Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének, Dávidé.”

Vásti királyné nem engedelmeskedik a királynak

1 Ezek az események akkor történtek, amikor a Perzsa Birodalom királya Ahasvérós^[a] volt, aki Indiától Etiópiáig 127 tartomány fölött uralkodott. ² A király Súsán várában tartózkodott udvarával együtt, s onnan irányította birodalmát.

³ Uralkodásának harmadik esztendejében Ahasvérós király nagy ünnepségsorozatot rendezett a birodalom összes magas rangú vezetőjének. Meghívta a perzsa és méd katonai vezetőket, a tartományok kormányzóit és előkelő nemeseit. ⁴ Az ünnepségek 180 napig tartottak: ez alatt a király bemutatta a vendégeinek hatalmas birodalma gazdagságát, palotája kincseit és királyi dicsőségének nagyságát.

⁵ Amikor ezek a napok leteltek, hét napig tartó nagy lakomát rendezett a palota kertjében, amelyre Súsán városának minden lakóját meghívta, a legkisebbtől a legnagyobbig. ⁶ A kertben fehér és kék lenvászon szőttesek voltak felfüggesztve, amelyeket fehér és bíborszínű kötelek tartottak, ezeket pedig ezüstkarikák erősítették a márványoszlopokhoz. A márvánnyal, alabástrommal, és egyéb értékes színes kövekkel kirakott mozaikpadlón arannyal és ezüsttel díszített heverők^[b] voltak elhelyezve a vendégek számára.

⁷ A bort aranyserlegekben szolgálták fel — és minden egyes serleg másmilyen volt! A király nagylelkűsége folytán bőségesen kínálták a király borát. ⁸ A király megparancsolta szolgáinak, hogy mindenki annyit ihat, amennyit csak akar, de senkit se erőltessenek az ivásra.

⁹ A király felesége, Vásti királyné is nagy ünnepséget rendezett az asszonyok számára a palotában.

^10-11 A hétnapos lakoma utolsó napján, amikor a király szíve felvidult a bortól, megparancsolta hét szolgájának, hogy vezessék színe elé Vásti királynét — királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni magas rangú vendégeinek és az egész népnek Vásti szépségét — mert valóban gyönyörűség volt csak ránézni is. A hét szolgát így hívták: Mehúmán, Bizzeta, Harbóna, Bigtána, Abagta, Zétar és Karkasz.

¹² Mikor azonban a szolgák átadták a király parancsát Vásti királynénak, ő nem engedelmeskedett, és nem akart a királyhoz menni. Ekkor a király haragra lobbant, és forrt benne az indulat. ¹³ Mivel az volt a szokása, hogy minden dologban tanácskozott a bölcsekkel, akik tudták, mit kell tenni, ismerték a törvényeket, és gyakorlottak voltak az ítélkezésben — most is hozzájuk fordult, és tanácsot tartott velük. ¹⁴ Ez a hét bölcs volt a király legközelebbi tanácsadója: Karsená, Sétár, Admátá, Társis, Meresz, Marszená, Memúkán. Ők voltak a Méd-Perzsa Birodalom legmagasabb rangú fejedelmei, akik általában a király jelenlétében tartózkodtak. ¹⁵ A király tehát megkérdezte őket: „A törvény szerint mit kellene tenni Vásti királynéval, aki nem engedelmeskedett a király — udvari szolgái által küldött — parancsának?”

¹⁶ Memúkán így válaszolt a király és a többi fejedelem előtt: „Vásti királyné nemcsak a király ellen vétkezett, hanem minden fejedelem és Ahasvérós király egész birodalmának minden népe ellen is. ¹⁷ Mert amit a királyné tett, azt az egész birodalomban minden asszony meg fogja tudni, és akkor ők is megvetik és lenézik a férjüket. Azt fogják mondani a férjüknek: »Hiszen Vásti királyné sem fogadott szót, amikor Ahasvérós király megparancsolta neki, hogy menjen hozzá!«

¹⁸ A mai napon az előkelő méd és perzsa asszonyok mind látták és hallották, amit Vásti tett. S majd ők is ugyanezt fogják mondani a férjüknek, a birodalom vezetőinek. Ebből pedig véget nem érő megvetés, felháborodás, meg viszály keletkezik a férjek és feleségek között.

¹⁹ Ezért, ha a király is úgy látja jónak, adjon ki rendeletet, és jegyezzék fel a médek és perzsák visszavonhatatlan törvényei közé, hogy Vásti soha többé nem léphet Ahasvérós király színe elé. A királynői méltóságot pedig adja a király olyannak, aki Vástinál méltóbb rá. ²⁰ Amikor pedig ezt a királyi rendeletet az egész hatalmas birodalomban kihirdetik, akkor minden asszony — a legnagyobbtól a legkisebbig — tisztelni fogja férjét.”

²¹ Tetszett ez a javaslat a királynak és a többi fejedelemnek is. Ezért a király elfogadta Memúkán tanácsát,

¹³ A vallási vezetők látták, hogy Péter és János milyen bátrak, s mikor megtudták, hogy tanulatlan és egyszerű emberek, nagyon elcsodálkoztak. Azt is tudták róluk, hogy Jézus követői voltak, ¹⁴ de mivel a meggyógyított férfi ott állt mellettük, nem tudtak semmit sem válaszolni.

¹⁵ Ekkor kiküldték őket a teremből, és így tanakodtak: ¹⁶ „Mit tegyünk ezekkel? Mert kétségtelenül csodát tettek, ezt mindenki tudja Jeruzsálemben, ezt mi sem tagadhatjuk le. ¹⁷ Valahogy mégis meg kell akadályoznunk, hogy ez tovább terjedjen a nép között. Tehát fenyegessük meg őket, hogy többé senkinek se beszéljenek annak az embernek^[a] a nevében!”

¹⁸ Majd behívták Pétert és Jánost, és megparancsolták nekik, hogy többé senkinek ne beszéljenek Jézusról, és ne tanítsanak az ő nevében. ¹⁹ Az apostolok erre így válaszoltak: „Gondoljátok meg, jónak látja-e Isten, ha inkább nektek engedelmeskedünk, mint neki! ²⁰ Ami azonban minket illet, mi nem hallgathatunk, hanem beszélnünk kell arról, amit láttunk és hallottunk.” ²¹ Ekkor a vezetők még egyszer megfenyegették, majd szabadon engedték őket. Nem tudták sehogyan sem megbüntetni őket, mert az egész nép dicsérte Istent a történtek miatt, ²² hiszen a koldus, akivel a csoda történt, már negyven éves is elmúlt!

A jeruzsálemi közösség imádsága

²³ Akkor szabadon engedték Pétert és Jánost, akik visszamentek a tanítványok csoportjához, és elbeszélték mindazt, amit a főpapok és a nép vezetői mondtak. ²⁴ A tanítványok, miután meghallgatták őket, egy szívvel-lélekkel kiáltottak Istenhez, és így imádkoztak: „Urunk, te teremtetted a Mennyet, a Földet, a tengert, és mindent, ami bennük van. ²⁵ Te mondtad a Szent Szellem által szolgádon, ősapánkon, Dávidon keresztül:

²⁷ Mert Jeruzsálemben valóban ez történt: Heródes, Poncius Pilátus, Izráel népe és a többi nemzetek mind összefogtak szent szolgád, Jézus ellen, akit te tettél Messiássá. ²⁸ Így együttesen meg is tették mindazt, amit te, Urunk, hatalmaddal és akaratoddal előre elhatároztál. ²⁹ Most azért, Urunk, halld meg, amivel fenyegettek bennünket! Tegyél bennünket, szolgáidat képessé, hogy teljes bátorsággal hirdessük üzeneted! ³⁰ Te pedig nyújtsd ki kezedet, gyógyítsd meg a betegeket, tegyél csodákat, és adj jeleket szent szolgádnak, Jézusnak neve által!”

³¹ Amikor befejezték az imádkozást, megremegett a föld, ahol összegyűltek, és betöltötte őket a Szent Szellem. Ezután továbbra is bátran hirdették mindenkinek Isten üzenetét.