Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

„A Templomba felvezető ének.”

Ne tégy meggondolatlanul fogadalmat!

5 Vigyázz, jól gondold meg, hogyan közeledsz Istenhez! Sokkal jobb, ha azért jössz, hogy őt hallgasd, és engedelmeskedj neki, mint ha úgy hozol áldozatot, mint az ostobák, akik azt sem tudják, mit tesznek!

⁴ Mikor Istennek megfogadsz valamit, ne halogasd ígéreted teljesítését! Add meg a fogadalmi ajándékot hamar, amit megígértél, mert ő nem kedveli az ostobákat, akik nem tartják meg ígéretüket! ⁵ Inkább ne tégy fogadalmat, mint hogy ne teljesítsd, amit fogadtál! ⁶ Tehát ne engedd, hogy a saját elhamarkodott ígéreted bűnbe vigyen! Ne mondd az Isten küldötte^[a] előtt: „Ó, ez csak tévedés vagy könnyelműség volt!” Mert ha ezt teszed, magadra vonod Isten haragját, és lerombolja a munkádat. ⁷ Bizony, sok álommal és sok beszéddel sok hiábavalóság is együtt jár! Inkább arra legyen gondod, hogy Istent tiszteld és féld!

Bölcs tanácsok a gazdagságról, vagyonról

⁸ Ha látod, hogy valamelyik országban elnyomják a szegényeket, erőszakkal megfosztják őket az igazságos bánásmódtól és jogaiktól — ne csodálkozz rajta! Aki ilyen igazságtalanul elnyomja őket, azon is uralkodik egy még magasabb rangú. Fölöttük pedig még hatalmasabb urak vannak.

⁹ Mindennél nagyobb nyereség az ország számára az olyan király, aki a földművelést részesíti előnyben.^[b]

¹⁰ Aki pénzimádó, sohasem elégszik meg azzal, amit szerzett. Ugyanígy, aki folyvást csak a vagyonát akarja gyarapítani, sohasem elégszik meg az üzleti haszonnal. Bizony, ez is hiábavalóság! ¹¹ Ha gyarapodik a vagyonod, növekednek az igények is, és egyre többen akarnak költeni belőle. Mi marad hát a gazdának? Csak az, hogy legelteti a szemét a vagyonán.

¹² A szolga, aki egész nap keményen dolgozik, édesen alszik éjjel, akár keveset, akár sokat evett előtte. De a gazdagot sok gondja még éjjel sem hagyja nyugodni.

¹³ Megfigyeltem a nap alatt valamit, ami nagyon keserves. Előfordul, hogy valaki szorgalmasan őrzi a vagyonát, ¹⁴ de valami szerencsétlenség folytán mégis mindenét elveszti. Ha azután gyermeke születik, már nincs semmije, amit örökségül hagyhatna rá.

¹⁵ Bizony, az ember csupaszon jön ki az anyja méhéből, és mikor el kell mennie, akkor is meztelenül megy el. Semmit nem vihet magával abból, amiért oly sokat fáradozott. ¹⁶ Ez is nagyon tragikus és fájdalmas: üres kézzel jöttünk, s úgy kell elmennünk is. Mi marad az ember kezében abból, amiért küszködött és törte magát? ¹⁷ Mi értelme volt hát, hogy egész életében sötétség vette körül és szomorúság, végül pedig bosszúság és betegség?

¹⁸ Végül is arra jutottam, hogy az a jó és helyes, ha az ember eszik-iszik, és örömét leli munkájában, és annak gyümölcsében — mindabban, amivel egész életében vesződik a nap alatt. Hiszen mindezt Isten adja: ez jutott nekünk!

¹⁹ Hasonlóképpen az is Isten ajándéka, hogy némelyeknek adott vagyont, gazdagságot és lehetőséget, hogy annak áldásait élvezzék. Hát fogadják el Istentől ezt az ajándékot, és örüljenek neki! ²⁰ Az ilyen emberek nem sokat gondolkoznak életük múlásáról, mert Isten olyan sok örömöt ad nekik, hogy az teljesen betölti őket.

Jézus az Atyától jött, és hozzá megy

²¹ Azután Jézus ezt mondta: „Én majd elmegyek, ti pedig keresni fogtok engem, de ahová megyek, oda ti nem jöhettek, és a bűneitekben fogtok meghalni.”

²² Ekkor a júdeaiak egymás között tanakodtak: „Talán meg akarja ölni magát, hogy azt mondja: »Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek«?”

²³ Jézus így folytatta: „Ti innen, a földről származtok, én pedig fentről származom. Ti ehhez a világhoz tartoztok, de én nem. ²⁴ Ezért mondtam nektek, hogy a bűneitekben fogtok meghalni. Bizony, ha nem hiszitek, hogy ÉN VAGYOK,^[a] akkor a bűneitekben haltok meg.”

²⁵ Ekkor azok megkérdezték: „Ki vagy te tulajdonképpen?”

Jézus így válaszolt: „Az vagyok, akinek kezdettől fogva mondom magamat. ²⁶ Sok mindent mondhatnék rólatok, és elítélhetnélek titeket. De csak azt mondom, amit attól hallottam, aki elküldött engem, és amit ő mond, az igaz!”

²⁷ Azok nem értették meg, hogy az Atyáról beszélt. ²⁸ Jézus így folytatta: „Amikor majd fölemelitek^[b] az Emberfiát, akkor fogjátok felismerni, hogy ÉN VAGYOK. Meg fogjátok érteni azt is, hogy amit teszek, azt nem magamtól teszem, és csak azt mondom, amire az Atya tanított, ²⁹ mert engem ő küldött, és mindig velem van. Nem hagyott egyedül, mert én mindig azt teszem, amivel a kedvében járok.” ³⁰ Amikor ezt mondta, sokan hittek Jézusban.

Az igazság megszabadít

³¹ Azután Jézus azokhoz fordult, akik hittek benne: „Ha ragaszkodtok a tanításomhoz, engedelmeskedtek a szavamnak, és annak megfelelően éltek, akkor valóban a tanítványaim vagytok. ³² Akkor majd megismeritek az igazságot, az igazság pedig megszabadít titeket.”

³³ Azok így válaszoltak: „Mi Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha nem voltunk rabszolgák! Miért mondod, hogy meg fogunk szabadulni?”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek, ha valaki bűnben él, az a bűn rabszolgája. ³⁵ A rabszolga nem marad örökre a családban, csak a fiú, ³⁶ ezért, ha a Fiú megszabadít titeket, akkor valóban szabadok lesztek! Tudom, hogy Ábrahám leszármazottjai vagytok, ³⁷ mégis meg akartok ölni, mert nem fogadjátok el a tanításomat. ³⁸ Én arról beszélek, amit Atyámtól tanultam, és ti is azt teszitek, amit atyátoktól tanultatok.”