusok büntetése
6 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem a filiszteusokat[j],
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba.
7 Tüzet küldök hát Gáza várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit,
8 kivágom Asdódból az uralkodót,
kiirtom Askelónból a fejedelmet,
azután Ekron[k] ellen fordulok,
és elpusztul a filiszteusoknak
még a maradéka is”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Tírusz büntetése
9 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Tírusz[l] lakóit,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert egész falvakat[m]
ejtettek fogságba,
hogy eladják őket
rabszolgának Edomba,
s nem törődtek vele,
hogy azok szövetséges
testvéreik voltak.
10 Tüzet küldök hát Tírusz várfalaira,
amely elégeti várait és palotáit.”
Edom büntetése
11 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Edom népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert kivont karddal üldözték
a saját rokonaikat,
irgalom nélkül támadták őket,
szüntelen haraggal,
és könyörtelenül.
12 Ezért tüzet küldök Témánra,
amely elégeti Bocra[n] várait és palotáit.”
Ammon büntetése
13 „Megbüntetem Ammon népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert Gileádban felhasogatták
a terhes asszonyokat,
hogy országuk területét kiterjesszék.
14 Tüzet gyújtok hát Rabbá[o] várfalain,
amely elégeti várait és palotáit,
harci kiáltás és csatazaj közepette,
a vihar és forgószél idején.
15 Királyukat száműzetésbe hurcolják,
s vele mennek mind a főemberek is.”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Moáb büntetése
2 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Megbüntetem Moáb népét,
mivel bűnt bűnre halmoztak.
Így határoztam,
és nem vonom vissza,
mert meggyalázták
Edom királyának sírját,
mésszé égették csontjait.
2 Tüzet küldök hát Moábra,
amely elégeti Kerijjót[p]
várait és palotáit.
Elpusztul Moáb a csatazajban,
harci kiáltás
és a sófár hangja közepette.
3 Kivágom belőle az uralkodót,
megölöm minden vezetőjét”
— az Örökkévaló mondta ezt.
Tettek nélkül a hit halott
14 Testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hisz, de ez a tetteiből nem látszik meg, akkor annak az embernek a „hite” nem ér semmit! Vajon az ilyen „hit” által megmenekülhet-e? 15 Ha például valamelyik testvéreteknek — akár férfinak, akár nőnek — nincs rendes ruhája, és nincs mit ennie, 16 akkor hiába mondjátok neki: „Isten veled, remélem, nem fogsz fázni, és lesz mit enned.” Ha nem adtok neki ruhát és ennivalót, ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! 17 Ugyanígy van a hit is: ha nem következnek belőle tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nem hatékony.
18 Valaki esetleg így érvelhet: „Vannak, akiknek hitük van, másoknak meg jó tetteik.” Erre azt válaszolom, hogy nem tudod megmutatni a hitedet, ha nem teszel semmit — én viszont éppen azzal bizonyítom be a hitem valódi voltát, amit a hitem alapján teszek!
19 Hiszitek, hogy csak egyetlen Isten van? Helyes! De gondoljátok meg, hogy ezt a gonosz szellemek is hiszik — és reszketnek a félelemtől!
20 Ó, ti ostobák! Bebizonyítsam nektek, hogy az a hit, amelyből nem következnek tettek, nem jó semmire? 21 Ábrahám, ősapánk is azzal vált Isten számára elfogadhatóvá, amit tett: felajánlotta Istennek az oltáron a fiát, Izsákot. 22 Ebből láthatjátok, hogy Ábrahám hite és a tettei összhangban voltak. A hite azzal vált tökéletessé, amit a hite alapján tett. 23 Így teljesedett be, amit az Írás mond: „Ábrahám hitt Istennek, és bízott benne. Ennek a hitnek és bizalomnak az alapján Isten pedig elfogadta Ábrahámot”,[a] és a „barátjának” nevezte.[b]
24 Látjátok tehát, hogy az embert a tettei teszik valóban elfogadhatóvá Isten számára. Pusztán a hite által ez nem lehetséges.
25 Ugyanerre példa a prostituált Ráháb esete is. Ő is a tettei alapján lett Isten számára elfogadhatóvá, amikor házába fogadta az izráeli kémeket, és segített nekik, hogy másik úton meneküljenek el az üldözők elől.[c]
26 Ahogyan az ember teste halott a szellem nélkül, ugyanúgy a hit is halott, ha nem tesz semmit.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center