Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
24 Mind látják győzelmi felvonulásodat, Istenem!
Mindenki meg fog látni téged, Istenem, Királyom,
mikor dicsőségesen bevonulsz!
25 Elől jönnek az énekesek,
utánuk a zenészek,
közöttük csörgődobokkal
a táncoló leányok.
26 Dicsérjétek és áldjátok Istent mindannyian,
dicsérjétek az Örökkévalót, Izráel népe!
27 A kicsiny Benjámin törzse vezeti őket,
jönnek Júda fejedelmei és egész népe,
jönnek Zebulon és Naftáli vezérei!
28 Istenünk, mutasd meg hatalmadat!
Mutasd meg hatalmadat, mint a régi időkben!
29 Királyok hoznak neked ajándékot
jeruzsálemi Templomodba,
így tisztelnek téged.
30 Istenünk, fenyítsd meg a nádasban lakó vadakat!
Fenyítsd meg a bikákat az idegenek seregében!
Alázd meg őket,
szórd szét a népeket, akik háborút akarnak!
Porban csúszva hozzák eléd gazdagságukat!
31 Egyiptomból fejedelmek hozzák ajándékaikat,
Etiópia hamar feléd nyújtja kezét, Örökkévaló!
32 Énekeljen Istennek a Föld minden országa!
Énekkel dicsérjétek Urunkat! Szela
33 Énekeljetek annak,
aki harci szekerén száguld az ősi egeken!
Énekeljetek annak,
aki mennydörgő hangon kiált!
34 Hirdessétek, hogy Isten mindenkinél hatalmasabb!
Hirdessétek, hogy ő uralkodik Izráel fölött,
hatalma nagyobb az egeknél!
35 Fenséges és félelmetes vagy, ó, Isten,
szent lakóhelyeden!
Isten ad erőt és hatalmat népének!
Áldott legyen az Isten!
12 Ezután Abner követeket küldött Dávidhoz, hogy mondják meg neki Abner nevében: „Kié ez az ország? Köss velem szövetséget, és segítségedre leszek, hogy egész Izráelt uralmad alá hajtsam!”
13 Dávid így válaszolt a követek útján: „Jól van, szövetséget kötök veled, de egy feltétellel: addig ne jöjj hozzám, amíg Mikált, Saul leányát magaddal nem hozod.”
14 Ezután Dávid követeket küldött Esbaalhoz, Saul fiához, ezzel az üzenettel: „Küldd vissza a feleségemet, Mikált, akiért 100 filiszteust öltem meg!”[a]
15 Esbaal elküldte az embereit, hogy vegyék el Paltiéltől, Lais fiától Mikált. 16 Mikál férje, Paltiél sírva kísérte Mikált Bahúrim városáig, de onnan Abner visszaküldte, s akkor Paltiél hazament.
Pált a zsidók meg akarják gyilkolni
12-13 Másnap reggel a zsidók közül negyvenen összegyűltek, és azt tervezték, hogy meggyilkolják Pált. Átok terhe alatt megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg ez nem sikerül. 14 Elmentek a főpapokhoz és a nép vezetőihez, és azt mondták: „Megfogadtuk, hogy addig semmit nem eszünk, amíg Pált meg nem öljük. 15 Ezért most a Főtanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy küldje le hozzátok Pált, mintha még kérdezni szeretnétek tőle valamit. Mi pedig lesbe állunk, és megöljük, mielőtt ideérne.”
16 Pál unokaöccse azonban meghallotta ezt a tervet, elment az erődbe, és elmondta Pálnak. 17 Pál ekkor magához hívta az egyik századost, és azt mondta neki: „Vidd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert fontos hírt hozott!” 18 A százados a parancsnokhoz vezette a fiút, és jelentette: „Az a Pál nevű fogoly hívatott, és megkért, hogy hozzam ide ezt a fiatalembert, mert mondani akar neked valamit.”
19 A parancsnok ekkor kézen fogta a fiút, különvonult vele, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz mondani?”
20 A fiú így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek, küldd le Pált holnap a Főtanács elé, mintha még valamit kérdezni akarnának tőle. 21 De ne higgy nekik, mert több mint negyvenen állnak lesben, hogy útközben meggyilkolják Pált. Ezek átok terhe alatt megfogadták, hogy addig nem esznek, s nem isznak semmit, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak, és csak a te engedélyedet várják.”
22 A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt jelentetted nekem!”
Pált Cézáreába viszik
23 Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel 200 gyalogos katonát, 70 lovast és 200 lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába. 24 Ültessétek lóra Pált is, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!” 25 A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt:
26 „Klaudiusz Liziásztól, üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak.
27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár. 28 Tudni akartam, hogy mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé. 29 Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált vagy börtönt érdemelne. 30 Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig meghagytam, hogy előtted emeljenek vádat ellene.”
31 A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba. 32 Másnap a lovas katonák továbbmentek vele, a többiek pedig visszatértek Jeruzsálembe. 33 Amikor a lovascsapat megérkezett Cézáreába, átadták a levelet a kormányzónak, és Pált is elébe vezették. 34 A helytartó elolvasta a levelet, és megkérdezte Páltól, hogy melyik tartományból való. Amikor megtudta, hogy Cilíciából, 35 azt mondta neki: „Majd meghallgatlak, amikor a vádlóid is megérkeznek.” Megparancsolta, hogy Pált a Heródes palotájában őrizzék.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center