Revised Common Lectionary (Semicontinuous)
Dávid zsoltáréneke.
108 Kész a szívem, Istenem,
felkészült a szívem,
hogy énekkel és hangszerrel dicsérjelek!
Ébredj lelkem!
2 Ébredj fel lant és hárfa,
ébresszük fel a hajnalt!
3 Örökkévaló, dicsérlek téged a nemzetek előtt!
Dicséreted éneklem a népek között!
4 Mert kegyelmed és jóságod magasabb az égnél,
hűséged a felhőkig ér!
5 Istenem, dicsőséged növekedjen
feljebb a Mennynél,
dicséreted borítsa be a Földet!
6 Istenünk, szabadíts meg minket karod erejével!
Hallgass meg engem,
hogy megmeneküljenek, akiket szeretsz!
7 Isten így szólt szent helyén:
„Örömmel nektek adom örökségül
Sikem városát és Szukkót völgyét!
8 Gileád és Manassé az enyém lesz,
Efraim lesz a sisakom,
Júda meg királyi jogarom,
9 Moáb a mosdótálam,
amelyben lábamat mosom,
Edom a szolgám lesz,
és sarumat hordozza,
a filiszteusokat pedig legyőzöm,
és diadalkiáltás hangzik fölöttük.”
10-11 De most elhagytál bennünket, Istenem!
Nem jöttél seregünkkel a csatába.
Most ki vezet be engem az erős városba,
hogy elfoglaljam?
Ki vezet egészen Edomig?
12 Istenem, segíts meg bennünket
ellenségeinkkel szemben!
Hiszen az emberek segítsége
semmit sem ér!
13 Istennel mégis győzelmet aratunk,
mert ő tapossa földre ellenségeinket!
Izráel népe királyt kíván
8 Amikor Sámuel megöregedett, a saját fiait tette meg bíráknak Izráel népe fölött. 2 Elsőszülött fiát Jóelnek, második fiát Abijjának hívták. Ők Beérsebában bíráskodtak, 3 de nem követték apjuk példáját, hanem a maguk hasznát keresték, elfogadták a megvesztegetést, és igazságtalan ítéleteket hoztak.
4 Emiatt Izráel vezetői összegyűltek, és felkeresték Sámuelt Rámában. 5 Ezt mondták neki: „Sámuel, te már megöregedtél, de fiaid nem követik a példádat. Ezért tégy valakit királlyá, hogy vezessen bennünket, ahogy ez más nemzetekben is szokás.”
6 Sámuel azonban nagyon rosszallotta ezt a kérést, és imádkozott az Örökkévalóhoz, 7 aki ezt válaszolta: „Sámuel, tedd meg, amit a nép kér tőled! Nem téged, hanem engem utasítottak el[a], hogy ne legyek többé a királyuk. 8 Ugyanúgy cselekszenek veled is, ahogy velem szemben viselkednek mind a mai napig. Amióta kihoztam őket Egyiptomból, mindig elfordulnak tőlem, és más isteneket imádnak. 9 Most hát tedd meg, amit kívánnak tőled, de előbb nyomatékosan figyelmeztesd őket arra, hogy a királyuk milyen módon fog uralkodni rajtuk.”
10 Sámuel az Örökkévaló minden szavát kihirdette a népnek, amely királyt kért[b]. 11 Ezt mondta nekik: „Tudjátok meg hát, hogy a király, akit kívántok, ilyen módon fog uralkodni fölöttetek: fiaitokat a saját szolgálatára rendeli, és katonai szolgálatra osztja be. Némelyeket a harci szekerei és a hozzájuk tartozó lovak mellé rendel, másokat meg testőrszolgálatra, hogy a király harci kocsiját gyalog kísérjék.
12 Fiaitokat nevezi ki seregébe tiszteknek: ötven, vagy ezer katona kapitányává teszi őket.
Fiaitok fogják a király földjeit szántani és termését aratni. A király fiaitokkal fogja elkészíttetni a harci szekereket, mindenféle fegyvert és a harci szekerek fölszerelését.
13 Leányaitok is a királyt fogják szolgálni: egyesek illatszereket készítenek a számára, mások szakácsok lesznek a konyháján, vagy a kenyerét fogják sütni.
14 A király elveszi tőletek a legjobb szántóföldjeiteket, szőlőskertjeiteket, olajfa-ligeteiteket, és jutalmul udvari szolgáinak és tisztségviselőinek adja.
15 Tizedet szed tőletek a gabonaföldek és szőlőskertek terméséből, és abból fizeti majd udvari szolgáit és tisztségviselőit. 16 Saját szolgálatára rendeli szolgáitokat és szolgálólányaitokat. Elveszi legjobb marháitokat[c] és szamaraitokat. 17 Nyájaitokból is tizedet fog szedni.
Ti magatok is a király szolgáivá lesztek, 18 és majd keservesen panaszkodtok királyotok miatt, akit választottatok magatoknak, de az Örökkévaló akkor már nem hallgat rátok.”
19 A nép azonban nem törődött azzal, amit Sámuel mondott, és ezt felelték: „Mégis királyt akarunk, aki uralkodjon fölöttünk! 20 Olyanok akarunk lenni, mint a többi nemzet! Ő vezessen bennünket, ő járjon előttünk a harcban, és vezesse seregünket a háborúban!”
21 Sámuel meghallgatta, amit a nép mondott, azután az Örökkévaló elé tárta, 22 aki ezt felelte neki: „Tedd meg, amit kérnek tőled: adj nekik királyt!”
Azután Sámuel ezt mondta a népnek: „Most pedig menjetek haza.”
7 Amikor eltelik az ezer év, kiengedik börtönéből a Sátánt, 8 Ő pedig kimegy, hogy elhitesse és becsapja a világ összes népét — Gógot és Magógot. Háborúra gyűjti össze őket, és annyian lesznek, mint a tenger partján a homokszemek. 9 Felvonulnak az egész földön, bekerítik Isten népének táborát és a szeretett várost. Ekkor azonban a Mennyből tűz száll le, és megemészti őket. 10 A Sátánt pedig, aki becsapta a népeket, bedobják a tűz-tóba, amelyben kén ég. Így ő is oda kerül a Szörnyeteg és a Hamis Próféta mellé, ahol éjjel-nappal, örökkön-örökké gyötrődnek.
A Nagy Ítélet
11 Azután láttam: egy hatalmas, fehér trónt, amelyen ült valaki. Tekintete elől elfutott a föld és az ég, és nyomtalanul eltűntek. 12 Majd láttam, hogy a trón előtt álltak a halottak, nagyok és kicsik. Azután könyveket nyitottak ki, és ítéletet hirdettek a halottak felett — mindenkinek a saját tettei alapján, amelyek a könyvekben voltak feljegyezve. Azután kinyitottak egy másik könyvet is, az Élet Könyvét. 13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, ugyanígy a Halál és a Hádész is kiadták a náluk levő halottakat. Minden egyes embert a tettei szerint ítéltek meg. 14 Ezután a Halált és a Hádészt is bedobták a tűz-tóba. Ez a második halál: a tűz-tó. 15 Ha valaki nem volt beírva az Élet Könyvébe, azt is a tűz-tóba vetették.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center