Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid zsoltára.
29 Isten fiai,[a] dicsérjétek az Örökkévalót!
Tiszteljétek őt, énekeljetek
dicsőségéről és hatalmáról!
2 Dicsérjétek az Örökkévalót dicsőségéhez méltóan!
Szent öltözetben,
imádattal hajoljatok meg előtte!
3 Az Örökkévaló hangja zeng a tengerek fölött,
a dicsőséges Isten mennydörög,
az Örökkévaló hangja visszhangzik az óceán fölött.
4 Az Örökkévaló hangja erős,
az Örökkévaló hangja fenséges.
5 Az Örökkévaló hangja derékba töri
a hatalmas cédrusfákat,
az Örökkévaló hangja összetöri
még a libanoni cédrusokat is!
6 Az Örökkévaló hangjára ugrálnak Libanon hegyei,
mint a borjak,
és a Hermón, mint bivalyborjú.
7 Az Örökkévaló hangjára villámok hasítják az eget.
8 Az Örökkévaló hangjára reszket a sivatag,
Kádés pusztasága is megremeg.
9 Az Örökkévaló hangja megriasztja a szarvasokat,
és letarolja az erdőket.
De az Örökkévaló templomában
mindenki azt kiáltja: „Dicsőség Istennek!”
10 Az Örökkévaló uralkodott,
mint király, az Özönvíz felett.
Igen, az Örökkévaló ma is uralkodik,
ő a Király örökké!
11 Az Örökkévaló ad erőt népének,
és megáldja őket békességgel!
1 Ezek a Prédikátornak[a], Dávid fiának, Jeruzsálem királyának gondolatai és mondásai.
2 Milyen nagy hiábavalóság!
— mondja a Prédikátor. —
Milyen nagy hiábavalóság!
Bizony, minden hiábavalóság[b].
3 Mi haszna van a nap alatt[c] az embernek abból, hogy egész életében töri magát, és keményen dolgozik?
Minden vég nélkül folytatja útját
4 Az egyik nemzedék elmegy, a másik jön,
de a föld ugyanaz marad.
5 Felkel a nap, azután lenyugszik,
majd sietve visszatér előbbi helyére,
hogy megint felkeljen.
6 Egyszer dél felé fúj a szél,
utána északra fordul,
körbe-körbe jár a földön,
majd újra visszatér.
7 A folyók mind sietnek a tengerbe,
mégsem töltik meg azt soha.
Visszatér a víz a kiszáradt mederbe[d]
újra meg újra.
8 Minden vég nélkül folytatja útját!
Nincs vége a sok beszédnek,
nincs vége annak, amit a szem láthat,
s nincs vége annak, amit a fül hallhat.
Nincs új a nap alatt!
9 Minden ugyanúgy megmarad ezután is,
ahogy eddig volt.
Minden úgy lesz a jövőben is,
amint a múltban történt,
mert nincs új a nap alatt.
10 Van, amiről azt gondolják:
„Lám, ez valóban újdonság!”
— de az is megvan már régóta.
Még mielőtt születtünk volna,
már régen létezett.
11 Bizony, senki sem emlékszik a régiekre!
De a jövendő nemzedéket is
ugyanígy elfelejtik a következők.
Isten hatalma és bölcsessége Krisztusban rejlik
18 A keresztről szóló üzenet bolondság azok számára, akik elvesznek, de számunkra, akik az üdvösség felé haladunk, Istennek erejét jelenti. 19 Ahogyan az Írás mondja:
„Lerombolom a bölcsek bölcsességét,
az értelmesek értelmét pedig semmivé teszem.”[a]
20 Mire jut itt a „bölcs”? Mit akar az írástudó, vagy a divatos filozófus? Hiszen Isten már e korszak minden bölcsességéről bebizonyította, hogy bolondság! 21 A bölcs Isten úgy határozott, hogy a világ a saját bölcsessége által ne legyen képes őt megismerni. Ezért Isten abban leli örömét, hogy a bolondságnak látszó örömhír üzenetével menti meg azokat, akik ezt hittel elfogadják. 22 A zsidók csodás jeleket kívánnak, a görögök meg a bölcsességet keresik.
23 Mi azonban egyedül Krisztust hirdetjük, akit a keresztre feszítve megöltek! Ezen azonban a zsidók megütköznek, a nem zsidók pedig fel sem tudják fogni, hanem értelmetlenségnek tartják. 24 A meghívottak számára viszont — akár zsidók, akár nem — Krisztus valójában Isten ereje és bölcsessége. 25 Mert amit az emberek Isten „bolondságának” tartanak, az bölcsebb minden emberi bölcsességnél! Amit pedig az emberek Isten „gyengesége” jelének tartanak, az is erősebb minden emberi erőnél!
26 Testvéreim, amikor Isten elhívott benneteket, nem sokan voltak közöttetek — emberi megítélés szerint — bölcsek, hatalmasok, vagy előkelő származásúak. Gondolkozzatok el ezen! 27 Mert Isten azokat választotta, akiket ez a világ bolondoknak tart, hogy ezáltal megszégyenítse a bölcseket. Azokat választotta, akiket a világ gyengének tekint, hogy megszégyenítse azokat, akiket erősnek tartanak. 28 Azokat választotta, akiket a világ megvet és semmibe vesz, hogy semmivé tegye azokat, akiket a világ sokra tart. 29 Mindezt Isten azért tette, hogy előtte senki ne dicsekedhessen!
30 Isten az, aki véghezvitte, hogy ti Krisztusban vagytok. Így lett Krisztus a mi bölcsességünk, és általa fogadott el Isten bennünket. Krisztusban választott külön minket Isten a maga számára, és általa váltott meg bennünket. 31 Amint az Írás mondja: „Aki dicsekszik, csakis az Úrban dicsekedjék!”[b]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center