Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

Ezsdrás felolvassa a Törvény Könyvét

8 A hetedik hónapban egész Izráel összegyűlt Jeruzsálemben a Vízi-kapu előtti téren. Az egész nép egy emberként és egy akarattal jött össze, és kérték az írástudó és törvénytanító Ezsdrást, hogy hozza elő Mózes Törvényének a könyvét, amelyet az Örökkévaló parancsolt Izráelnek. ² A hetedik hónap első napján^[a] Ezsdrás pap kihozta a Törvény könyvét az egész gyülekezet elé, akik mindannyian felnőtt férfiak és nők voltak: koruknál fogva meg tudták érteni a Törvényt.

³ Reggeltől délig hangosan olvasta a Törvényt az egész népgyűlésnek, az emberek pedig figyelmesen hallgatták. Valamennyien — férfiak és nők —, akik elég idősek voltak ahhoz, hogy meg is tudják érteni.

⁵ Ezsdrás az egész nép szeme láttára kezébe vette a Törvény könyvtekercsét. Ezt mindenki jól látta, mert Ezsdrás az emelvényen mindenkinél magasabban állt. Amikor kigöngyölte a tekercset, mindenki felállt. ⁶ Ő pedig hangosan áldotta az Örökkévalót, a Hatalmas Istent, és a nép felemelt kezekkel felelt rá: „Ámen! Ámen!” Azután meghajoltak és földre borulva imádták az Örökkévalót.

^7-8 A léviták közül néhányan segítettek a népnek megérteni Isten Törvényének szavait — miközben mindenki a helyén maradt. Szakaszonként felolvasták az egyes részeket, mindent megmagyaráztak, és az emberek meg is értették. Ezek a léviták a következők voltak: Jésua, Báni, Sérébjá, Jámin, Akkúb, Sabbetaj, Hodijjá, Maasszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán és Pelájá.

⁹ Amikor a nép megértette a Törvény szavait, mindannyian sírni kezdtek. De Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik magyarázták a népnek a törvényt, mind vigasztalták őket: „Ez a nap az Örökkévalónak, Isteneteknek a szent napja — most ne sírjatok, ne keseregjetek! ¹⁰ Menjetek, egyetek-igyatok bőségesen és örömmel, mint az ünnepeken! Küldjetek az ünnepi ételekből a szegényeknek is! Ez a nap az Örökkévalónak szent napja, most ne bánkódjatok, hanem töltsön be titeket az Örökkévaló öröme, mert abból nyertek erőt!”

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

Krisztus „Teste”

¹² Az emberi test egységes egész, bár sok részből áll. Ez a sok és sokféle testrész együttesen mégis egyetlen testet alkot. Így van ez Krisztussal is. ¹³ Mert bennünket — zsidókat és nem zsidókat, rabszolgákat és szabadokat — ugyanaz a Szent Szellem egyesített egyetlen „Testté”, amikor bemerítkeztünk, és ugyanazt a Szent Szellemet ittuk.

¹⁴ Az emberi test sem egyetlen testrészből, hanem sokból áll. ¹⁵ Ha például a láb azt mondaná: „mivel nem kéz vagyok, tehát nem is tartozom a testhez”, attól még valójában a láb is része a testnek, igaz? ¹⁶ Vagy, ha a fül azt mondaná: „Mivel nem szem vagyok, nem is vagyok a test része” — akkor valóban nem tartozna a testhez? ¹⁷ Ha az egész test csak egyetlen szem volna, akkor semmit sem hallana! Ha az egész test csak a fülből állna, egyáltalán nem érezné az illatokat! ¹⁸ Isten azonban minden egyes testrészt beillesztett a testbe a maga helyére, és az egészet jól elrendezte — úgy, ahogyan neki tetszett. ¹⁹ Ha csak egyetlen testrész lenne, akkor hol lenne maga az egész test? ²⁰ Azonban nem egy testrészünk van, hanem sok — a test mégis egyetlen, egységes egész.

²¹ Így hát nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!” A fej sem mondhatja a lábnak: „Nem kellesz!” ²² Sőt ellenkezőleg, éppen azokra a testrészekre van a legnagyobb szükségünk, amelyeket érzékenyeknek, sérülékenyeknek tartunk. ²³ Testünknek azokat a részeit öltöztetjük nagyobb odafigyeléssel, amelyeket elrejtünk. Különleges figyelemmel gondozzuk és ékesítjük azokat a testrészeinket, amelyeket legkevésbé találunk magunkon vonzónak. ²⁴ Azoknak a testrészeknek viszont, amelyek egyébként is szemrevalóak, nincs erre szükségük. Isten úgy építette fel a testet, hogy a kevésre becsült tagnak nagyobb megbecsülést adott. ²⁵ Azért tette ezt, hogy a test részei között ne legyen meghasonlás, hanem a tagok kölcsönösen gondoskodjanak egymásról. ²⁶ Ha valamelyik rész szenved, vele együtt szenved a test többi része is. Ha valamelyik tag megtiszteltetésben részesül, a többi tag is együtt örül vele.

²⁷ Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. ²⁸ Ennek megfelelően Isten elhelyezett és beépített az Eklézsiába először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat. Azután még sokakat: vannak, akik Isten csodatévő erejével szolgálnak, mások a gyógyítás ajándékait kapták, megint mások segítik a többieket, vagy a vezetés ajándékával szolgálnak, vagy a nyelveken szólás különféle fajtáival.

²⁹ De nem mindannyian apostolok, nem mind próféták, nem mind tanítók — igaz? Nem kapták mind a csodatevő erő ajándékát, ³⁰ nem mindenkiben működnek a gyógyítás ajándékai vagy a nyelveken szólás ajándékának különböző fajtái. Nem mind kapták a nyelvek magyarázatának ajándékát.

³¹ Kívánjátok a Szent Szellem legértékesebb ajándékait!

Most pedig megmutatom nektek a legkiválóbb utat, az isteni szeretet útját.

Jézus Galileában kezdi meg szolgálatát^(A)

¹⁴ Jézus a Szent Szellem erejével beteljesedve visszatért Galileába. A híre elterjedt az egész vidéken. ¹⁵ Tanított a zsinagógákban, és mindenki dicsérte.

Jézus a názáreti zsinagógában^(B)

¹⁶ Ezután Názáretbe ment, abba a városba, ahol felnevelkedett. Szombaton, szokása szerint elment a zsinagógába. Amikor felállt, hogy az Írásokból felolvasson, ¹⁷ Ézsaiás próféta könyvét adták a kezébe. Kinyitotta a könyvtekercset, és azt a helyet kezdte olvasni, ahol ez van írva:

²⁰ Behajtotta a könyvtekercset, visszaadta a szolgának, és leült. A zsinagógában mindenki várakozva nézett rá. ²¹ „Ez az Írás most teljesedett be a fületek hallatára” — mondta nekik.