Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
91 Aki a Felséges rejtekhelyén lakik,
a Mindenható árnyékában nyugszik az,
teljes biztonságban.
2 Azt mondom az Örökkévalónak:
„Te vagy Istenem, bízom benned!
Te vagy erős kőváram,
benned védelmet találok!”
9 Mivel ezt mondtad: „Erős kőváram az Örökkévaló,
a Felséges a menedékem!”
10 Ezért nem ér el téged a veszedelem,
s otthonodnak a pusztítás közelébe sem jöhet.
11 Hiszen az Örökkévaló parancsolt felőled,
s melléd rendelte angyalait,
hogy őrizzenek minden utadon.
12 Kezükben hordoznak,
hogy meg ne üsd lábad a kőben.
13 Bizony, oroszlán és vipera fölött jársz,
letaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt!
14 Az Örökkévaló mondja rólad:
„Mivel ragaszkodsz hozzám, és szeretsz,
megmentelek.
Mivel jól ismersz engem,
magasra emellek.
15 Mikor kiáltasz hozzám,
felelek.
Veled vagyok, mikor bajok vesznek körül,
kimentelek, és fölemellek!
16 Hosszú élettel teszlek megelégedetté,
és megmutatom neked szabadításomat.”
10 Az egyiptomi felügyelők és a héber munkavezetők tehát kihirdették a népnek: „Ezt parancsolja nektek a fáraó: Ezentúl nem kaptok szalmát a téglák készítéséhez. 11 Menjetek, és gyűjtsetek magatoknak, ahol találtok! De ezután is ugyanannyi téglát kell készítenetek minden nap, mint eddig!”
12 Az izráeliek szétszéledtek egész Egyiptom földjén, hogy legalább polyvát gyűjtsenek a téglakészítéshez, ha már szalma nincsen. 13 Az egyiptomi felügyelők hajszolták őket, hogy a napi téglamennyiséget ugyanúgy szolgáltassák be, mint korábban, amikor még kaptak szalmát. 14 Az egyiptomi felügyelők veréssel büntették azokat az izráeli munkavezetőket, akiknek munkásai nem tudták teljesíteni a napi normát. Őket hibáztatták: „Miért nem teljesítettétek sem tegnap, sem ma a kiszabott normát, úgy, mint azelőtt?”
15 Emiatt az izráeli munkavezetők a fáraóhoz fordultak panaszukkal: „Szolgáid vagyunk, urunk! Miért bánsz velünk ilyen kegyetlenül? 16 Szalmát nem kapunk a téglakészítéshez, mégis megkövetelik tőlünk, hogy ugyanannyi téglát készítsünk! Nézd urunk, még meg is vernek bennünket a feletteseink, mert minket hibáztatnak, pedig a te néped tehet erről, nem mi!”
17 De a fáraó elzavarta őket: „Lusták vagytok, az a bajotok! Azért akartok elmenni a pusztába annak az »Örökkévalónak« áldozni! 18 Menjetek vissza dolgozni! Szalmát nem kaptok, de a megszabott normát mégis teljesítenetek kell!”
19 Az izráeli munkavezetők látták, hogy bajban vannak, mert a fáraó nem akarja csökkenteni a napi téglaszámot. 20 Amikor kijöttek a palotából, összetalálkoztak Mózessel és Áronnal, 21 és ezt mondták nekik: „Verjen meg titeket az Örökkévaló! Ti vagytok az oka, hogy a fáraó és szolgái meggyűlölték népünket! Ti adtatok okot rá, hogy elpusztítsanak bennünket!”
Mózes panaszkodik az Örökkévalónak
22 Ezután Mózes az Örökkévalóhoz fordult, és így panaszkodott: „Ó Uram, miért bánsz ilyen rosszul a népeddel? Miért is küldtél engem ide? 23 Hiszen bementem a fáraóhoz, hogy nevedben beszéljek vele, de azóta még jobban nyomorgatja népedet! Te pedig egyáltalán nem szabadítottál meg minket!”
30 Negyven évvel később a Sínai-hegy melletti pusztában egy égő bokor lángjaiban megjelent Mózesnek egy angyal. 31 Mózes meglátta, és nagyon elcsodálkozott. Amikor odament, hogy közelebbről is megnézze, az Örökkévaló hangját hallotta: 32 »Én vagyok ősapáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene.« Mózes reszketett a félelemtől, és nem mert odanézni.[a]
33 Ekkor így szólt hozzá az Örökkévaló: »Vedd le a sarudat, mert ahol állsz, az szent föld!« 34 Azután így folytatta: »Közelről figyeltem, és jól láttam népem minden szenvedését Egyiptomban. Meghallottam panaszkodásukat, és lejöttem, hogy megszabadítsam őket. Most pedig jöjj ide Mózes, elküldelek téged Egyiptomba!«[b]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center