Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. A „Hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
22 Istenem, ó, Istenem, miért hagytál egyedül?
Oly távol vagy, miért nem mentesz meg?
Nem hallod segélykiáltásomat?!
2 Istenem, segítségért kiáltok nappal,
kiáltok hozzád éjjel is,
de nem felelsz!
3 Istenem, te vagy a Szent,
te vagy a Király!
Izráel dicséretei vesznek körül trónodon!
4 Benned bíztak őseink,
rád támaszkodtak,
és te megmentetted őket.
5 Hozzád kiáltottak segítségért,
és megmenekültek ellenségeiktől.
Hittek és nem csalódtak benned.
6 De én féreg vagyok, nem ember!
Undorodik tőlem,
csúfol és gyaláz mindenki!
7 Aki csak lát, gúnyolódik rajtam,
fejét csóválja, és nyelvét ölti rám.
8 Azt mondják: „Most hívd az Örökkévalót segítségül!
Majd csak megment téged!
Ha tényleg annyira kedvel,
biztosan megszabadít!”
9 Istenem, te vagy, aki anyám méhéből kihozott!
Te biztattál, amíg ő szoptatott!
10 Te vettél a karjaidba,
születésemtől fogva te vagy Istenem!
11 Ne légy messze tőlem,
mert közel a veszedelem,
és nincs, aki segítsen!
12 Dühös bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok!
13 Tátott szájjal rohantak rám,
mint zsákmányra az ordító oroszlán.
14 Olyanná lettem, mint a kiöntött víz:
minden erőm elhagyott!
Csontjaim kificamodtak,
szívem megolvadt, mint a viasz.
15 Szájam[a] kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem ínyemhez tapadt.
Bizony, a halál porába fektettél engem!
Cófár prédikál Jóbnak
20 Ezután a naamái Cófár szólalt meg:
2 „Gondolataim felkavarják lelkemet,
sürgetnek, hogy válaszoljak neked, Jób.
3 Hiszen te állandóan kioktatsz,
és megszégyenítesz minket!
De majd én bölcsen megfelelek!
4-5 Tudod-e, hogy a gonoszok nem örülhetnek sokáig?!
Tudod-e, hogy az istentelenek vigadozása
csak egy pillanatig tart?!
Mióta Isten Ádámot a Földre helyezte,
ez mindig is így volt!
6 Mert ha büszkeségük az égig érne is,
ha fejüket a felhőkig emelik is a gonoszok,
7 mégis eltűnnek örökre!
Eltűnnek, mint mezőn a ganéj.
Akik látták őket ezt kérdezik:
»Hová lettek oly hirtelen?«
8 Bizony, az istentelen eltűnik, mint az álom,
nem látja többé senki sem.
Elfelejtik, mint a rossz álmot.
9 Akik látták, nem láthatják soha többé.
Otthona is elfelejti, nem emlékszik rá.
10 Amit apjuk elvett a szegényektől,
gyermekei fizetik vissza.
Bizony, a gonosz ki kell engedje markából
minden vagyonát!
11 Még ha fiatal is, erőtől duzzad,
hirtelen mégis a porban fekszik,
egyszerre odavan.
12 A gonosznak édes a gonoszság,
szinte szájában tartogatja,
nyelve alatt rejtegeti sokáig,
13 sajnálja lenyelni,
hosszan ízlelgeti.
14 De gyomrában a gonoszság megkeseredik,
s mint a kígyóméreg, olyan lesz a belsejében.
15 Az istentelen mohón nyeli a gazdagságot,
de végül mégis kihányja.
Isten kihajt belőle mindent, amit benyelt.
16 Vipera mérgét szívja magába,
kígyómarás öli meg hirtelen,
17 s nem élvezheti többé a gazdagságát:
a tejjel-mézzel folyó patakokat.
18 Vissza kell adja, amit megszerzett,
nem örülhet vagyonának, amelyért dolgozott.
19 Mert elnyomta a szegényeket,
és nem törődött nyomorúságukkal,
erőszakkal elvette házaikat,
amelyeket nem ő épített.
20 A gonoszoknak semmi sem elég,
kapzsiságuk nem ismer határt,
étvágyuk elől semmi sem menekülhet,
21 utánuk csak pusztaság marad.
Így emésztik el a szegényeket,
ezért a gonoszok jóléte nem tart sokáig.
22 Amikor már mindent összeharácsolt,
és bőségben tobzódik,
akkor szakad rá hirtelen a szükség és szegénység.
Bizony, egyszerre éri mindenféle csapás,
23 mert Isten rázúdítja haragja tüzét,
s jóllakatja a gonoszt veszedelemmel.
Záporoznak rá a harag csapásai,
s ezzel kell töltenie hasát kenyér helyett.
24 Ha elfut a gonosz az acélkard elől,
átveri mellét a bronz nyílvessző.
25 Úgy átfúrja testét a nyílvessző,
hogy hátából áll ki a hegye.
Villámló nyílhegy fúródik májába,
s a rémület tiporja földre.
26 Féltve őrzött kincseit elpusztítják,
őt magát tűz emészti meg,
amelyet nem emberkéz gyújtott.
Tűz, amely mindent feléget,
ami még házában megmaradt.
27 A gonosz bűneit napvilágra hozza az ég,
s felkel a föld, hogy tanúskodjon ellene.
28 Árvíz sodorja el házát, családját, mindenét:
elsöpri Isten haragja mindenestül azon a napon.
29 Bizony, Isten így bánik a gonoszokkal,
ezt kapják örökségül tőle, mert így rendelkezett.”
Isten szava fontosabb, vagy az emberi hagyományok?(A)
15 Ekkor farizeusok és törvénytanítók jöttek Jézushoz Jeruzsálemből. Ezt kérdezték tőle: 2 „Tanítványaid nem végzik el a kézmosás szertartását, mielőtt esznek. Miért nem engedelmeskednek a régi vallási vezetők rendeleteinek?”
3 Jézus kérdéssel válaszolt: „Ti pedig miért toljátok félre Isten parancsait a hagyományok kedvéért? 4 Isten ugyanis ezt mondta: »Tiszteld apádat és anyádat!«[a], és ezt is: »Aki apját vagy anyját gyalázza, az halállal bűnhődjön!«[b] 5 Ezzel szemben ti azt tanítjátok, hogy ha valaki már felajánlotta a Templom javára azt, amivel a szüleinek segíthetne, akkor inkább a Templomnak adja, mint a szüleinek. 6 Ezzel valójában azt tanítjátok, hogy nem fontos, amit Isten mond, és nem neki kell engedelmeskednünk. Fontosabb, hogy mindenki a ti hagyományaitokat kövesse. 7 Milyen képmutatók vagytok! Jól mondta rólatok Ézsaiás próféta:
8 »Ez a nép csak a szájával tisztel engem,
de szíve távol van tőlem.
9 Látszólag tisztelnek ugyan engem,
de nem ér az semmit,
mert tanításaik csak emberi parancsok!«”[c]
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center