Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének: a „Ne pusztíts el” kezdetű ének dallamára. Ászáf zsoltáréneke.
75 Dicsérünk téged, Istenünk!
Dicsérünk és hálát adunk neked,
mert közel vagy azokhoz,
akik hirdetik csodálatos tetteid.
2 Isten mondja: „Én határozom meg az ítélet idejét,
és igazságosan ítélkezem.
3 Mikor remeg az egész Föld,
és minden lakója reszket,
én tartom meg annak oszlopait!” Szela
4 Azt mondom a büszkéknek:
„Ne legyetek olyan gőgösek!”
A gonoszoknak: „Ne dicsekedjetek erőtökkel!
5 Ne kérkedjetek hatalmatokkal,
ne szóljatok olyan magabiztosan!”
6 Mert a felemelkedés nem keletről, sem nyugatról,
sem a sivatag hegyeiről származik,
hanem Istentől!
7 Mert Isten a Bíró, aki felemel valakit,
vagy megaláz.
8 Az Örökkévaló kezében a serleg,
haragjának habzó, erős borával tele:
ha tölt belőle,
minden bűnösnek inia kell a Földön!
Bizony, az utosó cseppig ki kell inniuk!
9 Én pedig dicséretet éneklek Jákób Istenének,
örökké hirdetem dicséretét!
10 Isten mondja: „Letöröm az istentelenek szarvát,
de hatalmat adok az igazaknak.”
41 Jób, nézd csak a Leviátánt![a]
Kihúzhatod-e horoggal a vízből, mint a halat?
Nyelvét lekötözheted-e kötéllel?
2 Orrába tennél-e karikát, s kötelet,
vagy horgot az állába, hogy azzal vezesd?
3 Gondolod, hogy könyörögni fog neked?
Vagy hízelegve kérlel, hogy engedd szabadon?
4 Azt hiszed, megegyezhetsz vele,
talán szolgádnak fogadod örökre?
5 Vagy játszanál vele, mint egy kismadárral,
megkötnéd, hogy gyermekeid pórázon vezessék?
6 Talán eladnád a halászoknak,
hogy alkudozzanak fölötte a piacon?
Vagy feldarabolnád, hogy
szétosszad a kereskedők között?
7 Döfhetsz-e a hátába lándzsákat,
vagy a fejébe szigonyt?
8 Ha megpróbálod,
többé esélyed sem lesz harcolni vele!
Gondold meg, mi történne veled!
9 Aki megtámadja, halálosan téved,
már a puszta látványától is összerogy a vakmerő!
10 Ki olyan bátor és bolond,
hogy a Leviátánt megharagítsa?
Akkor hát, kicsoda merne velem szembeszállni?
11 Kicsoda adott nekem előbb,
hogy én tartozzam neki?!
Hiszen minden az enyém az ég alatt!
Isten ígéretei és esküje Ábrahámnak
13 Isten esküvel megerősített ígéretet tett Ábrahámnak, de mivel nagyobbra nem esküdhetett, ezért saját magára esküdött. 14 Azt mondta Ábrahámnak: „Esküszöm, hogy bőségesen megáldalak, és sok-sok utódot adok neked.”[a] 15 Ábrahámnak sokáig és türelmesen kellett várnia, de végül megkapta, amit Isten ígért.
16 Az emberek között az a szokás, hogy olyan valakire esküsznek, aki nagyobb náluk. Így erősítik meg ígéretüket, és ezzel vetnek véget a vitának. 17 Hasonlóképpen, amikor Isten egészen világosan meg akarta mutatni, hogy ígéreteit biztosan teljesíteni fogja, ő is megesküdött azoknak, akiknek az ígéreteket tette. Tehát Isten egyrészt megígért valamit, másrészt azt az esküjével erősítette meg.
18 Ez a két dolog sohasem változik! Isten nem hazudhat, amikor ígér valamit, és nem hazudhat, amikor megesküszik. Ez erős biztatást jelent, és reménységet ad nekünk. Hiszen odamenekültünk Istenhez, és belekapaszkodtunk abba a reménységbe, amelyet ő adott nekünk. 19 Ez a reménység olyan a lelkünk számára, mint a csónak erős horgonya. Ez a „remény-horgony” a mennyei Templomban, a függöny mögött, a mennyei Szentek Szentjében[b] kapaszkodik meg, 20 ott, ahová Jézus bement. Értünk ment be oda, hogy utat készítsen a számunkra, hiszen mindörökké Jézus lett a Főpap, Melkisédek rendje szerint.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center