Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A zenészek vezetőjének. Dávidé.

¹³ Azután Jóáb és csapata rohamra indult az arám csapatok ellen, akik megfutamodtak előle. ¹⁴ Ezt látva az ammoniak is futásnak eredtek, és bemenekültek a városba Abisaj serege elől.

Így hát Jóáb győztesen tért haza Jeruzsálembe az ammoniak elleni hadjáratból.

¹⁵ Az arámok azonban az Izráeltől elszenvedett vereség után ismét összegyűjtötték seregüket Hélámban. ¹⁶ Hadadezer király követeket küldött az Eufrátesz folyón túl élő arámokhoz, hogy őket is bevonja a hadjáratba. Azok el is jöttek Hélámba, Sóbak, Hadadezer király hadvezére vezetésével.

¹⁷ Amikor Dávid ennek hírét vette, ő is összegyűjtötte seregét egész Izráelből, és maga vezette őket a hadjáratra. Átkeltek a Jordánon, és egyenesen Hélámba vonultak. Ott az arámok csatasorba álltak, és megütköztek Dávid seregével. ¹⁸ Az arámok megfutamodtak, és az izráeliek Dávid vezetésével levágtak 40 000 lovast és 700 harci szekéren küzdő harcost. Az arám hadvezér, Sóbak is elesett ebben a csatában. ¹⁹ Ennek a vereségnek az lett a következménye, hogy azok a királyok, akik addig Hadadezer alattvalói voltak, békét kötöttek Izráellel, és Dávid alattvalói lettek. Az arámok pedig attól kezdve óvakodtak attól, hogy az ammoniaknak katonai segítséget nyújtsanak.

³¹ Amíg az asszony a városba ment, a tanítványok kínálták Jézust: „Mester, egyél valamit!”

³² De ő ezt felelte: „Van mit ennem, de erről ti nem tudtok.”

³³ A tanítványok egymást kérdezgették: „Hogy lehet ez? Talán valaki hozott neki ennivalót?”

³⁴ Jézus így válaszolt: „Számomra az az étel, ha azt teszem, amit az Atya rám bízott, hiszen ezért küldött el. Az táplál engem, amikor egészen elvégzem, amivel megbízott. ³⁵ A vetés idején azt szoktátok mondani: »Még négy hónap, és aratni fogunk.« Én pedig azt mondom nektek: nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra! ³⁶ Aki learatja, meg is kapja érte a bérét, mert az örök életre gyűjti össze a termést. Ezért együtt örül a vető és az arató. ³⁷ A közmondás ráillik erre: »Az egyik vet, a másik meg arat.« ³⁸ Én azért küldtelek el titeket, hogy learassátok, amit mások vetettek. Mert valóban mások dolgoztak vele, ti pedig folytatjátok, amit ők elkezdtek: learatjátok a munkájuk gyümölcsét.”