Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
115 Magadnak szerezz dicsőséget, Örökkévaló,
ne nekünk!
Egyedül tiéd minden dicsőség,
hűséges szeretetedért!
2 Ne mondhassák az idegen népek:
„Ugyan, hol a ti Istenetek?!”
3 Bizony, Istenünk a Mennyben lakik,
és mindent megtehet, amit csak akar!
4 A népek istenei csak bálványok,
hitvány szobrok, ezüstből, aranyból,
emberi kéz alkotásai!
5 Van szájuk, de némák,
van szemük, de vakok,
6 van fülük, de süketek,
van orruk, de nem szagolnak,
7 van kezük, de nem tapintanak,
van lábuk, de nem járnak,
torkuk sem ad hangot sohasem.
8 Ilyenek lesznek maguk is,
akik bálványokat emelnek,
és azokban bíznak!
9 Izráel népe, te az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
10 Áron családja, az Örökkévalóban bízzál!
Segítséged és pajzsod ő!
11 Akik az Örökkévalót imádjátok, benne bízzatok!
Segítségetek és pajzsotok ő!
12 Az Örökkévaló törődik velünk, figyel ránk,
és megáld bennünket!
Megáldja Izráel népét,
megáldja Áron családját,
13 megáld titeket, akik őt imádjátok,
kicsinytől fogva nagyig.
14 Adjon nektek az Örökkévaló
mind többet és többet,
nektek és gyermekeiteknek egyaránt!
15 Áldjon meg téged az Örökkévaló,
aki a Mennyet és a Földet teremtette!
16 A Menny az Örökkévalóé,
de a Földet az ember fiainak adta.
17 Nem a halottak dicsérik az Örökkévalót,
nem azok, akik leszálltak a csend országába,
18 hanem mi, akik élünk!
Igen, dicsérjük az Örökkévalót
most és mindörökké!
Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!
Debóra és Bárák éneke
5 Ezen a napon Debóra és Bárák ezt a győzelmi éneket[a] énekelte:
2 „Amikor Izráel harcosai hosszúra növesztették hajukat,
mert egészen az Örökkévalónak szentelték magukat,
dicsérjétek az Örökkévalót!
3 Halljátok ezt királyok,
figyeljetek rám, fejedelmek,
mert az Örökkévalónak éneklek,
az Örökkévalót dicsérem, Izráel Istenét!
4 Mikor Széírből[b] jöttél, Örökkévaló,
mikor Edom földjén lépkedtél,
még a föld is remegett,
az ég is megindult, esőt hullatott.
5 A hegyek reszkettek az Örökkévaló előtt,
a Sínai-hegy is megremegett az Örökkévaló előtt,
Izráel Istene előtt!
6 Anát fia, Samgar[c] idejében,
Jáél napjaiban senki sem járt az utakon,
a karavánok és utazók mind kerülő utakra tértek.
7 Kihaltak a falvak Izráelben.
Kihalt az élet a falvakból,
amíg te nem jöttél, Debóra,
amíg felkeltél, Izráel anyjaként vezettél!
8 Mikor Isten új vezetőket választott,[d]
tüstént harc dúlt a kapuk előtt,
de még egy dárda, vagy pajzs sem akadt
Izráel negyvenezres seregében.
9 Szívem azoké, akik vezetik Izráelt,
akik a nép közül önként vállalták a harcot!
Dicsérjétek az Örökkévalót!
10 Emlegessétek újra meg újra az Örökkévaló nagy tetteit,
akik felültök a nyeregtakaróra,[e]
s útra keltek szürke szamarakon,
vagy az úton mentek!
11 Mikor a nyájakat itatjátok a kútnál,
halljátok az éneklők szavát,
akik az Örökkévaló dicső tetteiről énekelnek,
győzelmekről, amelyeket az izráeli falvak népe aratott,
amikor az Örökkévaló népe a város kapuinál harcolt.
Amikor összejöttök, építsétek egymást!
26 Mi hát a helyes, testvéreim? Amikor összejöttök, mindegyikőtök igyekezzen a többieket építeni! Egyikőtök énekeljen egy dicsőítő éneket, a másik tanítson, a harmadik mondja el, amit Isten kijelentett neki, más valaki szolgáljon a nyelvek ajándékával, valaki pedig magyarázza meg — de mindenkinek az legyen a célja, hogy szellemileg erősítse a gyülekezetet! 27 Ha a nyelvek ajándékával akarnak szólni a testvérek, ketten vagy legfeljebb hárman beszéljenek. De csak egymás után, valaki pedig magyarázza meg! 28 Ha nincs senki, aki meg tudná magyarázni, akkor a nyelveken szóló ne beszéljen a helyi gyülekezet előtt, hanem hallgasson: csak magában és Istennek mondja el!
29 Két, vagy három próféta szóljon, és a többiek vizsgálják és ítéljék meg, amit mondanak! 30 Lehet, hogy miközben az egyikük beszél, valaki más is kap üzenetet Istentől. Ekkor az elsőször szóló hallgasson el, és engedje szólni a következőt! 31 Mert valamennyien prófétálhattok, de csak egyik a másik után. Így mindenki tanulhat és bátorítást kaphat belőle. 32 A próféták szellemei ugyanis engedelmeskednek a prófétáknak. 33 Hiszen Isten nem a rendetlenség, hanem a békesség Istene. Így van ez Isten népének minden helyi gyülekezetében.
34 Az összejöveteleken az asszonyok ne beszéljenek, hanem maradjanak csendben. Maradjanak meg az engedelmességben, amint azt a Mózes Törvénye is mondja. 35 Ha pedig valamit meg akarnak kérdezni, azt otthon kérdezzék meg a férjüktől, mert nem helyes, ha az asszony a helyi gyülekezet összejövetelén beszél.
36 Vajon Isten üzenete tőletek eredt, vagy egyedül csak hozzátok jutott el? 37 Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő próféta, vagy szellemi ember, akkor fel kell ismernie, hogy amit nektek írok, az az Úr parancsa! 38 Ha ezt nem ismeri el, akkor őt sem fogja az Úr elismerni.
39 Tehát, testvéreim, teljes szívvel kívánjátok a prófétálás ajándékát, de ne tiltsátok vagy akadályozzátok a nyelveken szólás ajándékát se! 40 Azonban minden szép rendben történjen közöttetek!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center