Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
20 Hallgassa meg kérésed az Örökkévaló,
mikor bajban vagy!
Segítsen téged győzelemre Jákób Istene!
2 Szentélyéből küldjön segítséget,
a Sionból erősítsen és támogasson!
3 Emlékezzen felajánlott áldozataidra,
s égőáldozataidat fogadja szívesen! Szela
4 Adja meg neked,
amit teljes szívből kívánsz,
valósítsa meg minden tervedet!
5 Hadd örvendezzünk győzelmednek,
hadd lobogtassunk zászlót Istenünknek!
Teljesítse az Örökkévaló minden kérésedet!
6 Most már tudom, hogy az Örökkévaló
győzelmet ad felkent királyának!
Igen, az Örökkévaló válaszol neki a Mennyből,
és erős jobbjával győzelemre segíti.
7 Ezek harci szekereikben bíznak,
mások erős lovaikkal dicsekednek,
mi pedig Istenünket,
az Örökkévalót hívjuk segítségül,
és vele dicsekszünk!
8 Azok vereséget szenvednek,
és holtan esnek össze,
mi pedig talpon maradunk, és győzünk!
9 Örökkévaló, vezesd győzelemre királyodat!
Hallgass meg minket, mikor hozzád kiáltunk!
15 Az Örökkévaló az előző napon már kijelentette Sámuelnek: 16 „Holnap ilyenkor küldök hozzád egy férfit Benjámin földjéről. Őt kend föl, hogy népemnek, Izráelnek fejedelme legyen! Ő fogja megszabadítani népemet a filiszteusoktól. Láttam népem szenvedését,[a] és meghallottam segélykiáltásukat.”
17 Amikor Sámuel meglátta Sault, az Örökkévaló azonnal szólt Sámuelhez: „Nézd! Ő az, akiről beszéltem. Ő fog uralkodni a népemen!”
18 Ekkor Saul a városkapunál odalépett Sámuelhez, és megszólította: „Kérlek, meg tudnád mondani, hol lakik a látó?”
19 „Én vagyok a látó! — válaszolt Sámuel. — Most azonban menjetek föl előttem a dombra, ahol az áldozati lakoma lesz, mert ma velem együtt ültök asztalhoz! Holnap reggel tovább mehettek, de előbb majd megmondom neked, amit tudni akarsz. 20 Ami pedig a három nappal ezelőtt elveszett szamarakat illeti, ne aggódj, már megkerültek. Különben is, ami csak értékes Izráelben, az úgyis mind a tiéd és családodé lesz!”
21 „Miért mondod ezt nekem? — kérdezte Saul. — Hiszen Izráel legkisebb törzséből származom, és az én családom a legkisebb Benjámin törzsén belül is!”
22 Sámuel bevezette Sault és szolgáját a lakoma termébe, és a mintegy 30 vendég között a fő helyre ültette őket. 23 Majd szólt a szakácsnak: „Most hozd elő azt a combot, amelyről mondtam, hogy tedd félre!” 24 A szakács behozta a húst, és Saul elé tette.
Sámuel azt mondta Saulnak: „Látod, ezt a te számodra tettem félre! Láss hozzá, és egyél, mert neked készítettük, és a tiszteletedre hívtam össze a vendégeket erre a lakomára!” Így lakomázott együtt Saul és Sámuel azon a napon.
25 Miután befejezték a lakomát, eljöttek onnan, és együtt mentek vissza a városba. Sámuel a tetőteraszon készített szállást Saulnak, 26 aki lefeküdt aludni.[b]
Másnap, korán reggel Sámuel fölkiáltott Saulnak a tetőteraszra: „Kelj föl, és készülj az útra, hogy elbocsássalak!” Saul fölkelt, 27 és együtt mentek ki az utcára. Sámuel a város széléig kísérte. Ott megállt, és ezt mondta Saulnak: „Küldd előre a szolgádat, te pedig maradj itt még, mert Isten üzenetét kell elmondanom neked!” A szolga ekkor előrement.
Krisztus emberré lett, hogy megmentsen bennünket
5 Isten nem angyalokat választott ki arra, hogy uralkodjanak abban a következő világkorszakban, amelyről most beszélünk. 6 Az Írásban ezt olvassuk:
„Micsoda az ember, hogy törődsz vele, Istenem,
vagy az ember fia[a], hogy gondolsz rá?
7 Rövid időre alacsonyabb rangúvá tetted az angyaloknál,
azután megkoronáztad őt dicsőséggel, méltósággal,
8 és mindent uralma[b] alá helyeztél.”[c]
Amikor Isten mindent Jézus Krisztus uralma alá helyezett, nem hagyott ki semmit. Igaz, most még nem látjuk, hogy minden az ő uralma alatt van. 9 Azt azonban látjuk, hogy Isten dicsőséggel és méltósággal koronázta meg Jézust, aki rövid ideig valóban alacsonyabb rangú volt az angyaloknál. Jézus azért kapta ezt a dicsőséget, mert elszenvedte a kivégzést, és Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center