Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Az Örökkévaló szövetséget köt Abrámmal
15 Ezek után az Örökkévaló látomásban szólt Abrámhoz:
„Ne félj, Abrám!
Én vagyok a pajzsod,
és bőséges lesz a jutalmad!”
2 De Abrám így felelt: „Ó Uram, Örökkévaló! Mit ér nekem a jutalom, ha gyermektelenül halok meg, és a damaszkuszi Eliézer lesz az örökösöm!” 3 Látod, nem adtál nekem gyermeket, és minden vagyonom ezé a szolgámé lesz!
4 Az Örökkévaló azonban ezt válaszolta: „Nem Eliézer örököl utánad! A saját fiad, aki tőled származik — ő lesz az örökösöd!” 5 Majd az Örökkévaló kivitte Abrámot a szabad ég alá, és ezt mondta: „Nézz föl az égre, Abrám! Számold meg a csillagokat, ha tudod![a] Így lesz az utódaiddal is!”
6 Abrám pedig hitt az Örökkévalónak, aki ezért igaznak fogadta el őt.
7 Ezután az Örökkévaló ismét megszólította Abrámot: „Én vagyok az Örökkévaló, aki kihoztalak Úr városából, Babilóniából, hogy neked adjam ezt a földet örökségül.”
8 De Abrám így válaszolt: „Ó Uram, Örökkévaló! Hogyan lehetek biztos benne, hogy valóban én fogom örökölni ezt a földet?”
9 Az Örökkévaló ezt válaszolta: „Hozz nekem egy üszőborjút, egy nőstény kecskét és egy kost — mindegyik három éves legyen —, azután egy gerlét és egy galambfiókát!”
10 Abrám elhozta ezeket az állatokat, levágta őket, és a madarak kivételével kettévágta azokat. Az egyes állatok fél-darabjait egymással szemben helyezte el, de a madarakat nem vágta ketté. 11 Ragadozó madarak jelentek meg, lecsaptak a húsra, Abrám azonban elzavarta őket.
12 Napnyugtakor Abrám mély álomba zuhant, sűrű sötétség borította be, és rémület szállt rá.
17 Miután a nap lement, és leszállt az éj, megjelent egy izzó parázzsal telt füstölgő edény és egy lángoló fáklya, s ezek átmentek[a] a kettévágott állatok darabjai között.
18 Amikor ez megtörtént, akkor kötött az Örökkévaló szövetséget Abrámmal, és ezt mondta neki: „Abrám, utódaidnak adtam ezt a földet, amely Egyiptom határától[b] a nagy folyamig, az Eufráteszig terjed. Ez a föld most
Dávidé.
27 Világosságom és Szabadítóm az Örökkévaló,
ugyan kitől féljek?
Erős váram az Örökkévaló,
miért félnék bárkitől?
2 Ha rám támadnak a gonoszok,
hogy elevenen felfaljanak,
ők fognak megbotlani és elesni.
3 Ha ellenség tábora vesz körül,
akkor sem félek,
ha háborút indítanak ellenem,
akkor is bízom én!
4 Csak egyet kérek az Örökkévalótól,
ezért könyörgök,
hogy házában lakhassam egész életemben,
szépségét nézhessem,
és templomában gyönyörködhessek.
5 Bizony, a veszedelem napján
hajlékában rejt el,
sátrában[a] biztonságban leszek!
Magas sziklavárába felvisz magához!
6 Most is fölemeli fejemet
ellenségeim fölé, akik körülvettek!
Ezért örömkiáltással viszek áldozatot az Örökkévalónak,
dicséretet és zsoltárt éneklek neki.
7 Ó, Örökkévaló, hallgass meg, ha hozzád kiáltok!
Légy kegyelmes, válaszolj nekem!
8 Szívem helyetted mondja: „Keresd az Örökkévalót!”
Ezért jövök hozzád,
és téged kereslek, Örökkévaló!
9 Ne rejtsd el arcodat előlem,
ne fordulj el szolgádtól,
hiszen te vagy segítségem!
Ne lökj el magadtól, ne hagyj el,
Szabadítóm, Istenem!
10 Ha apám és anyám elhagyna,
az Örökkévaló akkor is magához fogad engem!
11 Taníts meg, utadon járni, Örökkévaló,
vezess egyenes ösvényen, ellenségeim miatt!
12 Ne adj ellenségeim kezébe!
Mert sokan vannak, akik ellenem támadnak,
hazugságokkal vádolnak, kegyetlenek és erőszakosak!
13 Mégis hiszem, hogy meglátom
az Örökkévaló jóságát, még életemben!
14 Várj az Örökkévalóra, légy erős és bátor!
Benne bízz, és benne reménykedj!
17 Testvéreim, kövessétek az én példámat! Azokra figyeljetek, akik úgy élnek, ahogyan mi példát mutattunk nektek! 18 Mert sokan vannak, akik úgy élnek, mint a Krisztus keresztjének[a] ellenségei. Ezekről már sokszor beszéltem nektek, és most sírva mondom ismét. 19 Az ő útjuk a pusztulásba vezet. Nem Istent imádják, hanem a saját testi kívánságaikat szolgálják, s folyton csak földi dolgokon jár az eszük. Szégyenletes dolgokat tesznek, és még büszkék is rá!
20 A mi igazi hazánk azonban a Menny, s mennyei polgárjogunk van. Szabadítónkat, az Úr Jézus Krisztust is a Mennyből várjuk: onnan fog visszajönni. 21 Hatalmas erejével ő fogja átváltoztatni a mostani halandó, földi testünket, hogy hasonló legyen az ő dicsőséges testéhez. S ugyanezzel az erővel fogja uralmát kiterjeszteni minden és mindenki fölött.
Mindig örüljetek az Úrban!
4 Testvéreim, úgy szeretnék már találkozni veletek! Hiszen nagyon szeretlek benneteket: ti vagytok az én örömöm és győzelmi koszorúm! Továbbra is kövessétek az Urat, aki szeret titeket, és maradjatok benne!
Jézus a közelgő haláláról beszél(A)
31 Egyszer néhány farizeus jött Jézushoz, és figyelmeztették: „Menj máshová, mert Heródes meg akar öletni téged!”
32 De Jézus így felelt nekik: „Menjetek, és mondjátok meg annak a rókának, hogy ma és holnap még gonosz szellemeket űzök ki, és betegeket gyógyítok, de a harmadik napon befejezem a munkámat. 33 Ma, holnap és holnapután még úton kell lennem, mert lehetetlen, hogy a Próféta máshol haljon meg, mint Jeruzsálemben!
34 Jeruzsálem, Jeruzsálem! Megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akiket Isten hozzád küld! Hányszor akartam összegyűjteni a gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnyai alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! 35 Bizony elhagyatottá lesz a Házatok! Igazán mondom nektek: nem láttok többé engem addig a napig, amikor majd ezt mondjátok: »Áldott, aki az Örökkévaló nevében jön!«”[a]
Jézus megmutatkozik a dicsőségében(A)
28 Körülbelül nyolc nappal később Jézus maga mellé vette Pétert, Jánost és Jakabot, és felment egy hegyre imádkozni. 29 Mialatt imádkozott, az arca elváltozott, és a ruhája ragyogó fehér lett. 30-31 Ezután két férfi jelent meg, akik Jézushoz hasonlóan ragyogó dicsőségben látszottak. Mózes és Illés volt ez a két férfi, akik Jézussal a szolgálatának befejezéséről beszélgettek vele, amelyet majd Jeruzsálemben teljesít be. 32 Péter és a többiek közben elaludtak. Mikor fölébredtek, látták Jézust a dicsőség ragyogásában, és a két férfit mellette. 33 Amikor a két férfi már indulni készült, Péter így szólt Jézushoz: „Mester, olyan jó itt! Készítsünk három lombsátrat: neked, Mózesnek és Illésnek!” De Péter nem tudta, hogy mit beszél.
34 Még be sem fejezte, amikor felhő jelent meg, és betakarta őket. A tanítványok nagyon megijedtek, amikor a felhő körülvette őket. 35 A felhőből egy hang hallatszott: „Ő a Fiam, akit kiválasztottam! Hallgassatok rá, és engedelmeskedjetek neki!”
36 Miután ez a hang szólt, már csak Jézust látták egyedül. A tanítványok hallgattak a történtekről, és abban az időben senkinek sem mondták el, amit a hegyen láttak.
A megszállott fiút megszabadítja(A)
37 Másnap, amikor a hegyről lejöttek, hatalmas tömeg várta Jézust. 38 A tömegből valaki ezt kiáltotta: „Mester! Kérlek, jöjj, és nézd meg a fiamat, mert ő az egyetlen gyermekem! 39 Időnként egy gonosz szellem ragadja meg, a fiú fölsikolt, rángatózik, és habzik a szája. Csak nehezen távozik el tőle, miután meggyötörte. 40 Kértem a tanítványaidat, hogy űzzék ki a fiamból, de nem sikerült nekik.”
41 Jézus így válaszolt: „Milyen hitetlen és romlott ez a nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom?! Meddig szenvedjelek el még titeket? Hozd ide a fiad!”
42 Amikor a fiú közelebb lépett, a gonosz szellem a földre dobta, és megrángatta. Jézus azonban ráparancsolt a gonosz szellemre, meggyógyította a fiút, és visszaadta az apjának. 43 Az emberek megukon kívül voltak a csodálkozástól, amikor látták Isten hatalmas erejét megnyilvánulni.
Jézus a közelgő haláláról beszél(B)
Amíg a többiek még azon csodálkoztak, amit Jézus tett, ő ezt mondta a tanítványainak:
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center