Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. A „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid tanítása abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy figyeljék Dávid házát, és öljék meg őt.

Jéhú, Izráel királya

9 Elizeus szólt az egyik tanítványnak a próféták közösségéből:^[a] „Készülj fel az útra! Fogd ezt a korsó olajat, és menj el a gileádi Rámótba! ² Ott keresd meg Jéhút, Jósafát fiát, Nimsi unokáját. Hívd ki a társai közül, és vezesd be egy belső szobába. ³ Öntsd a fejére az olajat, és mondd neki: »Az Örökkévaló mondja neked: Fölkentelek téged Izráel királyává.« Azután fuss el onnan, ne maradj ott egy percig se!”

⁴ Így is lett. A fiatal próféta elment a gileádi Rámótba. ⁵ Meglepetésére ott találta a hadsereg vezéreit, akik éppen egy asztalnál ültek. Azt mondta: „Üzenetet hoztam neked, parancsnok!”

Jéhú megkérdezte: „De melyikünknek?”

„Neked, parancsnok!” — mondta a próféta.

⁶ Jéhú fölkelt, és ketten bementek a házba. Ott a próféta Jéhú fejére öntötte az olajat, és ezt mondta: „Az Örökkévaló, Izráel Istene mondja neked: »Királlyá kenlek téged: mostantól fogva te vagy az Örökkévaló népének, Izráelnek a királya. ⁷ Irtsd ki uradnak, Ahábnak egész családját! Így állok bosszút Jezábelen, amiért meggyilkolta szolgáimat, a prófétákat és az Örökkévaló többi szolgáját. ⁸ Kipusztul Aháb egész családja. Kiirtok Izráelből minden fiút és férfit Aháb rokonságából, apraját-nagyját egyaránt. ⁹ Úgy bánok Aháb családjával, mint Jeroboám, Nebát fia, vagy Baasá, Ahijjá fia családjával. ¹⁰ Jezábelt pedig a kutyák eszik meg jezréeli birtokán, el se temetik!«” Azzal a próféta elfutott onnan.

Jéhút királlyá teszik a hadsereg vezetői

¹¹ Azután Jéhú visszament a király szolgáihoz, a hadsereg vezetőihez. Azok megkérdezték: „Minden rendben van? Minek jött ez a bolond hozzád?”

De Jéhú nem akarta elmondani nekik, mi történt. „Semmi különös! Tudjátok, mi mindent fecsegnek ezek össze-vissza!”

¹² De azok már gyanút fogtak: „Ne beszélj mellé, Jéhú! Mondd meg az igazat!”

Akkor Jéhú elmondott nekik mindent igazán: „Azt mondta nekem a próféta: Ezt üzeni az Örökkévaló: »Királlyá kenlek téged, hogy Izráel királya légy.«”

¹³ Ezt hallva a vezérek levetették felsőruhájukat, és Jéhú lába alá terítették a lépcsőkre, majd megfújták a sófárt, és ezt kiáltották: „Jéhú a király!”

Isten hatalma és bölcsessége Krisztusban rejlik

¹⁸ A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti. ¹⁹ Ahogyan az Írás mondja:

²⁰ Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! ²¹ A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a saját bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. ²² A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik.

²³ Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják. ²⁴ A meghívottak számára viszont — akár zsidók, akár nem — Krisztus valójában Isten ereje és bölcsessége. ²⁵ Mert amit az emberek Isten „bolondságának” tartanak, az bölcsebb minden emberi bölcsességnél! Amit pedig az emberek Isten „gyengesége” jelének tartanak, az is erősebb minden emberi erőnél!

²⁶ Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak közöttetek — emberi megítélés szerint — bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak. Gondolkozzatok el ezen! ²⁷ Mert Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak. ²⁸ Azokat választotta, akiket a világ megvet és semmibe vesz, hogy semmivé tegye azokat, akiket a világ sokra tart. ²⁹ Mindezt Isten azért tette, hogy előtte senki ne dicsekedhessen!

³⁰ Isten az, aki véghezvitte, hogy ti Krisztusban vagytok. Így lett Krisztus a mi bölcsességünk, és általa fogadott el Isten bennünket. Krisztusban választott külön minket Isten a maga számára, és általa váltott meg bennünket. ³¹ Amint az Írás mondja: „Aki dicsekszik, csakis az Úrban dicsekedjék!”^[b]