Revised Common Lectionary (Semicontinuous)

A gyermek Sámuel Silóban

¹⁸ Sámuel azonban az Örökkévalót szolgálta. Bár még gyermek volt, vászon efódot viselt. ¹⁹ Édesanyja minden évben új ruhát készített a fiának, és felvitte Silóba, amikor a férjével együtt a szokásos évi áldozatot bemutatták.

²⁰ Éli főpap megáldotta Elkánát a feleségével, Annával együtt: „Adjon neked az Örökkévaló gyermekeket ettől az asszonytól a fiú helyett, akit feleséged az Örökkévalónak szentelt!”^[a]

Azután a házaspár hazatért Rámába. ²¹ Az Örökkévaló jóindulattal volt Anna iránt, aki ezután még három fiút és két leányt szült Elkánának.

A kis Sámuel pedig felnőtt, miközben az Örökkévalót szolgálta.

Az apostolok jeruzsálemi tanácskozása

15 Ezután néhány férfi érkezett Júdeából a szíriai Antiókhiába, akik így tanították a testvéreket: „Csak akkor üdvözülhettek, ha a mózesi hagyomány szerint körülmetélkedtek.”^{[a] 2} Pál és Barnabás azonban nem értett egyet velük, s így nagy vita támadt közöttük. Végül elhatározták, hogy Jeruzsálembe küldik Pált, Barnabást és még néhány testvért az apostolokhoz és a jeruzsálemi gyülekezet vezetőihez, hogy beszéljék meg velük ezt a kérdést.

³ Az antiókhiai gyülekezet tehát útnak indította ezeket a testvéreket, akik áthaladtak Fönícián és Samárián. Útközben az ottani testvéreknek is beszéltek arról, hogy az Izráelen kívüli nemzetek is az igaz Istenhez fordultak. Ennek mindannyian nagyon megörültek. ⁴ Amikor megérkeztek Jeruzsálembe, az egész helyi gyülekezet, annak vezetői, és az apostolok szívesen fogadták őket. Pál, Barnabás és a többiek elmondták, amit Isten velük tett. ⁵ Néhány, a farizeusok csoportjához tartozó jeruzsálemi hívő ekkor felállt, és azt mondta: „A más nemzetbelieket is körül kell metélni, és meg kell nekik parancsolni, hogy tartsák meg a Mózes Törvényét!”

Az apostolok levele a nem zsidó származású hívőkhöz

²² Ekkor az apostolok és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői az egész gyülekezettel együtt elhatározták, hogy néhány testvért Pállal és Barnabással elküldenek a szíriai Antiókhiába. Kiválasztották maguk közül Júdást, akit Barsabbásnak is neveztek, és Szilászt, akik vezetők voltak a testvérek között. ²³ Írtak egy levelet is, amelyet a küldöttek magukkal vittek. Ez állt a levélben:

„Mi, az apostolok, és a jeruzsálemi gyülekezet vezetői, a testvéreitek, üdvözletünket küldjük nem zsidó származású testvéreinknek, akik a szíriai Antiókhia városában, meg Szíria és Cilicia tartományaiban élnek.

²⁴ Megtudtuk, hogy hozzátok ment közülünk néhány férfi, és olyan dolgokat mondtak, amelyekkel megzavartak és nyugtalanítottak benneteket, de mi nem bíztuk meg őket ezzel. ²⁵ Ezért egy akarattal elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok. Ők együtt mennek szeretett Pál és Barnabás testvérünkkel, ²⁶ akik életüket is odaadták Urunkért, Jézusért, a Messiásért. ²⁷ Elküldjük tehát hozzátok Júdást és Szilászt, akik majd személyesen is elmondják nektek ugyanezt. ²⁸ A Szent Szellem úgy látja jónak, és mi is egyetértünk vele, hogy ne terheljünk benneteket semmi mással, csak ezeket a dolgokat tartsátok be:

Ha ezeket elkerülitek, jól teszitek.

Isten veletek!”

³⁰ Ezzel útnak indították Barnabást, Pált, Júdást és Szilászt. Ők pedig elmentek a szíriai Antiókhiába, összehívták a gyülekezetet, és átadták a levelet. ³¹ Amikor az antiókhiai testvérek ezt elolvasták, nagyon megörültek, és a levél megerősítette őket. ³² Júdás és Szilász, akik mindketten próféták voltak, sokáig beszélgettek a testvérekkel, bátorították és erősítették őket. ³³ Egy ideig még velük maradtak, majd miután az antiókhiai testvérek békességgel elbocsátották őket, visszatértek Jeruzsálembe azokhoz, akik elküldték őket. ^[34] [a]

³⁵ Pál és Barnabás egy ideig még a szíriai Antiókhiában maradtak. Sok más testvérrel együtt tanították az Úr beszédét, és hirdették az örömüzenetet.