Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid imádsága.
17 Örökkévaló, hallgasd meg imádságomat,
mert igazságért könyörgök!
Halld meg segélykiáltásomat,
mert őszinte szívvel jövök hozzád!
2 Te jól látod a teljes igazságot,
ítélj a javamra!
3 Örökkévaló, megvizsgáltad szívemet,
meglátogattál még éjjel is.
Próbára tettél,
de nem találtál bennem semmi hamisságot.
Megvizsgáltad gondolataimat is,
de láttad, hogy nem mondtam semmi gonoszat.
4 Minden erőmmel igyekeztem
parancsodat megtartani.
5 Ösvényeidet követtem,
le nem tértem róluk sohasem.
6 Mikor hozzád kiáltottam, Istenem,
mindig meghallgattál engem!
Fordulj felém, kérlek,
hallgasd meg most is imádságomat!
7 Örökkévaló, te megszabadítod ellenségeiktől,
akik benned bíznak!
Bizony, megszabadítod őket
jobb karod erejével!
Mutasd meg, milyen csodálatos
hűséged és szereteted!
8 Őrizz meg, mint szemed fényét!
Szárnyaid árnyékában rejts el engem
9 a gonoszok elől,
akik el akarnak pusztítani!
Ments meg halálos ellenségeimtől,
akik körülfogtak!
10 Kegyetlen szívük nem ismer irgalmat,
magabiztos büszkeséggel beszélnek.
11 Folyton a sarkamban lihegnek,
s már körül is zártak egészen.
Szemüket rám szegezik:
lesik, hogyan terítsenek a földre,
12 mint oroszlán a zsákmányát,
mint ifjú oroszlán, amely prédáját lesi.
13 Kelj fel, Örökkévaló![a]
Szállj szembe velük,
vágd le őket kardoddal,
ments meg a gonoszoktól!
14 Hatalmaddal irtsd ki őket a földről!
De azoknak, akiket szeretsz, Örökkévaló,
adj bőven minden jót,
hadd teljenek be áldásaiddal!
Még unokáik is örököljék tőlük áldásaidat!
15 Én pedig szemtől szembe
meglátom arcodat az igazságban!
Micsoda öröm tölt el, mikor felébredek
és meglátlak téged!
Dávid vétke: a népszámlálás(A)
21 Ezek után történt, hogy a Sátán[a] Izráel ellen támadt, és arra ingerelte Dávidot, hogy tartson népszámlálást Izráelben. 2 Dávid hívatta Jóábot és a seregének tisztjeit, és ezt parancsolta nekik: „Menjetek, és tartsatok népszámlálást Izráelben! Menjetek végig az egész országon, az egyik végétől a másikig, Beérsebától Dánig, és számoljatok meg mindenkit, azután hozzátok elém az eredményt!”
3 Jóáb erre azt felelte: „Az Örökkévaló sokasítsa meg a népét százszorosan! Uram, királyom, ez a nép mind téged szolgál — miért akarod hát tudni számukat? Miért teszed bűnössé Izráelt?”
4 A király azonban nem engedett Jóábnak, aki ezután kénytelen volt végrehajtani a parancsot. Így hát Jóáb elindult, és bejárta egész Izráelt, majd visszatért Jeruzsálembe, 5 és jelentést tett Dávidnak. Egész Izráelben összesen 1 100 000 hadra fogható férfi volt, Júdában pedig 470 000. 6 Jóáb azonban nem vette számba Lévi és Benjámin törzsét, mert gyűlölte a király parancsát.
Isten lesújt Izráelre
7 Istennek azonban nem tetszett Dávid parancsa, ezért lesújtott Izráelre.
8 Dávid akkor ezt mondta Istennek: „Nagyot vétettem azzal, hogy elrendeltem a népszámlálást! Kérlek, bocsásd meg szolgád bűnét, mert nagy ostobaságot követtem el!”
9 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Gádnak, aki Dávid mellé rendelt próféta volt: 10 „Menj, és mondd meg Dávidnak: »Ezt mondja az Örökkévaló: három büntetés közül kell választanod — s amelyiket választod, azt teszem veled.«”
11 Akkor Gád elment Dávidhoz, ezzel az üzenettel: „Ezt mondja az Örökkévaló: Válassz! 12 Vagy három évig tartó éhínség sújtja az országodat, vagy három hónapig ellenséged üldöz, és kardja pusztítja népedet, vagy pedig három napig az Örökkévaló kardja, halálos járvány és az Örökkévaló angyala pusztít egész Izráel területén — döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki hozzád küldött!”
13 Dávid ezt felelte Gádnak: „Nagyon szorongatott helyzetbe kerültem! Mégis inkább az Örökkévaló keze sújtson rám, mint az emberek keze, mert az Örökkévaló nagyon könyörületes!”
14 Így hát az Örökkévaló a járványos betegséget küldte Izráelre, amelyben 70 000 ember meghalt. 15 Isten Jeruzsálem ellen küldött egy angyalt, hogy pusztítsa annak lakóit.
Isten megállítja a pusztítót
Amikor az angyal éppen hozzákezdett, hogy Jeruzsálemet is elpusztítsa, az Örökkévaló látta ezt, és elhatározta, hogy mégsem irtja ki a város lakóit. Rászólt a pusztítóra: „Állj meg! Elég ennyi!” Az Örökkévaló angyala éppen a jebúszi[b] Ornán[c] szérűskertjénél állt meg, ahol búzát szoktak csépelni.
16 Dávid felnézett és meglátta az angyalt, aki ott állt az ég és a föld között, kezében magasra emelt karddal, amellyel éppen Jeruzsálemre készült lesújtani. Akkor Dávid és a többi vezetők, akik mind zsákruhába öltöztek a gyász miatt, a földre borultak. 17 Dávid ezt mondta Istennek: „Nem én parancsoltam, hogy számlálják meg a népet? Én vétkeztem, én, a pásztoruk követtem el gonoszságot! De a nyáj — ők mit tettek, hogy így pusztítod őket? Kérlek, Örökkévaló, engem sújtson a kezed és a családomat, de kíméld meg népedet a csapástól!”
Jézus a pártfogónk
2 Kedves gyermekeim, azért írtam ezt nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki mégis elkövet valamilyen bűnt, akkor van, aki segít nekünk, és szót emel az érdekünkben az Atya-Istennél: az igazságos Jézus Krisztus! 2 Ő maga volt az áldozat a bűneinkért — de nemcsak a mi bűneinkért, hanem minden ember összes bűnéért is.
3 Ha engedelmeskedünk annak, amit Isten mondott nekünk, akkor biztosak lehetünk benne, hogy valóban megismertük őt. 4 Aki azt mondja: „ismerem Istent”, de nem engedelmeskedik Isten szavának, az hazudik, és az igazságnak nincs helye a szívében. 5 Aki viszont engedelmeskedik Isten szavának, abban az emberben Isten szeretete elérte a célját. 6 Aki azt mondja, hogy Istenben él, annak úgy kell élnie, ahogyan Jézus élt.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center