Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Dávidé.

Abrám visszatér Kánaánba

13 Abrám tehát családjával együtt keleti irányban elhagyta Egyiptomot, és visszatért Kánaán földjének déli vidékére. Lót is vele tartott. ² Abrám ekkorra már nagyon meggazdagodott: rengeteg állata, ezüstje és aranya volt. ³ Apránként észak felé vándorolt, egészen Bételig. Elérkezett arra a helyre, ahol már korábban is táborozott: Bétel és Aj között. Ott ismét sátrat vert. ⁴ Ez volt az a hely, ahol korábban Abrám oltárt épített az Örökkévalónak. Ott ismét áldozatot mutatott be neki, és imádta őt.

Abrám és Lót elválnak egymástól

⁵ Eddig Lót is Abrámmal együtt vándorolt. Neki is nyájai és csordái voltak, meg szolgái. ⁶ Ezért a legelők már szűkösnek bizonyultak ahhoz, hogy Abrám és Lót összes állatait eltartsák. Nem maradhattak tovább együtt, mert mindkettőjüknek nagyon megszaporodtak a nyájaik és a csordáik. ⁷ Abrám és Lót pásztorai összevesztek a legelők miatt, ráadásul akkoriban még a kánaáni és perizzi népek laktak azon a vidéken.

¹⁴ Az Örökkévaló megszólította Abrámot, miután Lót elvált tőle: „Tekints fel, és nézz körül onnan, ahol vagy: észak, dél, kelet és nyugat felé, ¹⁵ mert ameddig ellátsz, azt a földet örökre neked és utódaidnak adom! ¹⁶ Megszaporítom utódaidat: olyan sokan lesznek, mint a porszemek a földön. Meg sem számlálhatja őket senki, ahogy a porszemeket sem lehet megszámolni. ¹⁷ Indulj el hát, járd be ezt a földet széltében-hosszában, mert neked adom!”

¹⁸ Abrám tehát elindult, és fokozatosan tovább vándorolt, majd letáborozott és oltárt épített az Örökkévalónak Mamré tölgyesében, amely Hebron mellett fekszik.

² Vigyázzatok, maradjatok távol a gonosz emberektől, akik olyanok, mint a kutyák! Legyetek óvatosak, mert ezek gonosz ügyet szolgálnak, és mindenkit alá akarnak vetni a körülmetélésnek!^{[a] 3} Az igazi körülmetéltek^[b] ugyanis mi vagyunk! Mi Istent az ő Szent Szelleme által imádjuk,^[c] egyedül csak a Krisztus Jézusban dicsekszünk, és nem magunkban bízunk, vagy abban, amit magunktól is meg tudnánk tenni.

⁴ Bár én bízhattam volna a származásomban, mégsem teszem. Ha valaki ilyen előnyökben bízik, akkor én sokkal inkább bízhatnék! ⁵ Engem valóban körülmetéltek a születésem utáni nyolcadik napon! Származásom szerint Izráel népéhez — közelebbről Benjámin törzséhez — tartozom. Héber szülők héber anyanyelvű gyermeke vagyok, akárcsak minden ősöm. A Törvény követésére nézve a farizeusok közé tartoztam. ⁶ Olyan buzgón és elszántan védelmeztem a vallásomat, hogy üldöztem az Eklézsiát, vagyis Jézus követőit. Senki sem találhatott hibát abban, ahogyan Mózes Törvényét követtem.

⁷ Régen ezek nagyon értékesek voltak a számomra. Most már viszont úgy tekintek rájuk, hogy Krisztussal összehasonlítva csak veszteséget jelentenek. ⁸ Sőt, ma már nemcsak ezeket a dolgokat, hanem minden mást is veszteségnek tekintek ahhoz a nyereséghez képest, amelyet Uram, a Krisztus Jézus személyes megismerése jelent! Mert őt igazán megismerni — az minden másnál összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb! Így hát minden mást kárba veszni hagytam, és a szemétbe dobtam, csakhogy Krisztust megnyerjem, ⁹ és benne élhessek. Mert őbenne, vagyis a Krisztusban való hitem alapján Isten elfogadott engem.

Egykor igyekeztem a Törvényt megtartani, és ilyen módon kiérdemelni, hogy Isten elfogadjon engem — ezzel azonban kudarcot vallottam. ¹⁰ Most viszont arra törekszem, hogy egyre jobban megismerjem Krisztust, és hogy megtapasztaljam azt az erőt, amellyel Isten feltámasztotta őt a halálból. Azt kívánom, hogy egyre jobban átváltozzam, és hasonlítsak hozzá, közösséget vállalva Krisztussal a szenvedéseiben is, egészen a halálig. ¹¹ Mindezt pedig abban a reményben teszem, hogy én is részt fogok venni a halottak közül való feltámadásban.

A győztesnek járó jutalomért küzdök

¹² Nem gondolom, hogy mindezt elértem volna, vagy hogy már tökéletes lennék. De azért küzdök, hogy elérjem és kezembe vehessem a kitűzött jutalmat — hiszen Krisztus éppen ebből a célból vett engem a kezébe.