Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
77 Teljes erőmből kiáltok Istenhez segítségért!
Istenhez kiáltok, mert meghallgat engem!
2 Az Urat keresem, mikor bajok vesznek körül,
kezeimet egész éjjel hozzá emelem,
könyörgök szüntelen.
Csak ő tudja megvigasztalni lelkemet!
11 Pedig jól emlékszem az Örökkévaló csodáira.
Emlékszem félelmetes régi tetteire.
12 Végiggondolom minden tettedet, Örökkévaló,
ezekről elmélkedem.
13 Bizony, minden utad szent, ó, Isten!
Senki sem hasonlítható hozzád!
Kicsoda olyan hatalmas, mint a mi Istenünk?!
14 Te vagy az Isten, aki csodákat teszel!
Látta is minden nép hatalmadat!
15 Megmentetted karoddal népedet:
Jákób és József gyermekeit! Szela
16 Láttak téged a vizek, Isten,
és remegtek a félelemtől!
Még a nagy mélységek is felkavarodtak.
17 Sűrű fellegekből záporeső hullott,
dörgött az ég, s villámaid nyilai cikáztak.
18 Mennydörgő hangod hallatszott a forgószélben,
megvilágítottad a földet villámaiddal,
remegett és reszketett a föld.
19 Átmentél a tengeren, Isten,
átkeltél a mély vizeken,
de lépteid nem hagytak nyomot!
20 Vezetted népedet, mint a nyájat,
Mózes és Áron kezével!
Ahazjá király és Illés próféta
1 Miután[a] Aháb király meghalt, Moáb lerázta magáról Izráel fennhatóságát.
2 Történt egyszer, hogy Ahazjá, Aháb fia, Izráel királya Samáriában, palotája fölső teraszáról leesett a korláton keresztül, és súlyosan megsérült. Követeket küldött hát Ekrónba, ezzel a megbízatással: „Menjetek, kérdezzétek meg Ekron istenét, Baálzebúbot, hogy felgyógyulok-e ebből a betegségből!”
3 Ekkor az Örökkévaló angyala szólt a tisbei Illés prófétának: „Samária királya követeket küldött Ekrónba. Menj, és keresd meg őket. Ezt mondd nekik: »Azért mentek Baálzebúbhoz, Ekron istenéhez tanácsot kérni, mert nincs Isten Izráelben?! 4 Most hát mondjátok meg uratoknak: azt üzeni neki az Örökkévaló, hogy nem fog fölkelni az ágyból, amelyben fekszik, hanem biztosan meghal!«” Illés elmondta ezt a követeknek, majd otthagyta őket.
5 Amikor a követek visszatértek a királyhoz, ő megkérdezte: „Miért jöttetek vissza ilyen hamar?”
6 Azok így feleltek: „Mert találkoztunk egy férfival, aki ezt mondta: »Menjetek vissza a királyhoz, aki elküldött benneteket! Mondjátok meg neki, hogy ezt üzeni az Örökkévaló: Azért mentek Baálzebúbhoz, Ekron istenéhez tanácsot kérni, mert nincs Isten Izráelben?! Ezért nem fogsz fölkelni az ágyból, amelyben fekszel, hanem biztosan meghalsz!«”
7 A király megkérdezte: „Milyen volt az az ember?”
8 „Szőrből készült köpeny volt rajta, bőrövvel a derekán.”[b] — felelték azok.
„Akkor biztosan a tisbei Illés volt az!” — mondta a király.
9 Ekkor elküldte egyik tisztjét 50 katonával Illésért. A tiszt meglepődve látta, hogy Illés éppen egy domb tetején ül. Fölkiáltott neki: „Isten embere, a király parancsolja, hogy jöjj le!”
10 A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád, meg az embereidre, és égessen meg titeket!”
Ekkor valóban tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.
11 Ezután a király másik 50 fős csapatot küldött Illésért, egy másik tiszt vezetésével. Ez a tiszt is fölkiáltott Illésnek: „Isten embere, a király parancsolja, hogy azonnal jöjj le!”
12 A próféta így válaszolt: „Ha én Isten embere vagyok, akkor szálljon tűz az égből rád és az embereidre, és égessen meg titeket!”
Ekkor ismét tűz jött az égből, és megégette mind a tisztet, mind pedig az 50 katonát.
Drága gyermekeim!
8 Régen, amikor még nem ismertétek Istent, olyan úgynevezett istenek rabjai voltatok, akik valójában nem is istenek. 9 De most már ismeritek Istent — vagy sokkal inkább: Isten megismert benneteket. Miért fordultatok ismét azokhoz a gyenge és haszontalan, világot uraló hatalmasságokhoz? Talán újra azok rabságában akartok élni? 10 Gondosan betartjátok a különleges napokat, hónapokat, évszakokat és éveket. 11 Aggódom miattatok! Lehet, hogy hiába fáradoztam közöttetek?
12 Testvéreim, kérlek benneteket, legyetek olyanok, mint én! Hiszen, korábban én is olyan voltam, mint most ti. Egészen mostanáig nem adtatok okot arra, hogy panaszom legyen rátok. 13 Hiszen jól tudjátok, hogy először a betegségem miatt maradtam tovább, és hirdettem nektek az örömüzenetet. 14 Bár a betegségem terhet jelentett számotokra, ti mégsem utáltatok meg, és nem utasítottatok vissza, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, vagy mint magát Krisztus Jézust. 15 Hová tűnt a korábbi lelkesedésetek? Emlékszem, hogy megtettetek volna bármit, hogy segítsetek rajtam. Állítom, ha rajtatok múlt volna, még a saját szemeteket is kivettétek volna, hogy nekem adjátok. 16 Csak nem azért váltam ellenségetekké, mert megmondtam nektek az igazságot?
17 Azok az emberek[a] nagy érdeklődést mutatnak irántatok, és minden áron azon mesterkednek, hogy titeket elszakítsanak tőlem, és szembefordítsanak velem. A szándékuk azonban nem tiszta. Azt akarják elérni, hogy csak őket kövessétek. 18 Az persze helyes, ha valaki a jó célokra törekedve lelkesen dolgozik. Ezt tegyétek is, akár közöttetek vagyok, akár nem!
19 Drága gyermekeim! Szinte ismét meg kell „szüljelek” benneteket, s annak minden fájdalmát el kell szenvednem — amíg Krisztus egészen ki nem formálódik bennetek! 20 Szeretnék most közöttetek lenni, és egészen más hangnemben beszélni veletek, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center