Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
„A Templomba felvezető ének.”
130 Örökkévaló, a mélységből kiáltok hozzád!
2 Hallgass meg, Uram,
figyelj könyörgésemre!
3 Ha bűneink szerint bánsz velünk, Örökkévaló,
ki állhat meg előtted?
4 De te megbocsáthatsz nekünk!
Ezért félnek és tisztelnek téged.
5 Én az Örökkévaló segítségét várom!
Rá várok, hogy megsegítsen,
és ígéretében bízom!
6 Az Örökkévalóra várok,
úgy várom őt, mint az őrök a hajnalt,
mint az őrök a hajnalt!
7 Izráel, az Örökkévalóban bízz,
mert ő kegyelmes, és igazán szeret,
biztosan meg tud menteni!
8 Bizony, meg is szabadítja ő
Izráelt minden bűnétől!
25 Egész Izráelben nem volt Absolonhoz fogható szép férfi. Mindenki dicsérte daliás termetét. Tetőtől talpig hibátlan volt a külseje. 26 Igen dús növésű volt a haja, amelyet évente lenyíratott. Ilyenkor lemérték a levágott haj súlyát, és az vagy 200 sékelt[a] nyomott, királyi mérték szerint. 27 Absolonnak három fia és egy leánya született. Leányát Támárnak hívták, és ő is nagyon szép volt.
28 Absolon tehát Jeruzsálemben lakott, mégsem mehetett a királyhoz. Két év telt el így, 29 s akkor végül üzent Jóábnak, hogy szeretne üzenetet küldeni vele a királynak. De Jóáb nem ment hozzá, és nem is válaszolt neki. Majd ismét üzent Jóábnak, aki még ezután sem akart Absolonhoz menni.
30 Végül Absolon ezt mondta szolgáinak: „Nézzétek, Jóáb földje szomszédos az én földemmel, és árpavetés érik rajta. Menjetek, és gyújtsátok föl!” Így is történt: a szolgák fölgyújtották Jóáb árpáját. 31 Amikor ezt Jóáb megtudta, Absolonhoz sietett, és kérdőre vonta: „Miért gyújtották föl szolgáid az árpaföldemet?”
32 „Látod, már kétszer is üzentem érted — mondta Absolon —, hogy jöjj el hozzám. Meg akartalak kérni, hogy menj a királyhoz, és kérdezd meg tőle, miért hívatott haza Gesúrból. Ha látni sem akar engem, akkor jobb lett volna Gesúrban maradnom. Most már szeretném ismét látni a királyt. De ha bűnösnek tart, akkor végeztessen ki!”
33 Ezután Jóáb bement a királyhoz, és mindezt elmondta neki. Majd Dávid király magához hívatta Absolont, aki földig hajolt előtte, mikor megérkezett. A király pedig megcsókolta Absolon arcát — így köszöntötte.
Segítsetek egymásnak!
6 Testvéreim, előfordulhat, hogy valaki közületek valamiben vétkezik. Az ilyen testvért gyengéden és szelíden azok igazítsák helyre, akik a Szent Szellem szerint élnek! De ők is vigyázzanak magukra, nehogy ugyanabba a kísértésbe essenek! 2 Segítsetek egymásnak a terhek hordozásában — így engedelmeskedjetek Krisztus törvényének. 3 Ha valaki nem akar másoknak segíteni, mert olyan fontosnak tartja magát, akkor valójában senki, és csak magát csapja be. 4 Ne hasonlítsátok össze magatokat másokkal, hanem mindenki a saját munkáját tegye mérlegre! Akkor csakis a maga munkájával dicsekedhet, 5 hiszen mindenkinek saját magáért kell felelősséget vállalnia.
6 Akit Isten beszédére tanítanak, az viszonozza ezt a tanítójának, ossza meg a javait vele!
Amit vetsz, azt fogod aratni is
7 Ne áltassátok magatokat: Istent nem lehet becsapni! Amit vet az ember, azt fogja aratni is! 8 Aki azért tesz valamit, hogy kielégítse a régi természetének kívánságait, annak ez a régi természet romlást és halált fog teremni, és azt is fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszése szerint cselekszik, az a Szent Szellemből arat örök életet. 9 Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek!
Ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk! 10 Rajta hát! Amíg van lehetőségünk, addig tegyünk jót mindenkivel, de leginkább azokkal, akik hitünk családjához tartoznak!
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center