Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

³⁴ Ezután Sámuel hazament Rámába, és Saul is hazatért Gibeába. ³⁵ Sámuel ettől fogva nem látta többé Sault, de bánkódott miatta.

Az Örökkévaló is megbánta, hogy Sault királlyá tette Izráel fölött.

Sámuel királlyá keni Dávidot

16 Az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Meddig bánkódsz még Saul miatt? Már határoztam felőle: nem lesz többé Izráel királya. Töltsd meg az olajtartódat^[a], és indulj el, mert Betlehembe küldelek, Isaihoz! Az ő fiai közül választottam új királyt magamnak.”

² De Sámuel ezt kérdezte: „Hogyan mehetnék oda? Ha Saul megtudja, biztosan megölet engem!”

„Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: »Azért jöttem, hogy az Örökkévalónak áldozzak.« ³ Hívd meg Isait az áldozatra, azután majd megmondom, mitévő legyél. Azt kend fel királynak, akit mutatok neked!”

⁴ Sámuel engedelmeskedett, és az Örökkévaló szava szerint elment Betlehembe. Amikor megérkezett, a város vezetői félve kérdezték: „Sámuel, békés szándékkal jöttél?”

⁵ „Igen — felelte ő —, békés szándékkal. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az Örökkévalónak. Szenteljétek meg magatokat, és ti is jöjjetek el, amikor az áldozatot bemutatom!” Isait és a fiait is megszentelte Sámuel, és meghívta az áldozat bemutatására.

⁶ Amikor Isai és fiai megérkeztek, Sámuel meglátta Eliábot^[b], és ezt gondolta: „Biztosan ő az Örökkévaló fölkentje, akit kiválasztott!”

⁷ De az Örökkévaló ezt mondta Sámuelnek: „Ne arra tekints, hogy milyen szemrevaló külsejű, vagy daliás termetű, mert nem őt választottam. Az ember annak alapján ítél, amit lát, de én nem a külsejét, hanem a szívét nézem.”

⁸ Ezután szólította Isai a második fiát, Abinádábot, és Sámuelhez vezette, aki ezt mondta: „Nem, ő sem az Örökkévaló választottja.”

⁹ Majd Sammát vezette Isai Sámuelhez, aki ismét ezt mondta: „Ő sem az, akit az Örökkévaló választott.”

¹⁰ Isai a fiai közül hetet már sorra odavezetett Sámuelhez, de a próféta mindegyikre ugyanazt mondta: „Nem, nem ő az Örökkévaló választottja.”

¹¹ Végül Sámuel ezt kérdezte Isaitól: „Mindegyik fiad itt van már?”

„Nem, van még egy, a legkisebbik, de ő a juhokat őrzi a mezőn” — válaszolt Isai.

„Akkor sürgősen küldj érte valakit, mert addig nem ülünk asztalhoz, amíg ő ide nem ér” — mondta Sámuel.

¹² Isai elhívatta legkisebb fiát, és Sámuel elé állította. Ez a fiú pirospozsgás arcú^[c], szép termetű és ragyogó szemű volt. Akkor az Örökkévaló szólt Sámuelnek: „Ő az! Őt kend föl!”

¹³ Sámuel vette az olajtartóját, és a fiú fejére öntötte az olajat. Így kente föl testvérei előtt a legkisebb fiút. Ekkor az Örökkévaló Szelleme betöltötte Dávidot — mert így hívták —, és attól kezdve vele is maradt.

Ezután Sámuel visszatért Rámába.

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

⁶ Ezért minden körülmények között bátran tekintünk előre. Hiszen tudjuk, hogy amíg ebben a földi testben élünk, távol vagyunk az Úrtól. ⁷ A benne való hitünk és bizalmunk által élünk, nem pedig ahhoz igazodva, amit a szemünkkel látunk, ⁸ ezért vagyunk bátrak és bizakodók. Jobban szeretnénk ugyan kiköltözni ebből a földi testből, és hazaköltözni az Úrhoz, ⁹ de akár ebben a testben élünk, akár hazaköltözünk, arra törekszünk, hogy az Úr kedvében járjunk. ¹⁰ Mert kivétel nélkül mindannyiunknak oda kell állnunk Krisztus ítélőszéke elé! Ott fogja mindenki megkapni, amit megérdemel, aszerint, hogy ebben a földi testben mit tett: jót, vagy rosszat.

Krisztus szeretete sürget bennünket

¹¹ Mi tudjuk, mit jelent az Urat tisztelni és félni, ezért igyekszünk meggyőzni az embereket az igazságról. Isten számára teljesen nyilvánvaló, hogy mi valójában kik vagyunk. Reméljük azonban, hogy ez a ti számotokra is nyilvánvaló! ¹² Nem is akarjuk magunkat újra ajánlgatni, inkább lehetőséget adunk nektek, hogy ti dicsekedjetek velünk. Így majd meg tudtok felelni azoknak, akik a külső látszattal dicsekednek, nem azzal, ami a szívben van.

¹³ Ha egyesek úgy gondolják, hogy magunkon kívül vagyunk, az Istenért van, ha pedig józanok vagyunk, az a ti kedvetekért.

¹⁴ Mert bennünket Krisztus szeretete szorongat és sürget. Meg vagyunk győződve róla, hogy ha egy ember — Jézus — meghalt mindenkiért, akkor valójában minden ember meghalt. ¹⁵ Jézus pedig azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek. Igen, ő meghalt és feltámadt, hogy az emberek érte éljenek.

¹⁶ Ezért mostantól fogva nem úgy tekintünk az emberekre, ahogyan a hitetlenek. Igaz, régen mi is úgy gondolkoztunk Krisztusról, mint ők, de ez már teljesen megváltozott. ¹⁷ Így hát, ha valaki Krisztussal egyesült, akkor új teremtménnyé lett! Ami benne régi volt, elmúlt, ő pedig minden tekintetben újjá lett!

Isten Királysága olyan, mint a gabonaföld

²⁶ Ezt is mondta nekik Jézus: „Isten Királysága hasonlít a gabonaföld műveléséhez. A földműves először kimegy a földjére magot vetni. ²⁷ Azután telnek-múlnak a napok, és a magok kicsíráznak, a növény pedig növekszik, senki sem tudja, hogyan. ²⁸ Igen, a növények először szárat növesztenek, azután kalászt hoznak, végül szemeket nevelnek a kalászban. ²⁹ Amikor a szemek beérnek, a gazda azonnal learatja a gabonát, mert elérkezett az aratás ideje.”

A mustármag példázata^(A)

³⁰ Ezt is mondta nekik Jézus: „Mihez hasonlítsam Isten Királyságát? Milyen példázattal magyarázzam? ³¹ Ahhoz hasonlít, ahogyan a mustármagból kifejlődik a növény. Amikor elvetik, ez a mag minden más magnál kisebb, ³² de mire felnövekszik, már nagyobb lesz az összes többi kerti veteménynél. Olyan nagy ágakat növeszt, hogy az égi madarak is fészket rakhatnak az árnyékában.”

³³ Még sok, ehhez hasonló jelképes történettel tanította az embereknek Isten üzenetét. Annyit mondott nekik, amennyit meg tudtak érteni. ³⁴ Mindig ilyen példázatokat használt, ha tanította őket, de mikor egyedül maradt a tanítványaival, nekik mindent meg is magyarázott.