Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Szamech
113 Gyűlölöm a kétszínűséget,
de szeretem tanításodat, Uram!
114 Te vagy menedékem és pajzsom,
bízom szavadban!
115 Távozzatok tőlem, gonoszok,
hogy Istenem parancsait megtartsam!
116 Segíts meg ígéreted szerint, hogy élhessek,
ne engedd, hogy csalódjak abban, amiben bízom!
117 Tarts meg, hogy megmeneküljek,
és örökké törvényedben gyönyörködhessek!
118 Uram, te elfordulsz azoktól, akik törvényedtől eltérnek,
és hamisságaikat leleplezed.
119 Elsöpröd a Földről mind a gonoszokat, mint a szemetet,
de én szeretem bizonyítékaidat.
120 Egész testem remeg az irántad való tisztelet és félelem miatt,
mert tisztelem és félem ítéleteidet.
Ajin
121 Azt tettem, ami helyes és igazságos,
ne adj át azoknak, akik el akarnak taposni engem!
122 Kérlek, te vállalj értem, szolgádért, kezességet,
hogy a büszkék ne nyomhassanak el engem!
123 Szemem sóvárogva várja segítségedet:
igazságos ígéreted teljesülését.
124 Bánj velem, szolgáddal, kegyelmed szerint,
és taníts törvényedre!
125 Uram, szolgád vagyok,
segíts, hogy megérthessem bizonyítékaidat!
126 Itt az ideje, Örökkévaló, hogy cselekedj,
mert az emberek eltértek tanításodtól!
127 De én szeretem parancsaidat,
az aranynál is, még a színaranynál is jobban.
128 Követem minden utasításodat,
de gyűlölök minden hamisságot és csalást.
8 Majd ismét kiújult a harc a filiszteusok és Izráel között. Ebben Dávid is részt vett, és olyan nagy győzelmet aratott, hogy a filiszteusok futva menekültek a csatából.
Saul ismét meg akarja gyilkolni Dávidot
9 Egyszer, amikor Saul a házában ült, ismét megszállta a gonosz szellem, amelyet Isten[a] küldött. Dávid éppen a király előtt pengette a hárfáját. Saul — aki a kezében tartotta a lándzsáját — 10 hirtelen azt gondolta: „Most megölöm Dávidot! A falhoz szegezem!” — s azzal a lándzsáját Dávid felé hajította, aki azonban félrehajolt, így a lándzsa a falba fúródott. Dávid kifutott a házból, és még az éjjel elmenekült.
11 Saul utána küldte az embereit, hogy álljanak lesben Dávid házánál, és reggel öljék meg. Azonban Mikál figyelmeztette a férjét: „Ha még ma éjjel el nem menekülsz, reggel megölnek!” 12 Azután Mikál az ablakon keresztül leeresztette Dávidot, aki elfutott, s így megmenekült a haláltól. 13 Ezután Mikál Dávid ágyába fektette a házibálványt, a fejéhez kecskeszőrt rakott, és betakarta Dávid ruháival.
14 Amikor Saul odaküldte az embereit, hogy fogják el Dávidot, Mikál azt mondta nekik, hogy a férje beteg.
15 Egy idő múlva Saul megint odaküldte őket, hogy nézzék meg Dávidot, s ezt mondta nekik: „Hozzátok elém, ha kell, ágyastól is, hogy megöljem!” 16 Saul emberei ismét Dávid házához mentek, és ezúttal fölfedezték, hogy csak a házibálvány fekszik az ágyban, és amit Dávid hajának gondoltak, az csak kecskeszőr.
17 Saul szemrehányást tett Mikálnak: „Miért csaptál be? Miért engedted megszökni ellenségemet?”
De Mikál így védekezett: „Dávid megfenyegetett, hogy ha nem engedem elmenni, megöl.”
Jézus a vízen jár(A)
45 Jézus ezután utasította a tanítványait, hogy azonnal szálljanak be bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, Betsaidába, amíg ő elbocsájtja az embereket. 46 Miután elbúcsúzott tőlük, felment a hegyre imádkozni.
47 Eljött az este, és a bárka még valahol a tó közepénél tartott, Jézus pedig egyedül volt a parton. 48 Látta, hogy a tanítványai küszködnek az evezéssel, mert a szél szembe fújt velük. Hajnalban, valamikor három és hat óra között, a tó vizén járva hozzájuk ment, de úgy tett, mintha el akarna haladni mellettük. 49 Amikor a tanítványok meglátták Jézust, amint a vízen járt, azt hitték, hogy kísértetet látnak, és ijedtükben kiáltozni kezdtek. 50 Mindannyian látták, és nagyon megrémültek, de ő azonnal megszólította őket: „Nyugodjatok meg! Én vagyok az, ne féljetek!” 51 Belépett hozzájuk a bárkába, s ekkor a szél azonnal elállt. Ezen a tanítványok nagyon megdöbbenek. 52 Még mindig nem okultak a kenyerek megszaporításán sem, és kemény volt a szívük.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center