Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávidé.
26 Örökkévaló, ítélj meg engem,
mert ártatlanul éltem,
és benned bíztam, ingadozás nélkül!
2 Vizsgálj meg, Örökkévaló,
és próbálj meg,
tisztítsd meg szívemet és szándékaimat!
3 Mert mindig kegyelmedre nézek,
szereteted által élek.
4 Nem barátkozom bajkeverőkkel,
semmi közöm képmutatókhoz.
5 Utálom a gonoszok társaságát,
nem ülök közéjük sohasem.
6 Kezeimet mosom, ártatlan vagyok,
így jövök oltárodhoz, Örökkévaló,
7 hogy énekkel dicsérjelek,
és elmondjam csodás tetteidet!
8 Örökkévaló, szeretem házadat:
a helyet, ahol dicsőséged lakik!
9 Ne számíts engem a bűnösök közé,
ne pusztíts el a gyilkosokkal együtt!
10 Ők mindig gonoszat terveznek,
és markukat tartják, hogy megvesztegessék őket.
11 Én azonban ártatlanságban élek,
szabadíts hát meg, Istenem,
kegyelmezz nekem!
12 Lábam biztos talajon áll,
s áldalak a nagy gyülekezetben, ó, Örökkévaló!
Jóbot meglátogatják barátai
11 Ezután Jób három barátja, a témáni Elifáz, a súahi Bildád, és a naamái Cófár, akik megtudták, hogy milyen szerencsétlenségek érték a barátjukat, elhatározták, hogy meglátogatják, és együttérzésükkel vigasztalják őt. Elindultak otthonról, és együtt utaztak Jóbhoz. 12 Amikor megérkeztek, és meglátták Jóbot, alig ismertek rá. Mindhárman hangos sírásra fakadtak, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre. 13 Odaültek Jób mellé a porba, de hét nap és hét éjjel meg sem tudtak szólalni, mert látták, milyen nagy fájdalom és szomorúság érte a barátjukat.
Jób megátkozza születése napját
3 Ezután Jób megszólalt, és megátkozta a napot, amelyen megszületett:
2-3 „Átkozott legyen a nap, amelyen születtem,
és az éjszaka, amikor megfogantam!
4 Legyen sötét az a nap örökre,
Isten se törődjön vele,
ne ragyogjon rá a napsugár!
5 Boruljon rá a halál árnyéka,
sűrű felhők borítsák örökre,
nappal is sötétség uralja!
6 Azt az éjszakát nyelje el a sötét,
ne számítsák az év napjai közé,
ne sorolják a hónapok közé!
7 Legyen az az éj meddő,
ne halljon többé örömkiáltást!
8 Átkozzák el azt az éjt a napok átkozói,
akik felkeltik a Leviátánt![a]
9 Még a hajnali csillagok se világítsanak,
azon az éjen várják hiába a pirkadatot,
ne lássa meg a hajnal fényét soha!
10 Miért is nem zárta be anyám méhét,
hogy ne láttam volna ilyen nyomorúságot?
11 Miért is nem haltam meg születésem óráján?
Lett volna utolsó leheletem az első!
12 Miért vett a térdére anyám?
Minek szoptatott hiába?
13 Akkor most nyugodtan feküdnék,
békében alhatnék, csendes nyugalomban!
14 Együtt pihennék királyokkal és nagyokkal,
akik síremléket építettek maguknak,
15 vagy uralkodókkal és fejedelmekkel,
akik arannyal, ezüsttel rakták meg sírkamráikat.
16 Miért is nem lettem elvetélt koraszülött,
aki soha nem látta meg a napot?!
17 A sírban még a gonoszok sem ártanak senkinek,
s békén nyugszanak, akiknek ereje elfogyott,
18 megbékélnek a foglyok is,
őreik ordítozását nem szenvedik többé,
19 egyforma ott szegény és hatalmas,
megszabadul a rabszolga is urától.
20 Miért is süt a nap a szenvedőre?
Minek éljen a megkeseredett lelkű?
21 Minek az élet annak, aki a halált várja,
s keresi, mint rejtett kincset,
egyre csak hiába,
22 és ujjong, ha megtalálta,
énekel, ha végre a sírhoz ér?
23 Miért éljen, aki útvesztőbe jutott,
akit maga Isten kerített be?
24 Sóhajtozásom a kenyerem,
nyögésem az italom,
25 mert utolért, amitől féltem,
amitől rettegtem, bekövetkezett.
26 Nincs nyugtom, nincs békesség,
nincs pihenés számomra, csak újabb csapások!”
23 Mielőtt azonban elérkezett ez a hit, a Törvény őrzött bennünket, és egészen addig raboskodtunk, amíg Isten meg nem ismertette velünk az eljövendő hitet. 24 Így tehát Krisztus megérkezése előtt a Törvény volt a Krisztushoz vezető nevelőnk. Azóta viszont már hit által válhatunk Isten számára elfogadhatóvá. 25 Miután ez a hit megérkezett, többé nincs szükség arra, hogy a nevelőnk felügyeljen ránk.
26 Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, 27 mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. 28 Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok. 29 Ha pedig Krisztushoz tartoztok, akkor Ábrahám leszármazottjai vagytok, és egyúttal örökösei mindannak, amit Isten Ábrahámnak és a leszármazottjainak ígért.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center