Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Hálaáldozat az új termésből
26 Mózes így folytatta: Hamarosan bevonultok arra a földre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló ad nektek, elfoglaljátok azt, letelepedtek ott, és megművelitek a földet. 2 Akkor majd az aratás és a szüret idején — minden terményből, amit csak az Örökkévalótól kapott földed terem — tedd félre az új termésből, ami először beérik. Tedd egy kosárba, és vidd föl arra a helyre, amelyet Istenünk, az Örökkévaló kiválaszt, hogy neve ott lakjon. 3 Menj oda a paphoz, aki majd abban az időben szolgálatot teljesít, és ezt mondd neki: „Istenünk, az Örökkévaló esküvel megígérte őseinknek, hogy nekünk adja ezt a földet. Most az ő jelenlétében kijelentem, hogy valóban bejöttünk erre a földre, és az Örökkévaló nekünk adta azt.”
4 Akkor a pap vegye el a kezedből a terményekkel megrakott kosarat, és helyezze az oltár elé. 5 Te pedig így imádkozz az Örökkévaló jelenlétében: „Örökkévaló Istenem! Arámi[a] vándorló nomád volt ősapám, aki családjával Egyiptomba költözött, ahol jövevényként időzött. Kevesen mentek le oda, de idővel erős és hatalmas néppé lettünk. 6 Az egyiptomiak rosszul bántak velünk, sanyargattak, és keményen dolgoztattak bennünket. 7 De mikor őseink Istenéhez, az Örökkévalóhoz kiáltottunk segítségért, ő meghallgatott minket, mert látta, milyen kegyetlenül bántak velünk, mennyire elnyomták és nyomorgatták népünket. 8 Erős kezével és nagy hatalmával, jelek és csodák kíséretében kivezetett bennünket Egyiptomból, s ez nagy rémületet keltett a körülöttünk élő nemzetekben. 9 Elvezetett minket erre a tejjel és mézzel folyó földre, és nekünk adta ezt az országot. 10 Most pedig elhoztam neked, Uram, az első részt földem idei terméséből, amelyet tőled kaptam!”
Akkor tedd oda a kosarat Istenünk, az Örökkévaló oltára elé, és leborulva imádd őt. 11 Azután tarts ünnepi lakomát, és örvendezz mindannak a jónak, amivel Istenünk, az Örökkévaló megáldott, egész családoddal, a városodban lakó lévitákkal és a jövevényekkel együtt.
91 Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban.
2 Azt mondom az Örökkévalónak:
„Te vagy Istenem, bízom benned!
Te vagy erős kőváram,
benned védelmet találok!”
9 Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló,
a Felséges a menedékem!”
10 Ezért nem ér el téged a veszedelem,
s otthonodnak a pusztítás közelébe sem jöhet.
11 Hiszen az Örökkévaló parancsolt felőled,
s melléd rendelte angyalait,
hogy őrizzenek minden utadon.
12 Kezükben hordoznak,
hogy meg ne üsd lábad a kőben.
13 Bizony, oroszlán és vipera fölött jársz,
letaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt!
14 Az Örökkévaló mondja rólad:
„Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz,
megmentelek.
Mivel jól ismersz engem,
magasra emellek.
15 Mikor kiáltasz hozzám,
felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté,
és megmutatom neked szabadításomat.”
8 Hanem mit mond az Írás? „Egészen közel van hozzád Isten üzenete. Ott van az a szádban és a szívedben.”[a] Ez pedig a hit üzenete, amelyet mi hirdetünk.
9 Ha tehát megvallod, hogy Jézus az Úr, mert a szívedben hiszed, hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz. 10 Mert belül, a szívünkben jön létre az a hitbeli meggyőződés, amely Isten számára elfogadhatóvá tesz bennünket, és ha a szánkkal megvalljuk, amit hiszünk, akkor üdvözülünk.
11 Azt mondja ugyanis az Írás: „Senki sem fog csalódni, aki benne hisz.”[b] 12 Nincs különbség tehát zsidók és nem zsidók között. Mert ugyanaz az Úr uralkodik minden ember felett, ő pedig bőkezűen osztja áldásait mindenkinek, aki hozzá fordul segítségért, 13 mert „mindenki megmenekül, aki segítségül hívja az Úr nevét”.[c]
Jézust próbára teszi a Sátán(A)
4 Jézus a Szent Szellemmel beteljesedve visszatért a Jordán folyótól. A Szent Szellem ekkor kivezette a pusztába, 2 ahol Jézus negyven napot töltött, a Sátán pedig kísértésekkel próbára tette. Eközben Jézus semmit sem evett, de mikor a negyven nap eltelt, megéhezett.
3 Ekkor a Sátán azt mondta neki: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor parancsold meg ennek a kőnek, hogy változzon kenyérré!”
4 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Nemcsak a kenyér élteti az embert.«”[a]
5 A Sátán ezután egy pillanat alatt megmutatta Jézusnak a földkerekség összes királyságát, 6 majd ezt mondta: „Neked adom ezeknek a királyságoknak minden hatalmát és dicsőségét. Mindez az enyém, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát engem imádsz, mindez a tiéd lesz.”
8 Jézus így válaszolt: „Azt mondja az Írás: »Az Örökkévalót, Istenedet imádd, és csak őt szolgáld!«”[b]
9 Ezután a Sátán elvitte Jézust Jeruzsálembe. A Templom területének legmagasabb pontjára állította, és ezt mondta: „Ha valóban te vagy az Isten Fia, akkor ugorj le innen! 10 Mert azt mondja az Írás:
»Angyalainak parancsot ad,
hogy vigyázzanak rád.«[c]
11 Meg azt is mondja:
»A tenyerükön hordoznak,
hogy kőbe ne üsd a lábad.«”[d]
12 Jézus erre így felelt: „De az Írás azt is mondja: »Ne tedd próbára az Örökkévalót, Istenedet!«”[e]
13 Ekkor a Sátán felhagyott vele, hogy Jézust próbára tegye. Egy ideig félreállt, és várta a kedvező alkalmat.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center